2008\08\15

ez van

Ma kiolvastam a várost! :)
 
A városba érve, egyik felüljáró hatalmas talapzatán fogad minden reggel a: Jóreggelt skacok! felirat. Ma valahogy mintha nekem szólt volna. És tényleg jobb lett a reggel!
Később szembejött velem egy erotikakiállítás plakát. Emiatt aztán nagyon kellett nevetnem. Ha nem olvasok róla a neten, soha nem veszem észre.
Következőnek remek ajánlatot kaptam az út során. Ennek ellenére, tartózkodni fogok a Kinzo sarokcsiszoló megvásárlásától.
A metrózás után reggelente pedig James Blunt szemez velem. De ma tényleg csak rám figyelt. Láttam!
 
A pluszkilók vs. 38fok küzdelemből, utóbbi került ki győztesen, így a legnyáribb nyáriruhámban ülök a gép előtt. A meleg máris súrolja az elviselhetetlenség határát. (Ebből micsoda agyahagyott szóvicc lenne) Ezért - ha valami csoda folytán mégsem kapok a munkaidő végéig - megyek és sajátkezűleg fogok fagyit vásárolni. Vagy jégkrémet. De minimum egy jégkását. A fogyókúra várhat jövőhétig.
Mellesleg elvesztettem a középső fülbevalómból a piros követ. Most mehetek fülbevalót vadászni. A pillangó és a szív közé, valami hasonló elcsépelt illene. Talán most egy virág lesz. Felhőt úgysem találok. :)
 
Csaponganak a gondolataim. Eszembe jutott amit a kicsilány mondott a múltkor. Hogy mire emlékszik nagyon kicsi korából. Eszembe jutott, hogy milyen volt akkor. 1 éves körül lehetett... rövidke haja, kerek pofija, kis husos karocskái. Nehéz, mert nem tartja magát amikor fogom... és most érzem, ahogy felvettem és magamhoz öleltem akkor. Szinte fizikai érzés. Vagy ez így hülyén hangzik? Nembaj, akkor is érzem. Aztán a fiam kerül sorra az emlékezetemben. Milyen más volt. Vékonyka és csimpaszkodó. Sokáig lehetett cipelni. Még akkor is hordtam néha a kenguruban, mikor a másik már a pocakomban nődögélt.
Nincs mit tenni... hiányoznak. :)
 
 
Rájöttem, hogy én egy szuperhős vagyok! Úgy 10 perce történt. Mikor lépésem nyomán beszakadt az aszfalt. :) A cipősarkam helyes kis lyukat hagyott maga után a járdán. Ez van. Itt az idő repülni.

 

1 komment

kilók mindenféléről

2008\08\14

+3

Az itt-ott nyaralgatások kézzelfogható jeleként bámulatos gyorsasággal beszereztem magamnak egy méretes pocakot, valamint két enyhén vaskos combot. Ma beugrottam anyukámékhoz, s izgatottan álltam a mérlegükre. Nekik ugyanis van. Számítottam 4-5 plusz kilócskára. Ehhez képest, "mindössze" 3-at kaptam magamra. Tehát nem a kilók száma a túl sok, hanem inkább elmúltak az izmaim. Persze, hogy tudom mit kell ilyenkor csinálni. Neeeem, nem a mozgás a legkönnyebb megoldás. Inkább jöhet egy jó kis fogyókúra. Természetesen nem szabad ész nélkül beleugrani! Egy profi fogyókúrát meg kell alapozni. Ami azt illeti, én már hétfőn kezdtem az alapozást. De mit tehettem volna? Teljesen váratlanul ért a támadás. Nem lehetett ellenállni! :) Szóval hétfőn bonbonnal alapoztam, kedden este egy lájtos, fél görögdinnyével valamint 2 pohár alkohollal, szerdán csokoládét, csütörtökön meg tortát kaptam. Már várom, hogy pénteken ki fog orvul letámadni mondjuk egy jó kis fagyikehellyel...

Este elszaladtam locsolni É.P. szüleihez. Gyalogoltam a szürkületben, a kedvenc parkomban, a város utcáin. Észrevettem, hogy egy suhanc arra biciklizik, amerre megyek. Mikor a második alkalommal fordultam be egy újabb utcára, már biztos voltam benne, hogy engem követ. Nem tudom mit akart, mert mikor a tetőpontjára ért a helyzet, odakerekezett mellém, illetve elém és megállt. Mivel nem volt birtokában értékelhető szavaknak, nem is szóltam hozzá, csak ránéztem. Azt hiszem nagyon csúnya pillantással fogadtam. Bár gyanítom, inkább rájött, hogy valamit benézett, és inkább anyja lehetnék, mint egyéb. :) Mindenesetre lekopott, aminek szívből örültem.

3 komment

kaland kilók

2008\08\13

zenés kedd

A tegnapi akaratlanul is különösen zenés nap lett.
Délelőtt végig Abba szólt az irodában, mert egyik kolleganőm látta a Mammamiát. Az Abba zenéjét pedig nem lehet dudorászás, éneklés nélkül hallgatni. Ebből kifolyólag hazafelé Abba slágereket és egyéb más dalokat zengtem üvöltve, persze kizárólag a bukósisak alatt, ahol még engem sem zavar a hangom. Este rövid banyazsúrt tartottunk, de valahogy mindenki kókadt volt. Nagyon nem ment a játék. Nem mintha zavart volna, de mégis jólesett elfelejteni. Hazaérve É.P. szólt, hogy gyorsan gyorsan menjek, mert mutatni szeretne valamit. Leültem a tévé elé, és totálisan váratlanul elkezdődött a Queen 86-os magyarországi koncertje. Teljesen belefeledkeztünk. A dalok, az a hang, a gitárok...  Ráadásként bevágások arról, hogy merre jártak a koncerten kívül. Valódi nyolcvanasévek! :) Pl. John Deacon Bp. utcáin, és a kutya sem ismeri fel. Roger Taylor a Hungaroringen gokartozik. Se bukókeret, se sisak. (És, hogy nézett ki a pálya? Ahhoz képest, amilyen ma, poros kis izé volt a pusztában.) Freddie Mercury a töküres stadionban a töküres színpadon próbálja, mit énekel este. Persze jöttek az emlékek, rögtön megbeszéltük a hajviseletet, hogy kinek mikor volt az első igazi nagy koncertélménye, és egyebek. Jólesett visszaemlékezni. A koncertfilmben számomra az a csúcs, mikor a közönséget énekelteti. Nemcsak dallammal és ritmussal, de dinamikával is játszott. A több mint ötvenezer ember pedig tökéletesen visszaadta. Még filmen is nagy élmény volt hallani!


 

Szólj hozzá!

zene hangulat

2008\08\11

szeleburdi hétfő

Annyi mindenről akartam/akarok írni. Erre teljesen összezavart a mai reggel. Még szerencse, hogy jókedvűen ébredtem!
 
Már a motoron éreztem, hogy szólít a szükség. Mikor végre megérkeztünk és leszálltam, tudtam, hogy nem fogom kibírni azt a fél órát, ami még az útból hátravan. Muszáj volt keresnem egy helyet. Muszáj! Tudtam, hogy a közelben van egy meki, hát odarobogtam. Feltéptem az ajtót. Velem szemben végig a pult, mögötte a tettrekész személyzet, aki széles mosollyal kívánt jóreggelt. Dobtam nekik egy zaklatott mosolyt (akkor jutott eszembe, hogy bőrnaci van rajtam), és valami köszönésféle is belefért talán abba az egy másodpercbe, amíg a bejáratiajtó-mosdó távon sprinteltem. De odaértem! (Ha egyetlen perccel is tovább tartott volna, akkor most azt hiszem mélyen hallgatnék az eseményekről.)
A pultban állók, kedvesen jóindulatú hülyének véltek, de nem érdekelt. Csodásan éreztem magam! :)
Angyali mosollyal és egy Mcreggelivel távoztam.
Az automatánál hárman szüttyögtek előttem, pedig muszáj volt pénzt felvennem. Kivártam és végre megközelíthettem a hévet. Már a megállónál jártam, viszont valami azt súgta, hogy nem szabad bérlet nélkül felszállnom. Ilyen előzmények után, semmiképpen nem. Jó tízperces gyaloglás után vigyorogva nyugtáztam, hogy igazam van. Az ellenőrök nagy számban gyakorolták a jelenlétet (juteszembe, ma kezdődik a Sziget). Végre volt bérletem, időben észrevettem, hogy a kávémat már csak az imádság tartja a tasakban, és nem kis nehézségek árán, de a pulcsimtól is sikerült megszabadulni a villamoson (épp csak meg nem tapsoltak). Juhéj! :)
 
Hát ilyen előzmények után értem be.
(Közbevetőleg: milyen másképp szólhat egy dallam... mikor jókedvű az ember, derűsnek, vidámnak hallja ugyanazt, amin pityereg, ha szomorú .) 
És ekkor következett a nap fénypontja! :)
Ez pedig egy Josef Seibel feliratú kartondoboz képében érkezett, még a múlt héten. Persze mindenki kiváncsiskodott, hogy mit is kaphattam én a "L.E.T.A Irodaszer"-től? :)
Még húztam egy kicsit a dolgot, előbb megreggeliztem, addig is mellettem pihent a doboz. Én ugyanis tudtam mit rejt. Illetve majdnem tudtam. :) 
Az biztos, hogy ezzel az akcióval, hűséges "vásárlót" nyert magának a vállalkozás. Ezennel ígérem, hogy irattartó állványt továbbra is kizárólag innen rendelek. Főképpen, ha a jövőben is jár hozzá bonbon! :)
Még sosem kaptam ilyen meglepicsomagot postán. :) Na ennyit mára az írásból. Most sürgősen mennem kell a postára. Kavicsokat fogok feladni. Már tudom, hova kell küldenem. :)
 
3 komment

vidám

2008\08\05

nyaralás

Egy hét nyugi, vidámság, evés-ivás. :)

Hétvégén ottalvós bulival indítottunk. Volt nagycsalád, borsóleves csipetkével és lángos, ebéd utáni alvás a sátorban 45 fokos hőségben, aztán rákfőzés, esti sütögetés helyett vihar, sátorozás a konyhában, fényképnézegetés borozással, csiga a  vasárnapi ebéd előtt, aztán persze vasárnapi ebéd, fínom kávék, két jóravaló kutya, két rosszcsont  örökmozgó gyerekecske, egyszóval: buli! :)

Tegnap (a gyerök kívánságára) megnéztük a keszthelyi modellvasút múzeumot. Mondta, hogy tetszeni fog, de magam sem gondoltam, hogy ennyire! Persze érdekes látni, ahogy a kis vonatok húzzák a vagonokat. Itt gyönyörűek, tiszták és sokfélék. Mégis, talán ennél is érdekesebb a környezet kidolgozása. Az aprócska házak, figurák. Teljesen belefeledkeztem. Végül már a gyerekek húzkodtak, hogy menjünk. :)

Ha már arra jártunk, beugrottunk Zalaegerszegre ebédelni. Finom és bőséges ebéd után fojtásnak fagyi és kávé következett végülis nyaralunk vagy miaszösz!  Aztán: irány a csúszdapark! Estig csúszkáltunk. Boldog vagyok, mert a legutóbbi alkalommal (bár az már évekkel ezelőtti) kisleányom egyetlen csúszdát sem mert kipróbálni. Most bezzeg! :) Futott fölfele, hogy mielőbb újra sorra kerüljön. A nagykisfiam meg... az összes csúszdán lejött, többször is. (Igen, tényleg büszke vagyok rá! :)  )

Azt hiszem ilyennek kell lennie egy nyaralós hétfőnek. :)

Ma bowling és mozi lesz a program, holnap pedig Hajdúszoboszlóra távozunk. 

 

1 komment

nyaralás

2008\08\01

őrült péntek

Megbolondított mindenkit az időjárás, vagy nem tudom mi van itt! Reggeltől a műszak végéig alig egy perc nyugodt csend. Fél3-kor végre szabadultam, és úgy hagytam ott a dolgaimat, hogy minden rendben. Hazafelé még az autópálya elején egy ráfutásos baleset, aztán nem sokkal távolabb egy kicsit komolyabb. Alig indult be újra a forgalom, akkor meg lerobbant buszt láttam a leállósávban. Egy rakás fiatal ácsorgott mellette a tűző napon. Később hasonlóképp járt még 1db teherautó és 1db taxi, amit épp elszállítani készültek. Azért szerencsésen hazaértünk, de az út utolsó szakaszán többször tértem magamhoz arra, ahogy koppantam É.P. hátán a bukómmal. :)

 

 

Szólj hozzá!

úton

süti beállítások módosítása