Elmesélem inkább a halasat, mert az jó volt. Halászlét azt legalább tudok főzni. És múlt pénteken főztem is, vagy 8 kilócska halból.  (Igen, vettem elemet, kimértem mindent pontosan, most a hűtőben pihen, én meg várom azt a szivacsos, gumiszerű, ruganyos valamit, ami majd boldoggá tesz, de minimum gyanus, hogy csak kb. feleolyan magas, mint a receptben látott képen) A három nagy szörnyeteggel tele volt a mosogató. A kész halászlével meg tele volt a két legnagyobb edényem. Ja, és most először kockáztam fel a halhúst. Az is egész könnyen ment. És biztos, hogy a leves nem lett rossz (csak picit túl paradicsomos) mert szombat estére elfogyott az utolsó cseppig. Persze vendégek voltak nálunk, ők is ettek belőle, különben négyünknek csak feleennyit szoktam csinálni. Sütöttem még palacsintát is, elvégre péntek volt vagy mifene. (Felnyitottam a fehérhúsú őszibarackból készült lekváromat. Nagyon finom lett, talán jobb mint a nektarinos. Tavaly elkapott a lekvárfőzési láz és lekvárosítottam mindent ami a kezem ügyébe került. A szilvával kezdődött és, mivel az jól sikerült, folytatódott egy kis barackkal, körtével, s miután megőrültem, szőlővel és lime-os sárgadinnyével. Ez utóbbit még nem mertem kinyitni.) Vasárnap anyósoméknak már csak mesélni tudtunk a nagy halászlévacsoráról. 

Pillecukrot mondtam volna? Óóóó, szóljon már valaki, hogy hülyeségeket beszélek! Neeeem, dehogy pillecukor! Nemnemnem. Ragacsos-nyúlós rágógumi-cukor. Tökéletes lett. A konyhában mászik ragacsoskodva, csillogósan egy lapostányéron. És gyönyörű rózsaszín és málnaízű. 

Azért is megcsinálom a pillecukrot!

A csodás-giccses hétvége méltó befejezéseként vasárnap este jutott eszembe, hogy milyen jól lehetne pillecukrot pirítgatni gyertyalángnál.

Az első adag tegnap nem sikerült, a második ma. Bár ez a mai már sokkal ragacsosabb és nyúlósabb volt mint a tegnapi, és habosabb is. Csak lapos. Talán túl nagy a keverőtálam. A tegnapiba túl sok cukrot tettem. Óvakodnom kellene a túloktól.

Na, megnéztem újra. Ott hever a hűtőben és nem jó. Továbbra is nyúlik és ragad, pedig már nem kellene annyira ezt  csinálnia. Hagyom a fenébe inkább, kit érdekel a hülye pillecukor?

A hétvége az olyan volt, de olyan... Mert mióta ideköltöztünk, hétvégén élünk. Vagyis én. Hétfőn még jó, szerdán pocsék, csütörtökön már készülök a péntekre, és akkor péntektől juhéj. Pénteken jönnek a kölykök. Onnantól megy a palacsinta+bableves program, és mesélnek, és azt mondják, hogy jó hazajönni, és barátnőt hoznak, vagy más jön hozánk. Vendégágyat csinálunk és sétálni megyünk. És van piacozás és főzés és kint eszünk amikor csak lehet, és motorozunk és sütizünk. Meg ilyenek. És mindig szól a zene. 

Nem szabadna panaszkodnom, egyre jobban elfoglalom magam hétközben is. Már tervezgetem, hogy mit fogok festeni az üvegtéglára, és pillecukrot gyártok. 

 Rájöttem mire jó a flakonos palacsintatészta :)

Kolleganőmtől kaptunk egy szép darab szalonnát. Ha kinyitom a hűtő ajtaját, azonnal éhes leszek... 

A csirkemájat pedig úgy sütöm, hogy a darabkákat biztonságos távolból a serpenyőbe hajintom, mintha pl oroszlánt etetnék, aztán gyorsan fedezékbe vonulok és elő se bújok addig amíg a serpenyőbeli robbanások le nem csendesednek. Akkor a konyharuha védelmében óvatosan megfordítom a veszélyes elemeket. Igyekszem csak egyik karom használni, hogy ne sérüljön meg mindkettő. Nekem holnap dolgoznom kell. Jó, hát az is igaz, hogy bugyi-trikó összeállítás helyett célszerű lenne védőöltözetet ölteni mielőtt a konyhába lépek, de ilyesmi még nincs itthon. Bár... a motoros cuccaim sokat kibírnak. Talán majd legközelebb kipróbálom.

a májat holnapra sütöttem, de a kóstolgatás során kiderült, hogy fincsi lett, így már nincs belőle egy morzsa se

A vasalóm olyan illatot árasztott magából az imént, mint amikor a kovácsműhelyben edzettük a kalapácsfejeket. 

Egyiknek csak pirosaranyat teszek a szendvicsbe, másiknak csak majonézt, a harmadikéba ezt is, azt is. Ha lenne még egy gyerekünk, az nyilván egyiket sem kérne bele. 

 Ma este már csak szeletelt kenyeret kaptam a boltban. Senki nem szereti. Már úgyis akartam zsemlét sütni, hát csináltam egy adag kiflit. Nemtom, jobban tetszett ez a recept. Szóval lett 8 darab kifli. Azt hittem jó keményre sültek, mert a tetejük egész barna, és mert 15 helyett 30 percig sütöttem. De nincs baj, egész jó lett. Mindjárt megcsinálom holnap reggelire. Még nem tudom sütök-e máskor is? Attól függ mit mondanak a többiek. Igazából nem olcsóbb mint a bolti. Persze, igen, az íze és állaga sem olyan, de most minden azon múlik, hogy ízlik majd holnap.

 Sajnálatos módon semmi nem sikerült ehetetlenre. És volt még halászlé, bableves, kacsacomb, párolt káposzta, sültek, krumplipüré, süti, csoki, fagyi...

Ezért mostantól gyümölcs- és zöldségnapok hosszú sora következik. Meg a reggeli joghurt. 5-6 nap telt csak el nélküle, de már hiányzik. Tisztára lelkiismifurdim van a zabizástól.