HK-tól a hennáig
Pénteken délután bele akartam mélyedni a levelezésembe, de egész máshova lyukadtam ki. Úgy kezdődött, hogy ott volt előttem a levél, amiben épp leírtam, hogy szeretem a Marsbéli krónikák-at. Aztán erről eszembe jutott, hogy nemrég említettem Sara Teasdale-t. Elolvastam néhány versét, aztán megjelent a fejemben egy lány képe, akit még a metróból fölfelé jövet láttam. Karja erősen tetovált volt, és láttam, hogy a hátán is van minta. Közben az agyam összehozta Roald Dahl-t és Ray Bradbury-t a tetoválás útján. Így aztán a szabadidőm jelentős részét tetovált nők képeinek nézegetésével töltöttem. :) Láttam nagyon szép és rendkívül csúnya dolgokat is. Ugyanaz járt a fejemben, mint délután mikor a lányt néztem. Olyan érzésem van, hogy akin ilyen sok a minta, soha nem tud meztelenre vetkőzni. Vagyis, a tetoválás öltöztet! :)
Néhány éve én is nagyon gondolkoztam rajta, hogy csináltatok. Aztán lebeszéltek róla. Valószínűleg azért sikerült, mert nem találtam olyan mintát, amibe beleszerettem volna.
Most, hogy ez a téma újra előkerült, azt hiszem megkeresem a kis hennakészletemet és rajzolok valami szépet magamra. :)
Előbbi sorokat még valamikor ennek a blognak a kezdetén írtam. Homályos elképzelésem van ugyan arról, hogy most milyen úton kerültek át ide, de biztosan nem tudom. Miután az új blogszerkesztő két bejegyzést is eltüntetett egymás után, már nem nagyon lepődtem meg, hogy ezt itt találom.
Szólj hozzá!
