A macskák megértenek engem. Mindig is tudtam. Vagy legalábbis sejtettem. Este bandukoltam hazafelé. A házunk előtti kereszteződéshez érve a merőleges utcán sétált egy szép fekete cicc. Na mondom, ez képes és átmegy előttem. Mi lesz akkor énvelem? Mára igazán csak ez hiányzik! Így pánikoltam szó nélkül magamban, közben végig figyeltem a fekete dögöt. Mikor velem egyvonalba ért rámnézett (neem, nem hiszem, hogy felismert :) ) aztán ugyanolyan nyugodtan, puha léptekkel elfordult és megindult velem egy irányba.