Mindjárt indulunk a rokonságot körbejárni. Húsvét van elvégre. Először kedvenc nagynénémet és családját boldogítjuk, vasárnap reggel megyünk korán a Dédihez Bátyára, ott lesz az igazi húsvéti reggeli. Egész sonkát főznek katlanban, meg kolbászt is, aztán ebben a lében főzik a tojásokat, de valami rengeteget. :) Van, hogy harmincat. :) Lesz házilag készült kalács, ami gyönyörű sárga és foszlós és frissen a legjobb, és az egészet koronázza a cékla. Mindet otthon csinálják és minden nagyon fincsi. :)

Az a helyzet, hogy csokis és kávés krémlikőrt remekül tudok kavarni! Sőt, most amolyan sportos lett, mert rumot raktam bele. Szerintem hétfőre már nem lesz belőle...

Megérkezett a jogosítványom. Kisleányom megkérdezte fogok-e vezetni, én meg még nem tudtam. Az én nagyon kedves nagyfiam meglátta hogy az asztalon hever. Rámnézett és azt mondta: anya, akkor ezt most berakom a vitrinbe. :)

Ma müzlit ettem ebédre. Fagyival. Így egyszerre levan a gond a desszertről is, sőt! Tettem bele kávét is. Fincsi!  Mostanában igazán jókat ettem, tegnap este pl. kaptam egy kis illatos csirkét. É.P. hozta nekem haza, borítékban. :) Nagyon nevettem a szakszerű csomagoláson (egalább ez javított valamit a tegnapi pocsék napomon) hiába, a tavasz mindenkit megbolondít valahogy. Pl. a férfiakat így: az utóbbi két hétben két alkalommal mosolygott rám egy-egy fiatalember roppant kedvesen, miután szintén roppant kedvesen éés alaposan megnéztek; egy pedig meg is szólított. Bár erre inkább az lehet a magyarázat, hogy a metró-vilinger-hév vonal levegőjében van valami, mert ilyesmi történt már máskor is. Mindenesetre az ominózus hév megállóban odalépett hozzám a férfi és megkérdezte lenne-e kedvem meginni vele egy teát valahol. Mondtam, hogy nem lehet. Érdeklődött, hogy miért, mondom nincs rá idő. Akkor azt kérdezte, hogy hova sietek annyira. A férjemhez, válaszoltam jólnevelten. Erre nézett egyet és kicsúszott a száján egy naerreegyáltalánnemszámítottam. Hozzátette még, hogy de tényleg nem haragszik rám, mert olyan kedvesen mosolygok és biztosan nagyon kedves is vagyok, mert ezt lehet érezni messziről (vagy valami hasonlót) én meg arra gondoltam, hogy vajon ha kevésbé lennék kedves, vajon mit tenne? Még egyszer megkérdezte a biztonság kedvéért, hogy debiztosan nemlehete, még egyszer sajnálkozva morzsolt el felém fordulva egy pedigpediget, állt még mellettem egy pillanatig, aztán sarkon fordult és ment dolgára. Igazán helyes volt. :) Szóval a tavasz meg zsongás meg bolondság mindenkit elér, pl. a nőket így: most van az a vidám időszak, mikor az utcán mindenfélét lehet látni. Mindenféle ruházatot a nőkön. Egyik véglet aki még átmeneti kabátban és téli csizmában nyomja, másik, aki flipflop pacskert visel miniszoknyával. Természetesen mezítláb. E két pont között pedig variációk százát láthatjuk. Hosszúnadrág/kiskabát/köröm- és/vagy balerina cipő mezítlábon. Legging szoknyával, térdnacival, rövidgatyával. Dzseki, télikabát, ballonkabát, pulcsi, rövidujjú ing. Spagettipántos top+farmer. Szandál és térdnadrág, miniszoknya/sort és vékony csizma, halászgatya és sportcipő, rövidnadrág hegyesorrú tűsarkúval (így a suliba)...  a tavasz tényleg bezsongat! :) Én meg csak nézelődök, időnként nevetek egy-egy göncön és előfordul, hogy valakitől kiráz a hideg. Természetesen rám, nincs ilyen hatással, hogy virágoznak a fák. Nincs nincs. Én minden reggel belebújok a klasszikus vonalú bőrnacimba és a protektoros kabátkámba. Ez mindig menő. :) Legfeljebb azt kell eldöntenem, hogy vastag, vagy vékony harisnyát húzok a nadrág alá. Ennek ellenére vagy pont ezért, egyszerűen csak úgy árad belőlem a kisugárzás. De még hogy! Ma főleg a sötétkék egeres zoknimból. :)  (Remélem más nem árad belőle)