Kaptam ma meglepetést. Egy dvd-t. Tesóm digitalizáltatta és lemezre íratta a gyerekkori képeink egy részét. És most nem is tudom nagyon szavakba foglalni milyen érzés volt nézegetni a képeket. Ott volt az én gyönyörű és fiatal anyukám és apukám a cuki kisöcsém, kedvenc nagynéném kislányként és én is, hol cukin, hol bénán. Hihetetlen mennyiségű emlékkép erősödött fel közben a fejemben. Egyelőre még mindig ott kavarognak. A ruhák, játékok, a lóherés úszógumi, nyaralás, régi lakás, régi rokonok, amikor még a sétálóutcán is autók hajtottak... és persze a családi legendárium történetei. Például az, mikor a szülinapomon kiosontam a konyhába és mire észrevették, már majdnem az összes franciadrazsét lelegeltem az anyukám sütötte tortámról. Újra kellett rakni, hogy a fényképen mégis kinézzen valahogy. És így fújtam el a gyertyát. :)

Indítottam egy újabb blogot. Nem tudom tetszik-e majd az embereknek, esetleg ha érdekelne valakit itt találja: alelektukrei.blog.hu

Azt sem tudom, hogy sikerül-e elég képet kapni, nem lesz-e unalmas, de majd meglátjuk.

Pár napja azt álmodtam, hogy egy nagy henger alakú üveg vázából szemezgetek isteni ropogós cseresznyét. Talán inkább hatalmas befőttesüveg lehetett, mert a szájánál szűkebb volt. Mindig kivettem belőle egy maréknyit és így eszegettem. Talán a harmadik vagy negyedik alkalommal nyúltam be a sötétpiros kemény szemek közé... megfogtam egy maroknyit és úgy maradtam. Megdöbbenésemben mozdulni sem tudtam. A marokba hajlított ujjaimon ugyanis egy fekete szőrös láb jelent meg. Rögtön utána jött a többi, vagyis egy nagy fekete, szőrös pók. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki, de nem mozdultam. Az futott át az agyamon, hogy nem bírom egyetlen hirtelen rántással kivenni a karom, de ha nem bántom, talán ő sem. Mert ideértem gondolatban, a pók már arrébb mászott, végig a kézfejemen, és teleszórta a bőröm a mérgező szőrével. A helye azonnal pirosodni kezdett, a sok kis szőr meg mint az üveggyapot, úgy szúrt. Eddig tartott. Most nagyon csodálom, hogy nem üvöltöttem és ugrottam ki az ágyból. Ha ébren vagyok, irtózom és félek, de  valahogy álmomban ismertem azt a pók fajtát, és tudtam, hogy irtóra fájdalmas lesz, de még mindig jobb, mintha megharapna. Hamm-hamm...

Amióta rend van a konyhában, tök unalmas hely lett. Gőzöm sincs mi lesz, ha egyszer véletlenül nem figyelek oda, és rendet rakok az egész lakásban...