Múlt éjjel álmomban, férjes asszony voltam valamelyik kalapos, hosszúballonos időben. Egész éjjel hiába vártam a szeretőm egy motelszobában. Csak magányosan dohányoztam (dohányoztam!) az éjszakában, aztán egy pillanattal később már egy másik nap délutánján találkoztunk, és esett az eső miközben azt mondta, elhagy egy férfiért. Ah, majdnem elfelejtettem, említeni, hogy a szeretőm egy kalapos, hosszúballonos férjes asszony volt.

Kolleganőm vett egy fekete hajpántra applikált hosszú, szőke műhajat. Behozta. Több se kellett, szép sorban mindannyian felpróbáltuk, hogy aztán együtt kacaghassunk és megjegyzésket tehessünk, hogy kinek állt jól. Vagy nem. Újra megállapítottam, hogy nem vagyok szőke. Most meg ott tartok, hogy de. Három egymást követő napon felejtettem itthon a kulcsot anyukámék lakásához. Pedig minden este megbeszéltem magammal, hogy ez milyen buta dolog, mert kulcs nélkül nemigen jutok be. Aztán másnap megint úgyjártam. :)

Azért talán mégis inkább a reménykeltőek között a helyem, mert határozottan fejlődtem. Első este anyukámék kapujából fordultam vissza. Másodszor a mi kapunkból, harmadszor már a liftben lefelé menet tudtam, így ki sem szálltam, csak mentem még egy kört. Mint a ringlispilen. :)