péntek
Ma munka után elmentem kicsit a pénteki olvasós helyemre. Táskámban Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban! című könyve lapult. Se nem hideg, se nem meleg, jó társaság, kellemes izgatottság... nagyon jól éreztem magam! :)
Szólj hozzá!
ááááááá
Oké, tudom, hogy még be akartam fejezni a tegnapelőttöt, de mikor a kölykök a második edzés után lekésik a buszt, akkor nem igazán tudok másra koncentrálni.
Hogy én mennyire örülök most a mobiltelefonnak!
szétvet az ideg
fenevad
A konyhában állt és kedvenc hobbijának áldozott épp.
Az éjszakai mosogatásban van valami különleges. A víz selymesebb, a tiszta edények jobban csillognak, valahogy az egész olyan fennkölt. Ezt mindig is érezte.
Itt tartott a gondolatmenetben, mikor erőteljes zümmögésre figyelt fel. A zümmögést pontosan a feje fölül hallotta. Mekkora randa nagy légy lehet az. (Ezt az egészet csak a fejében mondta ki, mert ritkán beszélt magával hangosan.)
Fájdalmas tekintettel hagyta félbe a tevékenységet és felnézett. Úgy is maradt. Megbabonázva meredt a hatalmas lódarázsra. De csak egyetlen pillanatig. Aztán az életösztön erősebbnek bizonyult. Ész nélkül rohant ki a konyhából. Mentette a bőrét. Fegyelmezetten kilépett a helyiségből. (Az igazsághoz tartozik hogy csak azért nem visitozott, hogy a gyerekek fel ne ébredjenek.)
Zöld, darázsmentes rét, margaréták, kék ég bárányfelhőkkel, jól viselkedő gyerek... ezek fordultak meg a fejében, hogy megnyugtassa magát. Phúúú... ez meleg helyzet volt.
A vadat mostmár ki kellene űzni a lakásból. Közelharc szóba se kerülhet, mert azt biztosan a lódarázs nyerné. Mi legyen hát? Kétségbeesetten pörgette a fogaskerekeket. Megint csak ösztönösen tudott cselekedni. Hirtelen ötlettől vezérelve lekapcsolta a villanyt. A zümmögés azon nyomban elhallgatott, mintha csak ollóval vágták volna. Egy másodperc és valami koppant. Lelki szemei előtt már látta a darázs tetemét, mely mint kavics hull alá a hűvös konyhakőre, az ablakkal való rettenetes ütközés után... Ekkor felkapcsolta a világítást és sajnálattal vette tudomásul, hogy a gaz fenevad nem méltóztatott az öngyilokba menekülni. Ellenkezőleg! Diadalmasan sétálgatott fejjel lefelé az ablaküvegen. Ahh... kemény! Mi legyen?
Közben újra kezdődött a zümmögés és repdesés. A darázsnál csak gondolatai cikáztak gyorsabban. Idő. Időt kell nyerni. Hát újra leoltotta. Csend. Közben már körvonalazódott a terv. Egy jó terv. Villany fel. Zümmögés. Darázs a plafon alatt kőröz. Éljen! Gyorsan lepakolta a virágokat a könyöklőről és kinyitotta az ablakot. A következő pillanatban már újra lesben állt a kapcsolónál. Bámulattal nyugtázta, hogy még sosem volt ennyire gyors. De nem ért rá magát fényezni. A darázs! Meg kell tőle szabadulni, kerül amibe kerül! Nagyon merésznek érezte magát mikor újra le merte kapcsolni a villanyt. Most semmi neszezést nem hallott. Fogalma sem volt, merre lehet az állat. Ismét kis kapcsolgatás következett. Fel, a darázs a szekrény tetején. Le, teljes csönd. Fel.... és most! Most az az állat a nyitott konyhaablak külső oldalán ácsingózik, mintha jobb dolga nem is volna. A pillanat törtrésze alatt felismerte a lehetőséget. Izmai megfeszültek. Hatalmas ugrással ott termett, és erejének utolsó morzsáit összeszedve, az ablakot egyszerűen be-, a lódarazsat ezzel együtt ki- csukta. Kimerülten törölgette homlokát, a győztes mosoly már ott bújkált szája szegletében.
Szabadság! Mosogatás! Az élet gyönyörű! Hát nem? :)
megoldás probléma kaland rovar ylla mesél
egy kedd
Olyat csináltam ma reggel, amilyet nem szokásom. A metrón beszédbe elegyedtem a kolleganővel, aki velem utazott. Hülye helyzet. Amúgy nem feltétlenül igénylem, hogy akivel összefutok, az mindenáron beszélgessen velem az időjárásról. Most meg én kérdeztem. Igaz, hogy érdekelt. És csak annyit kérdeztem, hogy milyen járművekkel utazik,mert tényleg érdekelt. Aranyos volt, elmondta, hogy nem túl használható reggelente. Nem mondtam rá semmit. Ennél csak az lett volna rosszabb, ha magyarázkodásba kezdtem volna: ööö igazából én is hallgatag vagyok ilyentájt...
Ebédre a Thai csirke II. felvonása következett. Közben kicsúszott egy szameg a számon. Munkatársnőm szemei fennakadtak, mert a több mint öt év alatt még egyszer sem hallotta ezt a szót tőlem. Az egész azért volt, mert akkor már harmadszor haraptam rá ugyanarra a helyre, ahova tegnap sajátfogúlag próbáltam lukat csinálni. Irtóra fájt...
Nos. Ezt most itt muszáj abbahagynom, de holnap befejezem...
holnap
zene
hiúság - enyém
Hová tegyelek, rút szemem szép
világa, ha mindig törtetel, ebbe az
irányba, bókolsz, mosolyra húz
ajkad, arcod oly kedves ilyenkor,
csak egy balga hallgat, halk
szavakkal tapaszt von szája köré, s
mit tegyek, mit mondjak, ha engem
már nő nem remél, csak nevetek ,
mert akarja, ahogy én is
vidámságot csalok arra a szép
arcra, s ha szemem oda is téved,
rögvest jelzi a határőrvidéket...
ylla
hosszú...
Hm... hát a mai nap...az jó volt. Búcsúra indultunk reggel a dédihez. Zenés-vidám-sírós nap lett belőle.
Reggel még beszaladtunk egy boltba. Aztán a várostól úgy 20km-re a gyerök észlelte, hogy nincs meg a sapkája. A KEDVENC sapkája. Először elütöttük, hogy ez van, és annyi. De mikor sírva fakadt... Visszafordultunk. Közben felhívtam a tudakozót, megkérdeztem a bolt számát, és telefonon érdeklődtem. Amíg vártam rá, hogy megnézzék ott van-e, arra gondoltam, hogy mi lenne jobb? Ha meglenne, vagy ha nem? Ha nem lenne meg, az talán jó gyakorlás lehetne számára. Hogy tanulhassa kis dolgon a rosszat túlélni. Sajnos már nem volt ott. Újra elindultunk. A kölyök iszonyú érzékeny. Komoly sírás lett a vége, meg beszélgetés... neki ez nem csak egy sapka volt. Még akkor is szomorkodott, mikor megérkeztünk. Sőt, mikor hazaértünk még akkor is. Remélem rájön, hogyan tud segíteni magán. Különben... én nem leszek mindig vele.
Az odaút alatt elkezdtünk magyar zenéket hallgatni. Mert mégicsak jobb anyanyelven üvölteni a refrént. :) Sok-sok Kft következett.
Ha jön a péntek,
lemész a boltba,
legyen egy pár üveg
Coca-Cola.
Utána rájössz,
hogy legjobb volna
valami jó kis
csokitorta.
Ha jön a szombat,
iszod a Colát,
s harapod hozzá
a csokitortát.
Magnetofonba
bemegy a kábel,
kijön sok csudajó
idei sláger.
Az pedig meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.
Vasárnap ágyból
nézed a tévét,
szívod a cigidet,
fújod a füstjét.
A jövő héten
még alszol négyet,
s boldog vagy újra,
ha jön a péntek.
Egy sláger meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.
Nekem görbül az ajkam,
ha nevetnék,
na és törik a szárnyam,
ha repülnék.
Sötét az utca,
de nem félek,
nekem annyi van vissza,
amit remélek.
Kellemes séták,
szabad magány,
ó az a tömérdek élmény,
mint holtvágány,
lehet, jöhetnek újak,
de nem hinném,
tessék, szabad a pálya,
ha engedném.
Jöhetnek újak,
de nem hinném,
szabad a pálya,
ha engedném.
Engedem mégis,
gyere, ünnepelj,
aztán meg én vigasztallak,
ha te mész el.
Ha éppen felhívsz egy számot,
s az nem felel,
azonnal gyere fel hozzám,
együtt hívjuk fel.
Hűtve van egy kis koktél,
azt szürcsöljük,
azt a temérdek időt
így majd eltöltjük.
Úgy hallom, szédül egy lemez
a korongon,
jobb lesz, ha hátradőlünk
a díványon.
Na látod ugye, hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na tessék ugye, hogy itt jó,
én már rég tudom!
Fogj erősen és súgd a fülembe
azt a szót, ami már nem jut eszembe!
Ugye hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na látod ugye, hogy itt jó,
jöhetsz máskor is !
Jöhetsz máskor is!
Búcsú. Ez nálunk leginkább azt jelenti, hogy az a nap, mikor tutira összejön a család. Akkor pedig enni kell! Az asszonyok főznek délelőtt, aztán zabálás nagy ebéd. Már egyáltalán nem tudunk annyit enni, mint a régiek, az idei búcsún mégis (talán tényleg búcsúzóul) tengernyi kaja készült. Húsleves, saját tyúkból, aztán marhapörkölt növendék marhából, hozzá nokedli. Utána még egy kis rántott csirke, meg sült pulyka. Az meg ugye kívánja a petrezselymes krumplit és a házi rozét. :) Fojtásnak muszáj bekapni egy kis lúdlábat és/vagy négerkockát, kókuszbombát. 10 perc pihi és jöhet a korona: sós túrósrétes!
Elmondani is sok. Nagyon ízletesre sikerült minden. A forma1 alatt jót szuszogtam félig ülve a díványon, és félálomban még mindig kft szöveg járt a fejemben:
Ha elérem, hogy kövér leszek,
az lesz majd a jó.
Úgy meghízok, hogy senki nem lesz
hozzám fogható.
Tarka-barka ruházatomban
mint egy gombolyag,
én leszek majd a legboldogabb.
Ha belépek egy étterembe,
dermedt lesz a csend...
Pár asztalnál összesúgnak:
a kövér megjelent.
És én majd könnyedén rendelek,
és ha mind kihozzák az ételeket,
komótosan mindent fölfalok.
Hm!
Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.
Ha elérem, hogy kövér leszek,
ott lesz az arcomon
az elégedettség minden jele.
Tánc!
Napközben csak hevergetek
egy púha fekhelyen.
Néha eszem, néha alszom,
és közben élvezem,
hogy milyen stabil a helyzetem,
szó szerint és képletesen,
hogy milyen prímán nagydarab vagyok.
Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.
Ha elérem, hogy kövér leszek,
mint egy gombolyag,
senki nem lesz nálam boldogabb.
Ó-ó!
Hazafelére jutott egy kis Wellington, Somló, Solaris, meg KatonaKlári
A gyerök nyugodtan alszik... így én is tudok. :)
zene kaja jó hangulat
arc - boldogság
Végül csak odaértünk idén is. Ilyen melegben még egyik évben sem nézegettünk plakátokat. És az is új volt, hogy jöttek velünk a gyerekek. Tetszett nekik is, bár a gyerök már a felétől minden plakát előtti megállásnál elsírt egy sor meeeeenjüüünk-öt. Minden alkalommal bíztattam, hogy szaladjon egyet, míg mi megnézzük, de persze nem volt hozzá kedve ebben a melegben. Mindkét gyerek rajtam lógott, szinte végig. A kisasszony előadta magát megint. Bírom a csajszit, annak ellenére, hogy száz százalék nő. Jókat tudok nevetni vele. Az egyik plakáton csak ennyi állt: 2840g 52cm egészséges. Külön kérdeztem a gyerököt, mindjárt tudta miről lehet szó. (Pedig ugye fiju.) Kérdezem aztán leánykámat is. Mondom ennyi gramm, annyi centi és egészséges. Erre ő: alma? :)
És persze van itt néhány kép...
Na ezt az utolsót mindig levágja. Szóval a szöveg: Ti, nők, mártírok vagytok, de ezt hagggyuk mert feszkó lesz!
képek
egyszer kert
Ha egyszer lakásból kisházba költözhetnénk, akkor a kertben feltétlenül lenne:
bodza, vadrózsa, gránátalma
Aztán lehetne még: selyemakác, hárs, dió, cseresznye, meggy, és sokféle virág. Pistike és petúnia. És persze egy rózsalugas. Talán ennyi. :)
ylla mesél
könyvszössz
Vannak könyvek, melyekből sosem fogok felolvasni a gyerekeimnek. Nem azért, mert nincs rá szükségük, hogy elolvassák. Ezek fontos olvasmányok. Csak éppen nem tudom könnyek nélkül elolvasni egyiket sem. Ők meg nem szeretik, ha anya sír olvasás közben. :) Még nem értik, hogy ez nem az a sírás. Ezért aztán kimarad a Kis herceg, A Pál utcai fiúk, A kékszemű, A kis gyufaárus lány, A fenyőfa, Csoszogi az öreg suszter, Kincskereső kisködmön, A kis hableány, A boldog herceg és a többi... Szeretném, ha ők is megismernék ezeket a történeteket. Csak ne nekem kelljen felolvasni. :) Hülye dolog ez az érzékenységizé.