Miután súlyos kritika érte a hármas számú pillecukromat (nehéz, nehéz... nem is igaz, ez pillecukor, csak olyan masszív fajta), valamint szombat reggel megpróbáltam a tányérra csalogatni az eredetileg citromos pillecukornak gyártott szörnyűséges (bár fincsi) masszaszerű izét, gyorsan sütöttem egy (valóban) remek citromos süteményt, aztán elvonultam a világtól, hogy nyalogassam kicsit a sebeimet, mélyen magamba nézzek, összegezzem a tapasztalataimat, pihentessem megszerzett ismereteimet, hogy a dolgok letisztuljanak, kikristályosodjanak bennem...
És tudtam, hogy jól csináltam! Mármint a pillecukrot eddig. Csak az egyik alapanyaggal volt egy kis gond. Ma este megcsináltam soron következő, ötös számú variációt. Oh, ég és föld! Most tele lett vele a tálka, elegánsan ruganyos és hófehér, és bodzás. Juhéj!
