Az egy kincsesbánya! Mindent lehet ott kapni. Mindent! Göncök, sapkák, sícuccok tették ki az áru nagyobb részét, hiszen december eleje volt mikor utoljára ott jártunk. Ez nem is érdekelt, viszont néhol lehetett kincseket találni. Ősrégi bútorok, nippek, vázák, gyerekjátékok, festmények, függönyök, között kutakodtunk. Mert engem inkább a lányos dolgok érdekeltek. Onnan van a karácsonyra megkapott likőrös készlet, meg a Franco Giorgi by Quadrifoglio made in Italy feliratú tányérkészletem. Bizonyám. Persze ott csak simán megtetszett, azt csak itthon láttam, hogy az alján van valami felirat. Mindenképpen ajánlom alaposan megnézni ezt a piacot. Ha valakinek meg az alábbi gyönyörűségek hiányoznak a boldogsághoz, akkor egyenesen kihagyhatatlan!

- 200 éves zárókő

- víztől (azaz hóeséstől) lemosodó mintájú karácsonyfadísz,

- tömör üveg emberfej, életnagyságú

- festett, kezében fáklyát tartó Kleopátra szobor (a fáklyába villanykörte csavarozható, tartok tőle, hogy világít is), életnagyságú (magasabb volt mint én)

- tájképet ábrázoló festmény, beépített órával

- háromdimenziós papagájos kép

- óriási plüsskacsa, borjú méretű plüsselefánt

- lila műmárvány sarokkád, hozzáillő mosdókagylóval (lila!)

Éppen az aktuális szerelmespárok és nagyŐ témát ecsetelgette, mutatta a rajzot amit Tomiról készített, közben mellékesen kifejtette, hogy van olyan ember, akinek nem lehet bármit elmondani, mert továbbadja. Van aki rosszindulatból, van aki csak kikotyogja, van aki valamiért cserébe, van akinek nincs elég esze, amiatt. Még azok között is van ilyen, akiket az ember szeret. Ezt pedig jó tudni. Tehát az én leánykám tudja, hogy kivel mit beszélhet meg. Ez igazán megnyugtató. Elámultam és örülök.

Valami lesz. Változásszag van a levegőben. Érzem már egy ideje. Nem tudom hol és mikor és mire vonatkozik majd, de érzem. Félek és várom. Várom és félek. Várom. Kell valami friss. Csak úgy érzem, nem tudom miért?

Végre motoroztunk ma. Mintha hazaértem volna!

Először éjjel-nappal hallgatom. Mindig elejétől a végéig. Vannak számok amik azonnal a fülembe ülnek és jobban tetszenek a többinél. Izgalmas, hogy fogalmam sincs mik lesznek majd az igazi kedvenceim csak azt tudom, hogy nem azok amik éppen a fülembe csengenek. Idő kell, hogy ez kiderüljön, ezért mikor már minden egyes hangot ismerek, félreteszem pihenni. Mindegy mikor hallgatom meg újra, boldog leszek tőle. :)

Ilyen pocsék hetem talán két éve volt utoljára. Egyszerűen kimerültem. Elfogyott a jókedv belőlem. Meg az érdeklődés. Üres lettem. Bizony még sírtam is picikét. (Bár az egész jólesett.) A pénteki nap hozta meg a kedvem kicsit. Az a Gergely-napi meglepi. :) Nem alakult rosszul a délelőtt, mire hazafelé robogtunk már kezdtem magamhoz térni. É.P. a kocsiban futólag, mintha valami igazán bagatell dolog lenne, megemlítette, hogy megvannak a jegyek. A JEGYEK! :) Azok a jegyek, amiket már hónapokkal ezelőtt megrendeltünk. Aztán, mintha még ennyire se lenne fontos, hozzátette, hogy ha már a jegyek megérkeztek, megnézte a repülőjegyeket is, és mivel jónak találta az árat, hát meg is rendelte mindjárt. :) Alig hittem a fülemnek. Alig. De így igaz, már megvannak a jegyek, vagyis május végén Berlinbe megyünk, Schiller koncertre. :) Ó, ó... :)