Itt is lehetett érezni. Először csak valami morgásnak tűnt. Csak vibrálás volt, mintha körben az összes lakásban egyszerre fúrnának. Utána lehetett érezni, hogy az épület mozog, aztán már zörgött a vitrin is, a virágok levelei meg lobogtak. És igen, itt is volt morajlás. Hm... elég sok dolog jutott eszembe erről, amit aztán el is felejtettem rögtön, mert jött a kisleányom, akit meg kellett nyugtatni. Szegénykét nem sokkal korábban ijesztette félholtra a gyerök játszásiból, az is eléggé felzaklatta, és aztán egyszercsak azt érezte, hogy valaki mozgatja alatta a széket.

Vajon miért biztosak benne a testápolásra és fiatalságuk megőrzésére nagy gondot fordító nők, hogy akinek tetoválása van (pláne nagyobb felületen) az 50-60 évesen elszörnyedve néz a tükörbe, és majd garbót hord meg nadrágot állandóan. Ez így önmagában szerintem hülyeség. Nem ettől lesz valaki csúnya. Attól már inkább, ha igénytelenné válik. De miért ne figyelhetne oda a testére? Miért ne vigyázhatna rá úgy, mint bárki más, vagy éppen mint valami fiatalságfanatikus aki mindenfélét kipróbál? Az 50-60 éves nők (zömmel) amúgy sem azért hordanak több ruhát, mert olyan csúnyák. A másik, hogy aki tetoválást csináltat, az jó esetben szereti amit visel. Évek alatt a részévé válik. Miért ne szeretné x évvel később is? Hogy valaki meg az évek múlásával nem bírja elviselni amit a tükörben lát, annak meg aztán úgy érzem végképp semmi köze a tetoválásokhoz. Sőt.

Csiguszok, színek, új háttér, miegymás.... hű de megmámorosodtam! :)

Na és tetszik? Vagy a régi jobb volt?

 varázsló vagyok, vagy tündérboszorkány, esetleg királysasszony, de abból is a szerencsésebb.

Csak kérnem kell...

az éjszakát 3 nap nyamvadás után, éppen teliholdkor. Oly magányos vagyok! Azonnal jöjjön ide valaki és dédelgessen, különben kénytelen leszek könnyáztatta szemekkel, rettenetes önsajnálatba merülve hajnalig ilyesmiket hallgatni.

Nem vagyok jól. Pedig annyira akartam. Dehát ezt már tegnap megmondta a dokibácsi. Aszonta kezdődő légcsőhurut, és igaza lett. Akkor még csak kezdődött, de azóta igazán kitett magáért. Mára belázasodtam, szóval most már elmondhatom, hogy van egy valódi, kiteljesedett légcsőhurutom. És még csak kérnem sem kellett. Kaptam, csak úgy. Remek.

Fáj az orrcimpám. Nagyon.

Hozzávetőleg 32 érintetlen, és 70-80 használt zsebkendő hever körülöttem szanaszét. Lassacskán fel kellene tápászkodni és valami rendet csinálni, de nem érzem, hogy erejem teljében volnék. A szemeim könnyeznek, az ormánykám gyönyörű vörös. Igaz, így szépen harmonizál a torkommal, amit igyekszem rendszeres köhögéssel erősíteni.

Pedig az utóbbi hetekben aaaannyira egészségesen csináltam mindent.. Nade nem baj, mert holnapra kicsattanok az egészségtől és csak kacagok az egészen. Így döntöttem. Aztán a többi meg majd kiderül.

Múlt éjjel álmomban, férjes asszony voltam valamelyik kalapos, hosszúballonos időben. Egész éjjel hiába vártam a szeretőm egy motelszobában. Csak magányosan dohányoztam (dohányoztam!) az éjszakában, aztán egy pillanattal később már egy másik nap délutánján találkoztunk, és esett az eső miközben azt mondta, elhagy egy férfiért. Ah, majdnem elfelejtettem, említeni, hogy a szeretőm egy kalapos, hosszúballonos férjes asszony volt.

Kolleganőm vett egy fekete hajpántra applikált hosszú, szőke műhajat. Behozta. Több se kellett, szép sorban mindannyian felpróbáltuk, hogy aztán együtt kacaghassunk és megjegyzésket tehessünk, hogy kinek állt jól. Vagy nem. Újra megállapítottam, hogy nem vagyok szőke. Most meg ott tartok, hogy de. Három egymást követő napon felejtettem itthon a kulcsot anyukámék lakásához. Pedig minden este megbeszéltem magammal, hogy ez milyen buta dolog, mert kulcs nélkül nemigen jutok be. Aztán másnap megint úgyjártam. :)

Azért talán mégis inkább a reménykeltőek között a helyem, mert határozottan fejlődtem. Első este anyukámék kapujából fordultam vissza. Másodszor a mi kapunkból, harmadszor már a liftben lefelé menet tudtam, így ki sem szálltam, csak mentem még egy kört. Mint a ringlispilen. :)