Jajj, hát most aztán már végérvényesen, visszavonhatatlanul és súlyosan nyakunkon a karácsony! Pillanatnyilag érzem a nyakamon, meg a vállaimon is. Évvégi pakolást csináltunk ma a munkahelyemen. Kb. 30 doboznyi iratot kellett duplán átpakolni. De én voltam a hülye, végig kellett volna gondolnom, nem csak rámondani, hogy jó lesz. Persze nézhetem onnan is, hogy nem ártott ez a kis mozgás, mert a karácsony már pénteken elkezdődött. Kora reggel nassolással indítottam. Tudom, tudom, nem szabadna... de mikor ott volt az orrom előtt és fincsi volt és jólesett! Hát nem lehetett ellenállni na! Aztán reggelire és ebédre változatosságképpen kalácsot ettem. Nyammm. Annyira elteltem az édességgel, hogy vacsorázni szerencsére már nem tudtam. Ezzel készültem a szombatra, mikoris szaloncukrot kellett ellenőriznem. Aztán vasárnap csokilikőrt, hétfőn rumos kókuszlikőrt és tojáslikőrt kellett ellenőrzigetnem. Muszáj megkóstolni, hát csak nem kínálgatom úgy, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen lett? Jó lett. Tényleg jó. :) A tojáslikőrt tesóm kedvéért csináltam, most először. É.P. szerint az téves, hogy tojáslikőr, mert az nem tojáslikőr, hanem bebaszós-madártej. Az az egy biztos, hogy észrevétlenül lesz egyszercsak jókedve tőle az embernek. Ahogy az összes likőr, olyan laza kontyalávalónak tűnik, de nem az. :) Na és kávésat még nem is csináltam, pedig az is nagy kedvenc, lehet, hogy holnap meg azt fogok ellenőrizgetni. Igazság szerint nem érdemeltem ki az ellenőrizgetést, mert idén rettenetesen trehány vagyok. Máskor ilyenkorra már régesrég megvolt mindenki ajándéka, most még holnap is mennem kell legalább egy kört, aztán meg a csomagolás. Nem egyszerű, mert a felnőttek csak apróságot kapnak, ettől függetlenül szeretem ha ajándék és gazdája passzol. És nagyon sokáig bírok hezitálni. Pl. olyanokon, hogy akkor most a kockást vagy a pöttyöst szereti jobban? És ha nincs kékben -ami a kedvenc színe- akkor vajon tetszene-e a lila? Persze utolsó pillanat ide vagy oda, remélem sikerül mindenkinek olyat találnom, amit szívesen adok. Egyet már találtam. Eddig amikor lehetett helytelenítettem, hogy Kedvenc Barátném cigarettázik. Most viszont találtam egy olyan öngyújtót, amit mintha csak neki készítettek volna. Megpillantottam és máris láttam magam előtt, ahogy a finoman szipkába helyezi a cigarettát, aztán szájához emeli és rágyújt. Megadtam magam, ha már évek óta nem tudom rábeszélni, hogy hagyja abba a dohányzást. Talán a többi ajándék is így jön majd, magától. Na és ha ajándék, akkor elmondom, hogy ma megláttam egy játékbolt kirakatában valamit. Rubik-kocka volt, de nem hagyományos színes oldalakkal, hanem városképekkel díszítve. Annyira meg akartam nézni, hogy egész közel hajoltam hozzá. Nagyon nagyon jól meg akartam nézni és tényleg makulátlan volt a kirakat. Közelebb hajoltam. Közelebb a kelleténél. Nem szépítem, egyszerűen lefejeltem a kirakatot. Hangosan kellett nevetnem, mert pont eltaláltam. Nem a kirakatot, azt nem volt nehéz eltalálni, hanem a mértéket. Még nem fájt, viszont széép nagy hangja volt. Olyan igazi nagy bannnggg. Szinte beleremegett kirakat. Naná, hogy álltak mellettem. Többen is. Úgyhogy kacagva elhagytam a helyszínt és sürgősen telefonálni kezdtem. Még az van, hogy minden munkázás és ajándékért rohangálás és időhiány ellenére nyugis, vidám napok jönnek-mennek. És ez jó. Nagyon jó. Most meg pláne tudom értékelni, Kundika piszkos rosszul érzi magát éppen, és nem tehetek érte túl sokat, egy másik nagyon kedves ismerősöm meg komoly autóbalesetet élt túl éppencsak... én tényleg nagyon jól vagyok.