Hm... hát a mai nap...az jó volt. Búcsúra indultunk reggel a dédihez. Zenés-vidám-sírós nap lett belőle.

Reggel még beszaladtunk egy boltba. Aztán a várostól úgy 20km-re a gyerök észlelte, hogy nincs meg a sapkája. A KEDVENC sapkája. Először elütöttük, hogy ez van, és annyi. De mikor sírva fakadt... Visszafordultunk. Közben felhívtam a tudakozót, megkérdeztem a bolt számát, és telefonon érdeklődtem. Amíg vártam rá, hogy megnézzék ott van-e, arra gondoltam, hogy mi lenne jobb? Ha meglenne, vagy ha nem? Ha nem lenne meg, az talán jó gyakorlás lehetne számára. Hogy tanulhassa kis dolgon a rosszat túlélni. Sajnos már nem volt ott. Újra elindultunk. A kölyök iszonyú érzékeny. Komoly sírás lett a vége, meg beszélgetés... neki ez nem csak egy sapka volt. Még akkor is szomorkodott, mikor megérkeztünk. Sőt, mikor hazaértünk még akkor is. Remélem rájön, hogyan tud segíteni magán. Különben... én nem leszek mindig vele.

Az odaút alatt elkezdtünk magyar zenéket hallgatni. Mert mégicsak jobb anyanyelven üvölteni a refrént. :) Sok-sok Kft következett.

 

Ha jön a péntek,
lemész a boltba,
legyen egy pár üveg
Coca-Cola.
Utána rájössz,
hogy legjobb volna
valami jó kis
csokitorta.

Ha jön a szombat,
iszod a Colát,
s harapod hozzá
a csokitortát.
Magnetofonba
bemegy a kábel,
kijön sok csudajó
idei sláger.

Az pedig meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.

Vasárnap ágyból
nézed a tévét,
szívod a cigidet,
fújod a füstjét.
A jövő héten
még alszol négyet,
s boldog vagy újra,
ha jön a péntek.

Egy sláger meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.

 

 

 

Nekem görbül az ajkam,
ha nevetnék,
na és törik a szárnyam,
ha repülnék.
Sötét az utca,
de nem félek,
nekem annyi van vissza,
amit remélek.

Kellemes séták,
szabad magány,
ó az a tömérdek élmény,
mint holtvágány,
lehet, jöhetnek újak,
de nem hinném,
tessék, szabad a pálya,
ha engedném.

Jöhetnek újak,
de nem hinném,
szabad a pálya,
ha engedném.
Engedem mégis,
gyere, ünnepelj,
aztán meg én vigasztallak,
ha te mész el.

Ha éppen felhívsz egy számot,
s az nem felel,
azonnal gyere fel hozzám,
együtt hívjuk fel.
Hűtve van egy kis koktél,
azt szürcsöljük,
azt a temérdek időt
így majd eltöltjük.

Úgy hallom, szédül egy lemez
a korongon,
jobb lesz, ha hátradőlünk
a díványon.
Na látod ugye, hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na tessék ugye, hogy itt jó,
én már rég tudom!

Fogj erősen és súgd a fülembe
azt a szót, ami már nem jut eszembe!

Ugye hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na látod ugye, hogy itt jó,
jöhetsz máskor is !

Jöhetsz máskor is!

 

 

 Búcsú. Ez nálunk leginkább azt jelenti, hogy az a nap, mikor tutira összejön a család. Akkor pedig enni kell! Az asszonyok főznek délelőtt, aztán zabálás nagy ebéd. Már egyáltalán nem tudunk annyit enni, mint a régiek, az idei búcsún mégis (talán tényleg búcsúzóul) tengernyi kaja készült. Húsleves, saját tyúkból, aztán marhapörkölt növendék marhából, hozzá nokedli. Utána még egy kis rántott csirke, meg sült pulyka. Az meg ugye kívánja a petrezselymes krumplit és a házi rozét. :) Fojtásnak muszáj bekapni egy kis lúdlábat és/vagy négerkockát, kókuszbombát. 10 perc pihi és jöhet a korona: sós túrósrétes!

Elmondani is sok. Nagyon ízletesre sikerült minden. A forma1 alatt jót szuszogtam félig ülve a díványon, és félálomban még mindig kft szöveg járt a fejemben:

Ha elérem, hogy kövér leszek,
az lesz majd a jó.
Úgy meghízok, hogy senki nem lesz
hozzám fogható.
Tarka-barka ruházatomban
mint egy gombolyag,
én leszek majd a legboldogabb.

Ha belépek egy étterembe,
dermedt lesz a csend...
Pár asztalnál összesúgnak:
a kövér megjelent.
És én majd könnyedén rendelek,
és ha mind kihozzák az ételeket,
komótosan mindent fölfalok.
Hm!

Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.

Ha elérem, hogy kövér leszek,
ott lesz az arcomon
az elégedettség minden jele.

Tánc!

Napközben csak hevergetek
egy púha fekhelyen.
Néha eszem, néha alszom,
és közben élvezem,
hogy milyen stabil a helyzetem,
szó szerint és képletesen,
hogy milyen prímán nagydarab vagyok.

Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.

Ha elérem, hogy kövér leszek,
mint egy gombolyag,
senki nem lesz nálam boldogabb.
Ó-ó!

Hazafelére jutott egy kis Wellington, Somló, Solaris, meg KatonaKlári

A gyerök nyugodtan alszik... így én is tudok. :)

Végül csak odaértünk idén is. Ilyen melegben még egyik évben sem nézegettünk plakátokat. És az is új volt, hogy jöttek velünk a gyerekek. Tetszett nekik is, bár a gyerök már a felétől minden plakát előtti megállásnál elsírt egy sor meeeeenjüüünk-öt. Minden alkalommal bíztattam, hogy szaladjon egyet, míg mi megnézzük, de persze nem volt hozzá kedve ebben a melegben. Mindkét gyerek rajtam lógott, szinte végig. A kisasszony előadta magát megint. Bírom a csajszit, annak ellenére, hogy száz százalék nő.  Jókat tudok nevetni vele. Az egyik plakáton csak ennyi állt: 2840g 52cm egészséges. Külön kérdeztem a gyerököt, mindjárt tudta miről lehet szó. (Pedig ugye fiju.) Kérdezem aztán leánykámat is. Mondom ennyi gramm, annyi centi és egészséges. Erre ő: alma? :)

És persze van itt néhány kép...

 Na ezt az utolsót mindig levágja. Szóval a szöveg: Ti, nők, mártírok vagytok, de ezt hagggyuk mert feszkó lesz!

Ha egyszer lakásból kisházba költözhetnénk, akkor a kertben feltétlenül lenne:

bodza, vadrózsa, gránátalma

Aztán lehetne még: selyemakác, hárs, dió, cseresznye, meggy, és sokféle virág. Pistike és petúnia. És persze egy rózsalugas. Talán ennyi. :)

Vannak könyvek, melyekből sosem fogok felolvasni a gyerekeimnek. Nem azért, mert nincs rá szükségük, hogy elolvassák. Ezek fontos olvasmányok. Csak éppen nem tudom könnyek nélkül elolvasni egyiket sem. Ők meg nem szeretik, ha anya sír olvasás közben. :) Még nem értik, hogy ez nem az a sírás.  Ezért aztán kimarad a Kis herceg, A Pál utcai fiúk, A kékszemű, A kis gyufaárus lány, A fenyőfa, Csoszogi az öreg suszter, Kincskereső kisködmön, A kis hableány, A boldog herceg és a többi... Szeretném, ha ők is megismernék ezeket a történeteket. Csak ne nekem kelljen felolvasni. :) Hülye dolog ez az érzékenységizé.

"- Éppen erre a vízre szomjazom - mondta a kis herceg. - Adj innom...
     Egyszerre megértettem, hogy mit keresett!
     Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.
     - Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
     - Nem találják meg - mondtam.
     - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák.."

Olyan érzésem van, mintha ajándék lennék. Félek tőle. Az jut eszembe.... egy nagyon vágyott, gyönyörű karácsonyi ajándék. Egy csodás játék, ami egyik évben, teljesen váratlanul a fa alá kerül. Örülnek neki. Egész karácsony alatt dédelgetik, vigyáznak rá, játszanak vele. Aztán harmadnap a polcra kerül. Csak míg aki kapta nem végez a filmmel. Utána késő este lesz és másnap munka, szóval majd később... Végül kis lelkiismeret furdalással ránéznek még egyszer-kétszer: elő kéne keresni, gondolják. De soha többé nem nyúl hozzá senki.

Igen fontos dolgok jutottak ma eszembe!

Előszöris: mindenki menjen mogyorót szedni. Hullik a mogyorófákról a termés. Lehet összeszedni, aztán elő a kalapáccsal!

Másodszor: mi történt ma emberek? Bemegyek pár nap után dolgozni, és azt látom, hogy az összes nő kivirulva, mosolygósan jön-megy az intézetben. Ez a szeptemberi nyár műve lehet! Éppúgy az is, hogy hazafelé jövet tele volt a pálya sportkocsikkal. Először egy tűzpiros Corvette mellett húztunk el, aztán következett egy Pontiac, egy BMW, és egy Porsche. És azt a "festetlen" ezüst színű Mazda MX5-öt nem is sorolom fel.

Az öt napnyi szünet után, ma újra motoroztam. Nagyon is jó volt. A motoron csomagoskodásnak van számos jó oldala. Ide tartozik az is, hogy jó kis gondolatfutamok támadnak az ember fejében. A mai úgy kezdődött, hogy eszembe jutott egy néhány hónap előtti dolog az életemből. És szinte hihetetlen volt, hogy mennyire messze járok már attól az énemtől. Erről meg a középiskolai magyartanárom került a fejembe. Ő egyszer azt ecsetelte, hogy az ember érzései nem visszahozhatók. Vagyis az ember emlékszik az eszével, arra, hogy mit érzett, de az érzést többé nem éli át. (Ezzel persze lehet vitatkozni, és én vitatkoznék is, de az egy másik bejegyzés.) Aztán jött az a sor a Rapülők egyik számából, hogy: "az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok" és ezzel egyszerre az is teljesen világos volt számomra, hogy én nem akarok más lenni, mint vagyok. Szeretem azt ami lett belőlem, ha nem is igazán jó. Szeretem ha nem is tökéletes, mert akkor is én vagyok, és nekem jó, hogy ilyen vagyok.

Remélem másoknak is jó.

 Ülj le szépen ide. Kényelmesen, lazán. Csukd be a szemed, hallgasd amit mondok, és megkapod.
Legyen mondjuk szeptember harmadika. Jó meleg szeptemberhárom. Sétálsz a délután közepén, bele a parkba. A kedvenc parkomdba. Sokféle fa, bokor, között visz az út, de legtöbb az akác. Az ősz beszippantott, már idefelé jövet. Pedig még rejtőzik az igazi őszülés. A levelek  nagyrésze még zöld. A színeseket csak akkor veszed észre, ha nagyon figyelsz.
A naptól világoszöldek a fák és vidám foltok tarkítják a sétányt. Itt-ott látszik az ék kékje. Annyira békés. Néhány padot szerelmesek foglalnak el, egyiken idős pár üldögél. Olyan barátságos a hangulat, hogy nem bírod kihagyni, legalább pár percre megpihensz. Csak amíg meghallgatsz egy számot. Ülsz a kedvenc padomd kopott deszkáján, hátrahajtod a fejed és bámulsz felfelé. És látod a világot. A színeket, az illatokat, az érzéseket. Kis fehér lepkéket, egy-egy levélkét hullani, a levegőt, napfényt. Mindent. Észreveszed, hogy fölötted épp egy gesztenyefa áll. Akaratlanul is a földre pillantasz, és a pad mellett, jókora zöld, tüskés golyót látsz. Érzed, hogy kell neked. Kihámozod a termést. Örömmel tölt el a selymes érzet tenyeredben. Megcsodálod rajzolatát, tucatnyi barna árnyalatát, fényes simaságát. Zsebedbe rejted, hazaindulsz. És akkor megtörténik.  Meglátod, hogy a park füvét szinte beborítják az apró sárga akáclevelek. Csodálkozva nézel fel, kutatod, hol lehetnek. Mintha csak rád várt volna, feltámad a szél, és egyszerre száz meg száz kis aranyló akáclevélke kezd táncba a kedvemdért. Egy kis időt a magasban töltenek, talán elbúcsúznak a fától, aztán pörögve-forogva libbennek alá. A pillanat a tiéd! Az idő megáll, csak benned árad a boldogság. Hihetetlen, hogy ezt épp Te kaptad! Mosolyogsz, mosolyogsz egész délután.

Tessék. Ha eddig eljutottál, akkor most már neked is van egy időtlen pillanatod. Menj, keress hozzá gesztenyét! :) 

Három kategória van nálam.

1. az eredeti nem tetszik, a feldolgozás igen
2. az eredeti és a feldolgozás is tetszik
3. az eredeti tetszik, a feldolgozás nem.

 Példa:

1.  eredeti, feldolgozás
2.  eredeti, feldolgozás
3.  eredeti, feldolgozás, feldolgozás

 Semmi gondom nincs vele, ha valaki újraértelmez egy-egy dalt. Mindenkinek megvan a saját látásmódja. Azt szeretem, ha valami újat kapok én is tőle. :)

"a vasalatlan függönyt lágy szellő lengeti néha megcirógatva a bőröd, a nap be-bekukucskál a szobába minden fuvallatra:)... de túl ritkán mozdul a levegő, így nincs elkényeztetve"

Hát nem! :) Megtettem a harmadik kört a tancuccok miatt. Még mindig nincs meg minden, de már látom a végét. (Nem az én végemet, hanem a beszerzését.) Miután már a kupacolt iskolai cuccok látványa is borzasztott, inkább leemeltem a Csillagok háborúját a polcról. Jól megnéztem a borítón Leia hercegnő képét, közben felidéztem a filmet is. Aztán a tükör előtt állva fésülködni kezdtem. Azt kell mondjam, a hercegnő legendás briósait -melyeket a lazán a füleire ejtve viselt- fel kellett, hogy csavarják, valami párnára, mert a haj magában, nem áll meg úgy, ahogy az övé. :) Nekem csak két kisebb fülhallgató sikeredett, bár így se nézett ki rosszul. Azt hiszem megvan a következő farsangi jelmezem. :) A kész frizurával aztán próbáltam hercegnősködni. Összeszorított szájjal, szomorúan komoly, ámde elszánt tekintettel képzeltem magam a hercegnő helyébe. Persze nem ment igazán. :) Elnevettem. Talán... ha nálam lett volna Luke fénykardja, vagy legalább egy lézerpiszoly, vagy ilyesmi... :)

Igazság szerint, hogy az orrcsontom megrepedt-e, az másodlagos, mert a karnist megragasztottam. :)