A ...-dik kerületi lánynak sincs ma jó napja. Mi ülünk az irodában, ő belejt, szokás szerint kisbunda, comközépig érő lakkcsizma, miniszoknya. (Mindig nagyon tipptopp.) Telefon a fülén, szintén szokás szerint, és hangosan beszél, nagyon hangosan, amin nem lepődünk meg, ennek így kell lennie, mert mindig így van. Ami miatt megfagy a levegő, hogy most NEM édeleg, hanem éppen kioszt valakit.

-Nem érted, hogy nem érdekel? Ha ennyire nem érzed, hogy mennyire nem enyhültem meg, akkor sajnállak. Tudod mennyire elegem van belőled? Jó, ezt elmondhatod ma is, holnap is, elmondhatod minden nap. Elegem van.

Kb. ezt mondta és letette. Aztán megtudtuk a részleteket is (akár akartam, akár nem). De nem mondom el, így érdekesebb.

És nekem sincs jó napom ma. Bár én (még) nem vesztem össze senkivel. Azt hiszem nem is fogok, nem szokásom. Csak meghagyom a kommunikációt a többi embernek. Nincs kedvem beszélgetni. Itt benn, magamban, természetesen nagyon sérelmezem, hogy kedves megértő és együttérzést biztosító, meg gyengéd levelek helyett csak vacak kisfilmek és kutyának való hírlevelek érkeznek. A telefon is csak munka miatt csörög, sms-t meg... grw... Pedig nekem ma meghitten elsuttogott szavakat kellene csak hallanom, esetleg merész üzeneteket olvasnom. Természetesen én hallgatok, mindenki találja ki, érezze meg, hogy nekem ma rossz napom van, és úgy árasszon el szeretettel. Ne nekem kelljen már kuncsorognom! Ugye.

Aztán, ha valaki mégis oly merész, hogy beszédbe elegyedne velem, vagy netán levelemet olvasni lenne szerencséje, az nyomban értesülne arról a vágyamról, hogy most hagyjon engem békén. (Nem kérhetek egy ölelést mindenkitől)

Ehh... tényleg jobb, ha ma senkivel nem beszélek. Ez mindannyiunk érdeke, higgyétek el!

Igen. FÁJ A FEJE a hisztis némbernek.

Kieg.: 3 nap témája minden hónapban biztosítva van! Juhéj! Hát nem csodás?