az is micsoda lehangoló dolog, hogy háromnegyed kilencre megiszom az összes kávét... hát, hogy lehet ilyent csinálni? majko, majko

(Szemétség, hogy az ember minden hónapban elveszti kicsit az uralmát sajátmaga felett, csak azért mert nő.) Levert és ingerült vagyok. Vagyis az voltam eddig. Most viszont hamarosan robbanni fogok. Az utolsó csepp az a naggyon érzelmes és rendkívül tanulságos mail volt aminek a címe: Apa és kisfia esete a szeretettel. És ami úgy kezdődik, hogy az apa fényezi a kocsit, a gyerek összekarcolja, erre ő a franciakulccsal (na ezzel se láttam még senkit autót fényezni) szétveri a kezét. Nem, nem kiabálok hangosan, szép csendben ülök, aztán egyszercsak bumm. A következő másodpercben  agyam apró darabkái terítik be a billentyűzetet, csordogálnak a monitoron, rá az angyalos gömbömre, meg az összes kacatomra, de ezt én már nem látom, ahogy a levelet sem. De jó!

Végül a kényelem győzött. A fülecskék megvoltak már, hiszen a kisnőci egy héttel korábban farsangolt. A jó ötleteim elmentettem jövőre, csináltam magamnak egy helyre kis farkincát és fekete macska lettem. Jó buli volt, ahogy szokott. Igazán bájos, ahogy két tucat jelmezes felnőtt mutogatja egymásnak a sajátagyúlag kitalált, sajátkezűleg készített ruháit. :) Amiben aztán ugrál hajnalig. Mikor látod, hogy a másik pont olyan eszement, melegség önti el kisszived; nem vagy egyedül! ZéSzuperhős hozott körtepálinkát, ettől az amúgy is emelkedett hangulat végképp tetőfokára hágott. Még a hazafelé tartó útra is maradt belőle. Végig zuhogott, de nem éreztük a hideget. Akkor még mindenhol hókupacok borították az utcákat. A másnap regenerálódással telt és délután, mikor végre kidugtam az orrom a lakásból, hónak már nyoma sem volt.

Hétfőn délelőtt hóvirágokat láttam egy kertben.

A másik blogom kimúlt.

Megvolt a farsang és túl vagyok a 3 nap szabin. (undok fájás)

A hátsóm még mindig fáj. (francba)

A tavasz pedig itt van a nyakunkon. Végre! :)