Ha jól belegondolok, igazság szerint éppen itt volt az ideje, hogy újra felessek a lépcsőn. Időnként előfordul ugyanis, hogy megfeledkezem a korlátaimról és repülni próbálok. Nem is igaz. Csak annyi igaz, hogy jókorákat esek időnként lépcsőkön. Általában a metróból felfele jövet, bár volt már lefelé is. Valami átkozottul jó őrangyal lett mellém kirendelve, vagy jó az egyensúly érzékem, eddig megúsztam komolyabb gondok nélkül. A legviccesebbb és egyben a legfájdalmasabb mégis az volt, mikor a villamos lépcsőjén estem le.