Ülj le szépen ide. Kényelmesen, lazán. Csukd be a szemed, hallgasd amit mondok, és megkapod.
Legyen mondjuk szeptember harmadika. Jó meleg szeptemberhárom. Sétálsz a délután közepén, bele a parkba. A kedvenc parkomdba. Sokféle fa, bokor, között visz az út, de legtöbb az akác. Az ősz beszippantott, már idefelé jövet. Pedig még rejtőzik az igazi őszülés. A levelek  nagyrésze még zöld. A színeseket csak akkor veszed észre, ha nagyon figyelsz.
A naptól világoszöldek a fák és vidám foltok tarkítják a sétányt. Itt-ott látszik az ék kékje. Annyira békés. Néhány padot szerelmesek foglalnak el, egyiken idős pár üldögél. Olyan barátságos a hangulat, hogy nem bírod kihagyni, legalább pár percre megpihensz. Csak amíg meghallgatsz egy számot. Ülsz a kedvenc padomd kopott deszkáján, hátrahajtod a fejed és bámulsz felfelé. És látod a világot. A színeket, az illatokat, az érzéseket. Kis fehér lepkéket, egy-egy levélkét hullani, a levegőt, napfényt. Mindent. Észreveszed, hogy fölötted épp egy gesztenyefa áll. Akaratlanul is a földre pillantasz, és a pad mellett, jókora zöld, tüskés golyót látsz. Érzed, hogy kell neked. Kihámozod a termést. Örömmel tölt el a selymes érzet tenyeredben. Megcsodálod rajzolatát, tucatnyi barna árnyalatát, fényes simaságát. Zsebedbe rejted, hazaindulsz. És akkor megtörténik.  Meglátod, hogy a park füvét szinte beborítják az apró sárga akáclevelek. Csodálkozva nézel fel, kutatod, hol lehetnek. Mintha csak rád várt volna, feltámad a szél, és egyszerre száz meg száz kis aranyló akáclevélke kezd táncba a kedvemdért. Egy kis időt a magasban töltenek, talán elbúcsúznak a fától, aztán pörögve-forogva libbennek alá. A pillanat a tiéd! Az idő megáll, csak benned árad a boldogság. Hihetetlen, hogy ezt épp Te kaptad! Mosolyogsz, mosolyogsz egész délután.

Tessék. Ha eddig eljutottál, akkor most már neked is van egy időtlen pillanatod. Menj, keress hozzá gesztenyét! :)