Ha megszeretsz egy embert a blogján keresztül, boldogsággal tölt el amikor jó dolgok történnek vele, de ettől még nem ismered. Ha valami szörnyűség éri, együttérzel vele, de nem ismered. Csak sejted mi esne jól neki, fogalmad sincs tehetnél-e érte bármit, nem tudod mit mondhatsz és mit nem.

Így aztán gondolatban többször megölelgeted hosszasan, közben simogatod a haját, és reméled, hogy ilyenkor hajszálnyival kevésbé fáj neki ott a távolban.

 Igen, a múlt héten egy csomó dologból kimaradtam. Na nem sajnálom különösebben, de úgy döntöttem néhány sort érdemel az ügy. Akkor kezdem is. Ez ma jutott eszembe, mikor a busszal elhaladtunk azelőtt a  bolt előtt, ahonnan a menyasszonyi ruhámat kölcsönöztem. Minden nap kétszer megyek arra, de csak most döbbentem rá. 

Sosem voltam nyoszolyólány.