2010\09\03

busz és rádió

Tegnap délután hazafelé jövet, a buszon ülve kipróbáltam a rádiót az én kis piros telefonomon. Füles bedugva, rádió indít, nem sistereg, jó. Beszélnek valami műsorban, csak nagyon halkan. Felhangosítom. Már jobb, de még mindig nem tökéletes, hát újra nyomom a hangerő gombját. Eltelt néhány másodperc, közben az előttem ülő bácsi rosszalló arcát felém fordította, mire rájöttem, hogy azért nem hallom rendesen a rádiót, mert a hang nem a fülemben szól, hanem kívülről jön. Valahonnan a fülhallgató mögül. A telefonomból. :)

busz áááá...

2010\09\03

lecke


Kellene nekem valami csodaszer. Mindegy, hogy kevés vízzel kell bevenni (lehet keserű is, majd mézbe teszem), vagy a kívánt területen magamra kenni (és várakozni amíg tökéletesen felszívja a bőröm), esetleg felvenni (az már lényegtelen, hogy úgy simul mint egy második bőr, vagy olyan akár egy háti permetező), még  a párnám alá is hajlandó volnék éjszakára elhelyezni, csak legyen hatása. Olyan szerre van szükségem, amitől szuper-háziasszonnyá válok. Muszáj, mert különben szegény családom megtudja, hogy milyen, ha az élet nem fenékig tejföl.
Eddig még csak elkaristoltam valahogy... főzni csak akkor szoktam, ha kedvem volt. A takarítást nagyon szívesen átengedtem, vasalni pedig nem szoktam. Eddig. Mostantól ez másképp lesz. Minden napra vasalt ing és pólók, minden nap vásárolni kell majd, legalább féltucat tízórait készíteni, vacsorát főzni, kikérdezni a kölyköket, meghallgatni a napi meséjüket, leckét ellenőrizni. Tudom, tudom. Ezt minden átlagos nő megcsinálja, akár három gyerek mellett is. Csakhogy én nem vagyok olyan ügyes.
Hát, nekem is fel van adva.

 

nyafog ylla

süti beállítások módosítása