Igen fontos dolgok jutottak ma eszembe!

Előszöris: mindenki menjen mogyorót szedni. Hullik a mogyorófákról a termés. Lehet összeszedni, aztán elő a kalapáccsal!

Másodszor: mi történt ma emberek? Bemegyek pár nap után dolgozni, és azt látom, hogy az összes nő kivirulva, mosolygósan jön-megy az intézetben. Ez a szeptemberi nyár műve lehet! Éppúgy az is, hogy hazafelé jövet tele volt a pálya sportkocsikkal. Először egy tűzpiros Corvette mellett húztunk el, aztán következett egy Pontiac, egy BMW, és egy Porsche. És azt a "festetlen" ezüst színű Mazda MX5-öt nem is sorolom fel.

Az öt napnyi szünet után, ma újra motoroztam. Nagyon is jó volt. A motoron csomagoskodásnak van számos jó oldala. Ide tartozik az is, hogy jó kis gondolatfutamok támadnak az ember fejében. A mai úgy kezdődött, hogy eszembe jutott egy néhány hónap előtti dolog az életemből. És szinte hihetetlen volt, hogy mennyire messze járok már attól az énemtől. Erről meg a középiskolai magyartanárom került a fejembe. Ő egyszer azt ecsetelte, hogy az ember érzései nem visszahozhatók. Vagyis az ember emlékszik az eszével, arra, hogy mit érzett, de az érzést többé nem éli át. (Ezzel persze lehet vitatkozni, és én vitatkoznék is, de az egy másik bejegyzés.) Aztán jött az a sor a Rapülők egyik számából, hogy: "az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok" és ezzel egyszerre az is teljesen világos volt számomra, hogy én nem akarok más lenni, mint vagyok. Szeretem azt ami lett belőlem, ha nem is igazán jó. Szeretem ha nem is tökéletes, mert akkor is én vagyok, és nekem jó, hogy ilyen vagyok.

Remélem másoknak is jó.