Ebben a köhögőkórban több életveszélyes dolog is van. Például, alapállapotban is haláli idegesítő, hogy állandóan köhögök. Mikor esténként nem lehet hallani tőlem egymás szavát, vagy a filmet, még én is elkívánom Yllát a szélrózsa minden irányába. Ha végül sikerül megúsznom az ágyamban való megfojtást és  mégsem köhögök, az azt jelenti, hogy éjjel van és alszom. Legalábbis néhány órát. Hajnalban sajnos saját elviselhetetlen aurasértő köhögésemre ébredek és jól teszem ha azonnal valami eldugott zugba menekülök, különben komoly az esélye az álmosan is gyilkos tekintetek kereszttüzének. Persze van azért jó oldala is ennek a szutyok köhögésnek. Van egy kis nyugiidőm. Ha már ilyen korán felébredtem, megihatom a kedvenc bögrémből a tejeskávét a konyhaablak előtt ülve és a tájat bámulva. Éa írhatok néhány sort ide a naplómba.

Január elseje igen fontos nap. Mert tényleg úgy van, hogy amilyen ez a nap, olyan lesz az év. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy hajszálpontosan azt teszem egész évben amit ezen a napon. Inkább a hangulat számít. 2006-ban majdnem az egész napot egyedül töltöttem. Nem volt egy vidám év. Tavalyelőtt nem bírtam ellenállni a sütiknek, és aztán zabáltam egész évben. Igaz, minden évben vannak alapprogramok, amik nem maradhatnak ki. (Idén például nagyon nagyon fontos, hogy este átmegyünk anyukámékhoz és ott lesznek tesómék is, mert karácsonykor sikerült elfelejteni az almát.) A kefélni-aludni-röhögni szentháromság (ezt a kifejezést innen) a legfontosabb. Aztán kell még egy kis családozás, a többi, ahogy alakul. Lencse van minden évben ebédre és vacsorára. Hát mi kell még? Lényeg a hangulat. (A hülye bronchitis és a muszájsuttogás meg nem számít. Te jó ég, lehet, hogy egész évben nem fognak figyelni rám?)

Reggelre vékony hóréteg borított mindent. Jó volt kinézni az ablakon!