Ilyen pocsék hetem talán két éve volt utoljára. Egyszerűen kimerültem. Elfogyott a jókedv belőlem. Meg az érdeklődés. Üres lettem. Bizony még sírtam is picikét. (Bár az egész jólesett.) A pénteki nap hozta meg a kedvem kicsit. Az a Gergely-napi meglepi. :) Nem alakult rosszul a délelőtt, mire hazafelé robogtunk már kezdtem magamhoz térni. É.P. a kocsiban futólag, mintha valami igazán bagatell dolog lenne, megemlítette, hogy megvannak a jegyek. A JEGYEK! :) Azok a jegyek, amiket már hónapokkal ezelőtt megrendeltünk. Aztán, mintha még ennyire se lenne fontos, hozzátette, hogy ha már a jegyek megérkeztek, megnézte a repülőjegyeket is, és mivel jónak találta az árat, hát meg is rendelte mindjárt. :) Alig hittem a fülemnek. Alig. De így igaz, már megvannak a jegyek, vagyis május végén Berlinbe megyünk, Schiller koncertre. :) Ó, ó... :)