Jesszusom mi lesz most énvelem? 12 testalkat kategóriából egybe se bírom besorolni magam!

De igyekszem hasznosan tölteni az időt. (Fenéket, azon igyekszem, hogy ágyban tartsam magam. Nem gondoltam volna, hogy probléma lesz dögledezni álló nap.) Ma új információk birtokosa lettem. Az okos, szép, intelligens nők szerint, Kylie Minogue összeszottyadt az utóbbi pár évben. Salma Hayek egy seggdugasz, a nagy mell bár szexis, kövérít. Itt aztán nem bírtam tovább, felkeltem zuhanyozni jó forró vízben, sokáig. Utána pedig elővettem a mérleget. Arra jöttem rá, hogy mivel kicsi a talpam, pontosan középre kell állnom. Ha kicsit hátrébb vagyok akkor fél kilóval több, ha kicsit előrébb, akkor fél kilóval kevesebb vagyok. Hát nem elképesztő?

Meg kell ölnöm Frank Drebint, meg kell ölnöm Frank Drebint.

Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.

É.P. szerint a vasalástól vagyok beteg. Igaza lehet. :)

Jelentem félérett vagyok gyógytea ivásra. Ma is komoly próbatétel meginni, de ha már lent van, nem jön vissza.

Azért a kamillateához még kicsi vagyok.

A doktor még nem tudja pontosan, mi a bajom, valószínűleg egy kis vírust kaptam be a hétvégén. Egyelőre ágynyugalom, sokfolyadék, algopyrin, cévitamin. De! Ha esetleg csípne vizeléskor, vagy netán közbejönne egy vesegörcs, azonnal menjek vissza hozzá, vagy a kórházba. És figyeljem, nem véres-e a vizeletem. Még nem kristályosodott ki bennem, ezt pontosan, hogy fogom megoldani... ti. akkora profi vagyok, hogy úgy néz ki, minden szart letudok egy hét alatt erre a hónapra.

picsába Ugye milyen praktikus?

Csuda-jól vagyok!

Hű, de jól érzem magam!

Beteg vagyok. Nem jó, nem szeretem, nem akarom. Utálok elanyátlanodva lázaskodni, mert ilyenkor mindig sírhatnékom van. Pedig arra gondolok, hogy ha itthon maradok, biztosan lesz időm bejegyzést írni, meg új kedves blogot olvasni...

Demostaztán már tényleg ősz van! Reggel kell a bundabugyi, vastag zokni, és akár egy vékony kesztyűt is elviselnék a 6-8 fokban. Délután meg lehetne fürdőruciban napozni a parkokban. Természetesen a délutánokkal nincs is semmi bajom. A reggelekkel viszont nem vagyok kibékülve. Nem túl kellemes töksötétben olyan csöndesen összekészülni, hogy a többieket ne zavarjam fel. Lábujjhegyen kutatok a szekrényben, fiókban, tapintásra döntöm el, hogy mi vegyek fel. Ebből aztán néha az jön ki, hogy világosban rettenetesen érzem magam. Vagy valami képtelen összállítást fogok ki, vagy kifordítva van rajtam a ruha, esetleg az elejét húzom hátulra. Reggelenként mikor a buszmegállóba igyekszem, még világítanak az utcai lámpák. Ma eszembe jutott, hogy akkor lesz csak az igazi, amikor majd  esik az eső. Remek lesz, tudom. Azt sem szeretem, hogy büdi vagyok. Ha gyalog megyek, a fagyási sérülések elkerülése végett muszáj kicsit kapkodni a virgácsaimat. Naná, hogy izzadok. Végül már büdösen szállok fel a buszra, és jó esetben a Petőfi hídig megszáradok. Többnyire van ülőhely. Többnyire. Most délután senki nem ül mellettem, viszont időnként sikerül kifogni egy-egy nagyobb feneket, ami átlóg az én térfelemre. Ma reggel pl. két megtermett fiatalember között ültem. Mindkettőn farmer és dzseki, fülhallgató, egész rövidre nyírt haj. Úgy érezhettem volna magam, mintha két testőr ült volna mellettem. Főleg, ha nem aludtak volna mindketten olyan édesdeden, nyitott szájjal. Jó lenne kiérni a korábbi buszhoz, biztosan kevesebben vannak, de fáj hajnali 6 előtt indulni otthonról.
Persze van azért jó is... napkelte előtt rózsaszín-piros csíkot húznak a repülők az égen. 
 

Gyerök-játék:

Unom már a rombolást, most olyan robotot építek ami jár. Mit tegyek rá a balták mellé?

Szervezem az osztálytalálkozónkat. Egyik külföldön élő osztálytársunk miatt valószínűleg pont a szülinapomra, ami idén éppen szombatra esik. Mit csináljak? Menjek el a találkozóra és maradjak le a szülinapomról? Vagy inkább szervezzem meg a találkozót és ne menjek el rá?