Ja, rendkívüli örömömre szolgál, hogy immár a megmutatom+hogyan+pisilek keresőszavakra is én jövök elő. Ezek szerint lassan mindenhonnan én folyok. :)

Kénytelen kelletlen, de átpakoltam a fekete táskámba. Kénytelen voltam, mert az a szép piros, amit egy éve szereztem, szerteszéjjel szakadt. Kelletlen pedig azért voltam, mert alig férek el ebben a másikban, ráadásul mostanában nem annyira vagyok oda a feketéért. Nincs mese, kell egy piros táska! Az az aprócska probléma ezzel, hogy szeretném, ha nem lenne túl nagy, de túl kicsi sem, sok rekeszest szeretnék, ha lehet mindet zippzárral, nem korallpiros vagy tűzpiros, hanem sokkal inkább meggypiros árnyalatban, semmiképpen nem lakkosat, és ezen felül természetesen legyen max. középáras. Hát... talán nem lehetetlen.

Kész vagyok, elegem van. Hosszú hetek kemény munkájával sikerült a beérkezett leveleim számának 90-re való csökkentése. Végre úgy látszott, utolérem magam, elfogynak a továbbküldésre váró hülyeségek. De nem. Sőt azt hiszem a hülyeség osztódással szaporodik. Múlt hét elején még 90 volt, most újra 151. Egyet elküldök és kettő jön helyette. Borzasztó! Ez olyan, mint a mesebeli bűvös 99-es szám, csak fordítva. :) Azt hiszem, csak az lesz a megoldás, hogy egy az egyben törlöm. Úgy ahogy van, az egészet. Akkor majd nem idegesít. Hiába téééényleg gyönyörű képek, hiába naggyon vicces kisfilmek. Mondjuk a halálom a továbbküldős. Abból is főleg az a fajta, aminek a készítője és továbbküldője csak és kizárólag gonosz. Vagy totál hülye. Mert van olyan is. A napokban kaptam pl. egyet. Az küldte, aki mellettem ül a szobában. :) Ez persze nem probléma, én is szoktam mélezni a konyhából a szobába. De. Van orcája rámnézni és azt mondani, hogy bocs, küldök egy továbbküldőst, bár tudom, hogy rühelled, de olyan szépek a képek. Erre egyetlen hülye kép, nem vált, ráadásul nem is valami különlegesen szép vagy megkapó, a szöveg pedig merő rosszindulat. Az amelyik csak példálózik, hogy mi történt azzal aki nem küldte tovább és mi azzal, aki továbbküldte, aztán a végén aszongya (szószerint) ha nem küldöd tovább, a balszerencse feléd fordítja ocsmány fejét. Jó, hát valami ilyesmi. Már bocsánat, de hogy gondolhatja bárki is, hogy én ezzel fogom zaklatni a barátaimat, családomat vagy akárki mást. Hogy lehet valaki annyira... eh, hát nem is tudom milyen az, aki ilyesmit továbbküld. Az zavar az egészben, hogy nem elég ráfújni, hogy eltűnjön. Két egész gombnyomásomba kerül. Nem bírom az ilyesmit. Volt már, akinek szóltam, hogy küldhet bármi érdekeset, de legyen szíves a lánclevelekből kihagyni. Erre azóta nem levelezünk. Szerintem nem veszítettem sokat. :)