A héten szerdán tartottuk a banyazsúrt. Nemcsak az időpont, a tartalom is eltért a szokásostól. Bár mi ketten Kedvenc Barátnémmal már korábban összefutottunk és gurítottunk is egyet. (Megjegyzem ezt érzem is a bal combomban, mert már legalább 2 hónapja nem csináltunk ilyet.) Egész jól kezdtem, ami elég meglepő volt, de aztán megnyugodtak a kedélyek, visszatért a régi szokott formám, és a két játszma alatt összesen 165 pontot vert rám. :) Nem is tudom miért szeretek bowlingozni? Mindegy hányan vagyunk, én zárom a listát.

A második felvonásban aztán jött a lánybúcsúztató szervezés megbeszélése. Ebből mondjuk én szívesen kihúztam volna magam. Mármint a megbeszélésből. Ültem középen, körülöttem a "lááányok!" akiket még sosem láttam, hiszen a banyazsúr társaságból mindenkinek megvan a saját külön baráti köre is. Szervezték a bulit. Dehát már mindent megbeszéltek egy héttel ezelőtt, igazából csak a pénzt kellett bedobni. Újra megtárgyaltaktunk mindent elejétől végéig, én újra megjegyeztem, hogy mit kell beszereznem. A társaságon a jujjdeizgi hangulat uralkodott, én meg inkább a kivetítőn lestem a Svájc-Törökország küzdést. (Úgy negyedóra eltelt mire odapillantottam, de onnantól kezdve leginkább a meccs érdekelt. Siettem haza, ahogy tudtam, hogy láthassam a végét, erre kiderül, hogy É.P. egyáltalán nem is nézte és nem is akarja nézni. pfff...) A lényeg lezajlott kb. 10 perc alatt, a többi jópofizás volt. Én meg azt nem szívesen, ha nem muszáj. Majd a bulin összebarátkozunk egymással. Mert az jó lesz. Bár... azért örülök neki, hogy nekem akkoriban nem voltak ilyen "kedves" barátnőim. :) Lesz ott kocsmatúra, konzervdobozokkal ékesített roller, fátyol, gumicukor legeltetés, éneklés, gyűjtögetés a nászútra, tejszínhab, kérdőív, fotózás, album a buliról, meg egyéb huncutságok. Ha a Szöszke mindennek aláveti magát, lehet, csak a fényképekről tudja majd, hogy mi történt.