Vasárnap a gyerök 13 éves lesz. Nemsokára elkezdem főzni az ünnepi halászlét, és közben arra fogok gondolni, hogy kéthetesen pont végigérte a kispárnát.
Dühös vagyok. Nem történt semmi különös vagy nagy dolog... negyed8-ra értem haza, holtfáradtan. A levélnyílásba begyömködve találtam egy értesítést a szokásos rovarirtásról. Nem is tudom pontosan milyen időközönként jönnek, 2-3 havonta egyszercsak itt az általuk kitöltött papírka, hogy ugye megrendeltük és legyünk otthon ekkor és ekkor, és következő héten amikor jön az ember, mi otthon is vagyunk. Leszurkolunk a két perc körbespricnizésért 1160 forintot és ezzel kész. Aztán eccercsak megint ott a papírka. Szóval ennek ez a rendje. Tehát a történet ezek után annyi, hogy én haza, papír az ajtóban, épp csak leveszem a cipőm mikor a kapucsengőn felcsenget egy fiatalember, hogy ő a rovarirtós és itthagyta az iratait. Felér, kopog, kinyitom, kb. 15 évvel fiatalabb mint én, letegez, aztán mikor hallja, hogy jóestét akkor csókolomoz aszongya, hogy akkor jövő csütörtökön jönnek, most meg 1160 forintot kér, szerződés meghosszabbításra. (A tárcámban kb. 500 van itthon és egyedül vagyok) Mondom, nincs nálam pénz. Erre ő kissé sértődötten: úgy látszik ez így szokás itt ebben a városban, csak rajtunk meg számonkérik. Na ennyi volt, ezen húztam fel magam. De nagyon jó, hogy ilyen körülményesen fogalmazok, mert már nem is vagyok mérges. Nem tudom mit kellene gondolnom, de egyrészt marhára nem érdekel, hogy másoknak sincs otthon 1160 forintjuk, másrészt meg ha lenne egy papír a kezemben (szerződésféleszerűség) amiben mondjuk le volna írva, hogy minden év júliusában kérik a hosszabbítás árát, külön és nem akkor amikor irtani jönnek, akkor talán nem felejtenénk el. Vagyis de igen, egy év alatt könnyű ezt elfelejteni, ugyanakkor fogalmam sincs miért nem jó nekik, ha akkor fizetjük ki, amikor jövőhéten jönnek hozzánk? Butaság az egész, nem is ezzel akartam foglalkozni.