tájékoztatás
Végre itt az őszi szünet!
Jobban vártam, mint a gyerekek. :)
Szólj hozzá!
nincs baj semmi, csak...
Ilyen hülyeségek. Valami nyomorult valóságsót hallottam reggel már megint. Csak hallgatni is roppant idegesítő. Kolleganőm új parfümöt használ, ami valaki másnak biztosan finom, nekem viszont elviselhetetlen illatú. (mikor szabadságon volt, tök örültem, hogy nem érzem, erre hazafelé a buszon leült mellém egy nő ugyanezzel az illattal) És az egész irodában ez a szag terjeng. És ez még semmi. Reggel bejön az egyik ember, papírgalacsin a kezében, eldobja. Mondom neki, hogy ha ezt a kukába szánta, akkor egy csöppet mellément, mert az én asztalom felé repült. Felveszi a földről, közben válaszol, hogy nem a kukába akarta. Na akkor rögtön rájöttem, hogy a kávésbögrémet célozta. Rátettem a kezem, mert még volt benne kávé, amit szerettem volna meginni, mert szeretem a bögre kávémat meginni. Csak vicceskedik tovább, hogy vegyem el onnan a kezem, és úgyis mellémegy. Mondom neki teljesen érthetően, hogy várjon egy kicsit, mindjárt megiszom és akkor majd beledobhatja. Emelem a számhoz a bögrét, erre mikor közvetlenül az arcom elé ér, belecsobban a galacsin. :/
Olyan rosszul esett!
Na csak ezt akartam elmondani nagyhirtelen.
Ui: jaés úgy tűnik megint beállt a nyakam. Eh...
Ui2: és ezek után megint eltünteti amit írtam, ahelyett, hogy élesítené. Nyaff.
Ui3: és másodszor is úgy tett, mintha elmentette volna, aztán meg sehol semmi. Grrr.
nemszeretem szomorkás nyafog morog
khm...
- Dehát ez nem is testápoló, hanem krémhabfürdő.
- Aaa.... akkor azért ivódott fel olyan nehezen.
közjáték
HK-tól a hennáig
Pénteken délután bele akartam mélyedni a levelezésembe, de egész máshova lyukadtam ki. Úgy kezdődött, hogy ott volt előttem a levél, amiben épp leírtam, hogy szeretem a Marsbéli krónikák-at. Aztán erről eszembe jutott, hogy nemrég említettem Sara Teasdale-t. Elolvastam néhány versét, aztán megjelent a fejemben egy lány képe, akit még a metróból fölfelé jövet láttam. Karja erősen tetovált volt, és láttam, hogy a hátán is van minta. Közben az agyam összehozta Roald Dahl-t és Ray Bradbury-t a tetoválás útján. Így aztán a szabadidőm jelentős részét tetovált nők képeinek nézegetésével töltöttem. :) Láttam nagyon szép és rendkívül csúnya dolgokat is. Ugyanaz járt a fejemben, mint délután mikor a lányt néztem. Olyan érzésem van, hogy akin ilyen sok a minta, soha nem tud meztelenre vetkőzni. Vagyis, a tetoválás öltöztet! :)
Néhány éve én is nagyon gondolkoztam rajta, hogy csináltatok. Aztán lebeszéltek róla. Valószínűleg azért sikerült, mert nem találtam olyan mintát, amibe beleszerettem volna.
Most, hogy ez a téma újra előkerült, azt hiszem megkeresem a kis hennakészletemet és rajzolok valami szépet magamra. :)
Előbbi sorokat még valamikor ennek a blognak a kezdetén írtam. Homályos elképzelésem van ugyan arról, hogy most milyen úton kerültek át ide, de biztosan nem tudom. Miután az új blogszerkesztő két bejegyzést is eltüntetett egymás után, már nem nagyon lepődtem meg, hogy ezt itt találom.