Elindultam csak úgy sétálni egyet. Csak, hogy kiszellőzzön a fejemből minden ami rossz. Nagyon szép éjszaka volt. Szélcsend, a virágok ontották az illatot. Egy körtét ettem útközben. A liget előtt jártam, épp az ujjaimról cuppogtam le hangosan a körtelevet. Azt hittem egyedül vagyok, erre az egyik kocsi mögül kikukkantott egy férfi. Ettől persze máris tudtam mosolyogni. Eredetileg a belvároson akartam volna végigsétálni. De megtetszett a liget. Este kilenc, sötétedett. Ismerem a helyet, minden zugot. Mégis. Éjszaka minden más. Kicsit félelmetes volt a sötét bokrok közé merészkedni, de jött egy autó az úton, és hirtelen megvilágította a köves sétányt. Beljebb aztán hozzászokott a szemem az éjszakához. Sétáltam kicsit, élveztem a finom levegőt. Édes és hűvös. Csak ennyi járt a fejemben, és ez könnyűvé tett. Lefeküdtem az egyik padra és Schillert hallgattam és bámultam az eget. Galambszürke égbolton pislákoltak ezüstösen a csillagok, fölöttem feketén összehajoltak az akác- és gesztenyefa ágak. Arra gondoltam, milyen jó itt. Milyen békés.  Sokáig feküdtem ott, mindenféle hülyeség megfordult közben a fejemben. Kezdve onnan, hogy nem érhet semmi baj itt a sötétben, egészen addig, hogy a hajléktalanság bizonyos értelemben szabadság is. Tiszta hülyeség. Közben élveztem a zenét, a virág- és faillatot. Giccsbe hajló éjszaka vett körül. Végül még a hold is feljött. Mikor egyszer egyenesen felnéztem, a fekete faágak között maradt kerek résben sárgállott. És a csillagok mind kivirultak. Gondolkoztam rajta, vajon kit tudnék előrángatni hirtelen, aki el is tudná terelni a figyelmemet. Szerencsére eszembe jutott kedves barátunk és koncertjáró-társunk Nim.  Az  órára néztem,  10:06.  Hívtam is azonnal.  Épp hazafelé tartott  meló után. Csak annyit kérdezett, hogy hol vagyok? Tizenöt perc múlva találkoztunk. Az ilyen barátokért kell hálát adni. :) Elmentünk  vizet inni, aztán a csónakázótóhoz. Szél még mindig sehol, a tó felszíne akár a tükör. Nim próbálta fotózni a mobiljával, de annyira azért nem volt világos. Láttunk egy kacsacsaládot, hallottunk békát és tücsköt, közben beszélgettünk mindenféléről, de főleg az  éjszakáról. Még bementünk a városba is. A végén ettünk egyet a mekiben, aztán hazaspuriztam. Megint hajnali egy után  feküdtem, de jól éreztem magam, és csak ez számított!

Nagyon örülök a barátaimnak, akik jönnek mikor szükségem van rájuk! 
Erről jut eszembe, hogy valaki rávilágított a királylányos történet gyenge pontjára. A bölcs semmit nem adott arra az esetre, ha szerelmes az ember.

A héten szerdán tartottuk a banyazsúrt. Nemcsak az időpont, a tartalom is eltért a szokásostól. Bár mi ketten Kedvenc Barátnémmal már korábban összefutottunk és gurítottunk is egyet. (Megjegyzem ezt érzem is a bal combomban, mert már legalább 2 hónapja nem csináltunk ilyet.) Egész jól kezdtem, ami elég meglepő volt, de aztán megnyugodtak a kedélyek, visszatért a régi szokott formám, és a két játszma alatt összesen 165 pontot vert rám. :) Nem is tudom miért szeretek bowlingozni? Mindegy hányan vagyunk, én zárom a listát.

A második felvonásban aztán jött a lánybúcsúztató szervezés megbeszélése. Ebből mondjuk én szívesen kihúztam volna magam. Mármint a megbeszélésből. Ültem középen, körülöttem a "lááányok!" akiket még sosem láttam, hiszen a banyazsúr társaságból mindenkinek megvan a saját külön baráti köre is. Szervezték a bulit. Dehát már mindent megbeszéltek egy héttel ezelőtt, igazából csak a pénzt kellett bedobni. Újra megtárgyaltaktunk mindent elejétől végéig, én újra megjegyeztem, hogy mit kell beszereznem. A társaságon a jujjdeizgi hangulat uralkodott, én meg inkább a kivetítőn lestem a Svájc-Törökország küzdést. (Úgy negyedóra eltelt mire odapillantottam, de onnantól kezdve leginkább a meccs érdekelt. Siettem haza, ahogy tudtam, hogy láthassam a végét, erre kiderül, hogy É.P. egyáltalán nem is nézte és nem is akarja nézni. pfff...) A lényeg lezajlott kb. 10 perc alatt, a többi jópofizás volt. Én meg azt nem szívesen, ha nem muszáj. Majd a bulin összebarátkozunk egymással. Mert az jó lesz. Bár... azért örülök neki, hogy nekem akkoriban nem voltak ilyen "kedves" barátnőim. :) Lesz ott kocsmatúra, konzervdobozokkal ékesített roller, fátyol, gumicukor legeltetés, éneklés, gyűjtögetés a nászútra, tejszínhab, kérdőív, fotózás, album a buliról, meg egyéb huncutságok. Ha a Szöszke mindennek aláveti magát, lehet, csak a fényképekről tudja majd, hogy mi történt.