Annyira profin futtattam fel az élesztőt, hogy magam is leemeltem a kalapomat előttem! :) Egyébként éppen kakaóskalácsot gyártok, a család naaagy-nagy örömére. É.P. egyszer azt mondta, hogy az enyém már jobb, mint amit a nagymamája süt. Mivel pedig a kakaóskalácsot már csak úgy gondolomformán csinálom és érzés szerint; kijelenthetem, hogy ezt bizony már tudok sütni. (Ugye jól gondolom, hogy ebből a szempontból mellékes, hogy a dagasztáshoz a konzervnyitót emeltem le a polcról.)

A hétvégén megtettem az első kört. Az iskolai cuccok beszerzése minden évben rémálom számomra. Egy ósanra esett a választásom, de megint rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok a tömegben való vásárlásra. Az emberek türelmetlenek, agresszívak, figyelemetlenek. Nagyon utálom. Ezért szeretem, hogy a teszkó éjjel is nyitva van. Senki nem lökdös el a polctól, nem érzem kellemetlenül magam amiatt, hogy hosszasan válogatok. Amúgy, a gyerekeim kezdenek nagyok lenni. :) Kisleánykám kapott egy diznihercegnős hátizsákot anyósoméktól. Ráadásul rózsaszín! Róózsaszín! :) És az első az volt mikor meglátta, hogy a fülembe suttogta: anya nem fognak emiatt kicikizni az iskolában? :) Édes! Megnyugtattam, hogy ez nem iskolatáska, és különben is. A Bogihoz menet éppen jó lesz majd a játékokat vinni. Látni kellett volna a megkönnyebbülést a kis arcán. :)

Rendet kellene rakni a gyerekeknél, és előkészíteni az iskolai dolgokat, de ismerem magam... ráér majd szeptember első napjaiban. :) Egyébként találtam egy halom lepréselt őszi levelet az egyik nagy mesekönyvükben. Mostmár nem dobom ki. Jó lesz idén is. :)

Nagy merészséget cselekedtem! Vettem egy orchideát. Felbátorított, hogy a kálám már több mint 2 hete folyamatosan növeszti a leveleit. Majd meglátjuk, sikerül-e az új jövevénynek túlélnie engem.

Ma beszereztem 2 új fülbevalót. Nem találtam olyan virágot, ami tetszett volna. Viszont. Egynek választottam egy formás kis skorpiót. Talán hordani is fogom. Hadd meneküljön aki akar. A másik már megint szív, de épp ilyen még nem volt.

Mikor az utcákat járom, vagy átmegyek a plázába, szeretek zenét hallgatni. Ma Goldfrapp volt soron. Az efféle zenék hallgatása közben úgy érzem, mintha kívüálló lennék. (mondjuk az is vagyok, mindig olyan érzésem van a bevásárlókp-okban, hogy én nem vagyok odavaló) Mintha csak megfigyelném az emberek világát. Biztosan más is van így. Erről pedig eszembe jutott egy film, amit szeretek. A Cashback. Ebban a főszereplő képes arra, hogy kilépjen a világból, ami megáll. Ott jár kel a sok mozdulatlan ember között. Ezt éreztem tavasszal azon a vidámparki körhintaszerűségen én is. A gyerök persze mindjárt megmagyarázta: anya ez a negatív gravitáció miatt van! Oké. De ugye nem baj, ha én másra fogom? :)

 Ma elég érzelmes hangulatban vagyok... ha készen lesz a kalács, talán még képek is kerülnek ide róla. 

Most 23:17 és képeket akarok feltölteni. Közben beleolvastam. Ez a mai, egészen olyan lett, mint egy iskoláslány naplója. (Bár, ha belegondolok, ez egy napló, ha én nem is vagyok iskoláslány...) Ezért megváltoztatom a bejegyzés címét.

Fordított sorrendben raktam fel a képeket. Szuper! De már nincs kedvem javítani. Fincsi lett, megettük, kész! :)

Kedden mozival és bowlingozással folytattuk. Pontosabban fordítva. És ez éppen így volt jó. A gurítás alatt szerzett kellemetlen élményeket tökéletesen feloldotta WALLIe a kis robot. A kellemetlen élményeket a gyerkőcök szerezték, mert -sajnos- nem lehetett felemelni a kis kerítést ami a golyót a pályán tartja. A golyó pedig arra gurul, amerre csavarják. Márpedig az én kis gyerekeim ugyanúgy csavarják, mint az anyjuk. Persze nem árt az életre edzeni. :) A film viszont nagyon tetszett! Utána nem győztek áradozni. Hogy amikor az volt... és aztán mikor meg az... Gyakorlatilag felsorolták az összes jelenetet. :) Egyébként szerintem tényleg jó film. Mi (ún.) felnőttek is igazán élveztük.

A szerda utazással telt. Délután 3-ra értünk a hajdúszoboszlói szállásra. Kipakolás után elmentünk Debrecen-nézőbe. :) Egész pontosan '86 nyarán jártam a városban. Azóta is emlékeztem a sültfagyira, amit ott ettem. Sajnos az a cukrászda már nincs meg, ahol akkor jártam, de azért találtunk egy másikat. Így a kínzó fagylalt és kávéhiányunkat sikerült felszámolni.

A csütörtök volt nyaralásunk csúcspontja. A CSUSZODA! :) Nem sokat tudok ehhez hozzátenni. A gyerekek egész álló nap csusziztak. Mi is. :) Jól kihasználtuk az időt. Ki tudja legközelebb mikor lesz ilyen alkalom. Muszáj még elregélnem a csodálatos vattacukrot, amit a strandon vásároltunk. Nem ám olyan kehés kis nyüzüge emberfejnyi gombóc, mint errefelé. Neeem. Gyönyörű és hatalmas felhő! El tudtam volna bújni mögötte! És ha már az ételeknél tartunk, este étteremben vacsoráztunk. Degeszre tömtük az összes hasunkat. Mind a négyen. Az étlapot nézegetve fontolgattuk,hogy mi lenne elég, és mi sok. Végül 3 halászlét ettünk, egy kétszemélyes tálat és egy adag gundel-palacsintát. Megjegyzem a számlán 2 adag szerepelt. Gondolták, elég lesz nekünk annyi. A vacsora fincsi volt, a kiszolgálás viszont pfff.

Pénteken indultunk tovább Kalocsa felé. Szolnokon átszaladtunk. Eredetileg a mekit kerestük, de valahogy sikerült eltévedni. Emiatt láthattam a színházat, a főutcát és még a fél várost. :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és újfent örülhettem a gyerekeimnek. Vagyis annak, hogy húzták a szájukat a gyorsreggelire. :) Úgy 4-5 éves koruk óta az a rend nálunk, hogy egy hónapban egyszer megyünk gyorsétterembe. Nyaralás alatt már másodszor ettünk ilyen helyen, és nem tetszett nekik. Soknak találták. :) Nagyon remélem, hogy ez így marad  felnőttkorukig.  (Tisztában vagyok a naivságommal, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Hétvégéig Kalocsa mellett töltöttük az időt. Fürödtünk a Dunában henteregtünk a homokos strandon, csepegtettünk várat, építettünk gátat, és felséges pacalt ettünk a Nyárfában. Ez utóbbit mindenkinek jószívvel ajánlom, próbálja ki! Akár a pacalt, akár a pörköltet vagy a babgulyást.

nyaralás

Akkor azt a szót, hogy: fogyókúra, most írtam le utoljára.

A kedvenc spagettim... sok tészta, rá bolognai szósz, abban pedig zöld olivabogyó, kapribogyó, csípős pepperoni, szalonna, brandy, tejszín. Tetejére pedig sajt, de nem apróra, hanem közepesre reszelve... kívül meleg, belül tűzforró. Az egész megszórva csipetnyi petrezselyemmel. A kedvenc spagettim! :)

Az utolsó palacsinta az enyém. Nem baj, hogy kevés a tészta és nem lesz belőle teljes. Ha megsült, nem veszem ki a sütőből, csak lehúzom a lángról. Megtöltöm. Csak egyet, de azt fullosan. Egy adag lekvár ez most vegyes (szamóca, ribizli, áfonya, szeder, meggy mit Jamaica-Rum :) ), arra meg a kakaópor. Gyorsan feltekerem. 2 perc alatt összeolvadnak az ízek a forró palacsintasütőben. Imádom!

Dinnyét enni úgy igazán jó, ha 30 fokos hőség van. Akkor kora délután a fölnőttek felhúzzák a kútból a hatalmas sötétzöld gömböcöt. Már jó hideg. A kerek léket kiveszik, helyére kerül a nagykés, amit elég éppencsak megindítani s azonnal nyélig merül a piros édességben. Közben hallod a jellegzetes hangot és nem tudod eldönteni, hogy a kés miatt reped, vagy a repedés enged utat a késnek? Megkapod a szeletet. Ha szerencsés vagy, minimum fültől-fülig ér. :) Leülsz a meleg lépcsőre és beleharapsz. Édes, lédús, hideg, csodás! A lé folyik kétoldalt, csupa maszat az arcod, de nem zavar. Fülig érő szájjal zabálsz eszel, amíg már a fehér részhez érsz. Aztán felállsz, hátraviszed a zöld héjat a tyukoknak. Azok kárálva összeszaladnak, csipkedve dobálják, míg el nem fogy. Kapsz egy újabb szeletet és előről kezded. Mert dinnyét enni addig kell, míg a lé a füleden nem folyik kifelé.

Legalábbis így volt ez gyerekkoromban. Persze már semmi nem olyan mint régen, se a dinnyék, se a kutak. Se én. 

Viszont mindig jön valami új, ami éppolyan jó! Most a dinnyét pont ugyanúgy félbevágom. Utána viszont kanalat veszek elő és a piros finomságot kis darabokban kikanalazom a légmentesen lezárható tálamba. Jó nagy tál. :) Ráteszem a fedelet, aztán be a hűtőbe. Egy-két óra és kistálban előttünk ugyanaz a hideg, édes dinnye. A DINNYE! :)

É.P. szülei nyaralni mentek. Előtte még ránk hagyományozták a hűtő tartalmát. Most ott pihen a középső polcon kb. két húslevesnyi zöldség/sárbaréka, meg 4 tucat tojás. :) A következő héten először megesszük a finomfőzeléket, hogy gyorsan túl legyünk rajta - a hideg kiráz, ha rágondolok - és aztán jöhet az omlett, a rántotta, a tükörtojás, a párizsi kosárka, a tojásos lecsó és a bundás zsömi! :)

Ó, és természetesen lágytojás is lesz!

Tegnap este csomagoltam a mai reggelit É.P.-nak. Fogtam a kis nylontasakot, beleraktam a kaját. Alaposan le akartam zárni, hogy reggelre ne legyen hűtőszaga. Tehát megragadtam a két fölső csücsköt és gondoltam hogy jól megforgatom, aztán az így megcsavart fülecskéket terveztem összekötni. Nagy svunggal nekiestem. Kb a második fordulatnál a zsemlék másképp döntöttek, és legnagyobb megdöbbenésemre teljesen váratlan fordulattal kilőttek a zacskóból, majd egészen a másfél méterre lévő konyhafalig repültek. A fal azonban keményen tartotta magát, s ezzel megállította a szökevényeket. :)

-Anyaa, hány perc alatt sül meg a pizza?

-20 perc kisfiam

-Ó ne! Azalatt a Hindenburg 40x leégne!