Az auto tune a zene photosop-ja.

Így már olvasható vagyok? Halványlila segédfogalmam sincs ám róla, hogy miért olyan mini a kész bejegyzés. Most változtattam. Nálam így néz ki:

Ugyehogy nem olyan. :)

Előszöris, hogy fáj a térdhajlatom. Vagyis az ereim fájnak. Aztán nem tudom magamban tartani a legutóbbit amit hallottam: de kifogtad ma az isten lábát!  És voltak elírásaim is:

visszavonása - visszafonása

honvéd - honvég

négyökrű - négyörkű

Bejelölt egy lány iwiw-en. Bejelölt, mert bizonyára úgy érezte, hogy muszáj. Persze ezt csak gondolom, ugyanis nem ismerem sehonnan, mégcsak közös ismerősünk sincs, csak a vezetéknevünk egyezik. Jó, hát viszonylag kevés van belőlünk, könnyen lehet, hogy összefonódik a családfánk valahol egy távoli galaxisban, és az is lehet, hogy talán gyűjti a névrokonait, hogy ne érezze magát egyedül. Viszont ha ez így van, akkor miért nem írt egy kukkot sem? Nem szeretem ezt.

Akartam mesélni, hogy milyen zenei hatásokk értek. Először a GaryMoore koncertről Csak mert ezt már leírtam levélben korábban...

Elég elöl álltunk, mert szeretjük minél közelebbről megtapasztalni a koncerteket. J.Winchester, vagyis az előzenekar, dicséretes pontossággal kezdett és végzett. 3/4-ed 9-kor levonultak, gondoltam negyed óra pakolás és 9-kor indul a nagy buli. De G.M. váratott mindket. Egyrészt szerintem ez piszok dolog, neki egész nap csak erre kellett készülnie, nem volt előtte dolgozni, nem kellett takarítania vagy ilyesmi, hát miért nem jön ki időben? De még 10-15 perc belefér. Viszont most fél10 után kezdődött a zenélés, már jó sokan fütyültek meg kiabáltak. Másrészt pedig a köztes időben népvándorlás kezdődik, amiből a végére nyomorgás lesz. Ha jól érzed magad, persze nem vészes, hogy túl közel vannak hozzád az emberek, nem foglalkozol vele. Azon az estén egy fekete bongyorhajú hölgy nyomakodott be elém. Persze amíg mögöttem állt és kettőnk elé jött be valaki, addig tudott méltatlankodni. Megszoktam, hogy nem látok az előttem állótól, de ő úgy odaállt elém, hogy végül a partnere húzta vissza. Borzasztóan közel állt hozzám, és a nagy bongyor haját az arcomba rázta. Általában nem idegesítenek mások, de ezt a nőt legszívesebben leütöttem volna. Komolyan... olyanokat gondoltam, hogy de meghúzkodnám a haját. :) Másik oldalunkon valami skandináv fiúk csápoltak, jó magasak és vékonyak, és nagyon tetszett nekik a zene és nem tolakodtak. :) És akkor jött G.M. és a húrokba csapott. És jött a hidegzuhany. A szám az jó volt, csak éppen iszonyú hangos. És ott közel a színpadhoz, szinte csak az ő gitárját meg a hangját lehetett hallani. A többi zenész mintha csak suttogott volna. Vártunk néhány számot, aztán a fiúknak (É.P. és Nm) elég lett és én sem tiltakoztam. Szégyen, nem szégyen, mi kijöttünk a tömegből. Valahol jó hátul álltunk meg. Fogalmam sincs, hogy máskor is ez szokott-e menni, de most sok embert láttunk magunk körül. Sokan kint voltak a folyosón és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha érdekelné őket a zene. Mindenesetre hátulról már egész jó volt a hang. A fiúk azt mondták, hogy valami kis cucc lehet, amit fel kellett nyomni maximumra, ezért nem szólt szépen, meg lehet, a terem akusztikája is problémás volt. Hátul ugyan visszhangosan hallottuk, de legalább nem süketültünk meg. Kicsit mi is kimentünk a folyosóra, aztán a büfébe meg a wc-re is, és örültünk, hogy nincs akkora tömeg. :) Egyénként részemről ez szentségtörésnek minősül, utálom ha valaki koncert közben járkál és zavarja a többieket. Mentségemre legyen mondva, a tömegbe többet nem merészkedtünk be, ahol meg épp hallgattuk, ott meg mindenki mászkált. :) A folyosói ácsorgás alatt kaptunk egy kedves ajándékot az ott lévő csokisbüféből. Mindenféle fincsinek kinéző csokikat meg édességet árusítottak, a pult egyik szélén pedig működött egy csoki szökőkút. Mi csak ott beszélgettünk, mikor az egyik pult mögötti nő fogott egy kis marcipángolyót, belemártotta a csokiba és odanyújtotta nekem. Aztán É.P. is kapott egyet. :) Csak úgy. Ez nagyon kedves és vidám része volt az estének. Jólesett. Persze aztán még visszamentünk és jó számokat is hallottunk, amikbe beleéltem magam végre, ahogy illik, és gyönyörűen tud gitározni ez az ember, nem beszélve róla, hogy tökéletesen énekelt, de valahogy már ez sem tudta megmenteni az estét. Nem kaptam azt az igazi nagy bulit, amire számítottam.

A gyerök kiselőadást tart film közben, hogy milyen viccesen lehetetlen már, amiket a forgatókönyv írói kitalálnak. Merthogy... és itt hosszas levezetés kezdődik mindenféle rakétákról, megtett utakról és gyorsaságról. É.P. erre megjegyzi, hogy bizonyára a rakétán van egy turbo boost gomb. Mindannyian vihogunk. Közben kisleányomra pillantok, aki teliszájjal vigyorog velünk, és továbbra is vigyorogva megkérdezi: most min nevetünk?

Múlt pénteken megvolt élete első valódi bulija. Láttam, ahogy táncolt. Mindent elfelejtve. Szép volt.

Szerintem hazafelé jövet azért nem ült mellettem senki a buszon, mert horkoltam.

A házimunka megöl engem. Vagy legalábbis a gondolataimat. Míg mosogatok vagy súrolok valamit, mosok, port törlök, addig ott vannak a fejemben. Mikor végre leülök, hiába minden kutatás, kotorászás, eltűnt minden az utolsó gondolatcsíráig. Na ezért vagyok olyan vacak háziasszony. Vigyáznom kell a gondolataimra. Olyan kevés van belőlük.