Olyat csináltam ma reggel, amilyet nem szokásom. A metrón beszédbe elegyedtem a kolleganővel, aki velem utazott. Hülye helyzet. Amúgy nem feltétlenül igénylem, hogy akivel összefutok, az mindenáron beszélgessen velem az időjárásról. Most meg én kérdeztem. Igaz, hogy érdekelt. És csak annyit kérdeztem, hogy milyen járművekkel utazik,mert tényleg érdekelt. Aranyos volt, elmondta, hogy nem túl használható reggelente. Nem mondtam rá semmit. Ennél csak az lett volna rosszabb, ha magyarázkodásba kezdtem volna: ööö igazából én is hallgatag vagyok ilyentájt...

Ebédre a Thai csirke II. felvonása következett. Közben kicsúszott egy szameg a számon. Munkatársnőm szemei fennakadtak, mert a több mint öt év alatt még egyszer sem hallotta ezt a szót tőlem. Az egész azért volt, mert akkor már harmadszor haraptam rá ugyanarra a helyre, ahova tegnap sajátfogúlag próbáltam lukat csinálni. Irtóra fájt...

Nos. Ezt most itt muszáj abbahagynom, de holnap befejezem...