Ma jöttem rá, hogy elfelejtettem egy nagyon kedves januári névnapot. Meg arra is, hogy még a legegyszerűbb tógát sem tudom hirtelenjében összehozni, mert nincs sima fehér lepedőm. Eh, micsoda élet ez...
Van egy választási plakát. Három fiatal nő lány áll rajta. Három -számomra- naaagggyon szimpatikus lány. Azok aztán tudják mit akarnak. És meg is csinálják majd, ez látszik az arcukon. Akkor is megcsinálják, ha beledöglenek. A többiek.
Vasárnap reggel korán keltem és kigyalogoltam a nagyboltba. Csodálatos volt az idő, ragyogó napsütés már kora reggel, szélcsend (akkor még, mert aztán délre újra fújdogált) és kellemes nulla fok. Csak az úton a tükörjég, az volt a baj. Keskeny járda, mellette hatalmas hókupacok, én meg hajlamos vagyok nagyon megijedni akármekkora kutyától, hát naná, hogy az úttestet választottam. Meg egy biciklis (biciklis!) is jött velem szemben. Szóval kimentem az útra. A második lépéssel már fordultam is vissza, mert életveszélyesnek éreztem a jeget, és azzal a mozdulattal ki is szaladtak alólam a lábaim. De még vicces se volt, mert nem nagy és látványos esést produkáltam, csak leültem. Viszont nem a párnára. Pedig van bőven, de nem, én egyenesen a csontra estem. Azonnal elöntött a könny, piszok módon fájt ahogy feltérdeltem és már tudtam, hogy még jó sokáig fájni is fog. Annyira rosszul esett, hogy még nyüszögtem is kicsit. :) De tényleg nem volt vicces. A túloldalon a pasi sem nevetett, meg én sem, pedig hahotázni szoktam a korábbi hasonló alkalmakkor. Tegnap még egyfolytában fájt, ma már csak akkor, ha mozgok.
Szombat reggel nagy a dilemma. Ki menjen a boltba? Én csinálom a reggelit, É.P. volt legutóbb. A gyerök mindjárt mondja, hogy a táblázat (mert már táblázatot készítettek, hogy ki mikor következik) szerint nem ő a soros. Minden szem a kisnőcin, erre ő elhúzza a száját: de nekem ma van a szülinapom! És tényleg. Így nem volt mit tenni, abból reggeliztünk amit találtunk, viszont azóta is mindegyik azzal jön, ha valamit csinálni kell, hogy: de nekem ma van a szülinapom!