Ha azt akarnám, hogy valóban rend és tisztaság legyen a lakásban, akkor álló nap csak azzal kellene foglalkoznom.

Nálunk egyébként két dolgot tudnak a többiek, de azt nagyon. Egyik, hogy nekem mi minden a feladatom, másik meg, hogy nekik mi nem.

A szekrények tetejéről mind leszedtem a virágokat. Már egy sincs lábujjhegynyi magasság felett. Talán így nem halnak meg többen. Talán.

Amúgy mostanában muffin-költő lettem. Van egy rozslisztes-barnacukros-joghurtos-fahéjas-gyömbéres költeményem, meg egy mákos. És a következőt is tudom, az banános-kókuszos lesz. Fogalmam sincs, hogy eddig miért nem jutott eszembe ilyesmit gyártani, pedig annyira elronthatatlan. És olyan kevés mosogatnivalót hagy maga után. Pont nekem való.

Anyukám kötötte. Roppant vidám. Még kapok hozzá egy bojtos sapkát és akkor lesz tökéletes. De már most is, valahányszor felveszem az egyujjas kesztyűt, átváltozom valami bábfigurává, valami régesrégi bábfilmen. :)