A macskák megértenek engem. Mindig is tudtam. Vagy legalábbis sejtettem. Este bandukoltam hazafelé. A házunk előtti kereszteződéshez érve a merőleges utcán sétált egy szép fekete cicc. Na mondom, ez képes és átmegy előttem. Mi lesz akkor énvelem? Mára igazán csak ez hiányzik! Így pánikoltam szó nélkül magamban, közben végig figyeltem a fekete dögöt. Mikor velem egyvonalba ért rámnézett (neem, nem hiszem, hogy felismert :) ) aztán ugyanolyan nyugodtan, puha léptekkel elfordult és megindult velem egy irányba.

Ma délután egy fiatalember pimasz módon megbámulta a labaimat. Lefelé mentünk a mozgólépcsőn. Vagyis álltunk. Ő néhány lépcsőfokkal alattam állt. És nézett felfelé. A lábomra. Csak azt nem tudom mit, mert csak a térgyem látszott ki, ráadásul nincs is benne ilyenkor télen semmi érdekes, mert a gyerekkori sebhelyeket eltakarja a harisnya. Mindenesetre miután jól megstírölt - tovább folytatva a pimaszkodást -, tekintetét felemelte és mélyen a szemembe nézett. Szerintem nem töltötte még be a 20-at sem. Megáll az ész!

A ...-dik kerületi lánynak sincs ma jó napja. Mi ülünk az irodában, ő belejt, szokás szerint kisbunda, comközépig érő lakkcsizma, miniszoknya. (Mindig nagyon tipptopp.) Telefon a fülén, szintén szokás szerint, és hangosan beszél, nagyon hangosan, amin nem lepődünk meg, ennek így kell lennie, mert mindig így van. Ami miatt megfagy a levegő, hogy most NEM édeleg, hanem éppen kioszt valakit.

-Nem érted, hogy nem érdekel? Ha ennyire nem érzed, hogy mennyire nem enyhültem meg, akkor sajnállak. Tudod mennyire elegem van belőled? Jó, ezt elmondhatod ma is, holnap is, elmondhatod minden nap. Elegem van.

Kb. ezt mondta és letette. Aztán megtudtuk a részleteket is (akár akartam, akár nem). De nem mondom el, így érdekesebb.

És nekem sincs jó napom ma. Bár én (még) nem vesztem össze senkivel. Azt hiszem nem is fogok, nem szokásom. Csak meghagyom a kommunikációt a többi embernek. Nincs kedvem beszélgetni. Itt benn, magamban, természetesen nagyon sérelmezem, hogy kedves megértő és együttérzést biztosító, meg gyengéd levelek helyett csak vacak kisfilmek és kutyának való hírlevelek érkeznek. A telefon is csak munka miatt csörög, sms-t meg... grw... Pedig nekem ma meghitten elsuttogott szavakat kellene csak hallanom, esetleg merész üzeneteket olvasnom. Természetesen én hallgatok, mindenki találja ki, érezze meg, hogy nekem ma rossz napom van, és úgy árasszon el szeretettel. Ne nekem kelljen már kuncsorognom! Ugye.

Aztán, ha valaki mégis oly merész, hogy beszédbe elegyedne velem, vagy netán levelemet olvasni lenne szerencséje, az nyomban értesülne arról a vágyamról, hogy most hagyjon engem békén. (Nem kérhetek egy ölelést mindenkitől)

Ehh... tényleg jobb, ha ma senkivel nem beszélek. Ez mindannyiunk érdeke, higgyétek el!

Igen. FÁJ A FEJE a hisztis némbernek.

Kieg.: 3 nap témája minden hónapban biztosítva van! Juhéj! Hát nem csodás?