"- Éppen erre a vízre szomjazom - mondta a kis herceg. - Adj innom...
     Egyszerre megértettem, hogy mit keresett!
     Ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti vándorlásból született, a csiga énekéből, a karom megfeszített erejéből. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék. Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.
     - Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
     - Nem találják meg - mondtam.
     - Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák.."

Olyan érzésem van, mintha ajándék lennék. Félek tőle. Az jut eszembe.... egy nagyon vágyott, gyönyörű karácsonyi ajándék. Egy csodás játék, ami egyik évben, teljesen váratlanul a fa alá kerül. Örülnek neki. Egész karácsony alatt dédelgetik, vigyáznak rá, játszanak vele. Aztán harmadnap a polcra kerül. Csak míg aki kapta nem végez a filmmel. Utána késő este lesz és másnap munka, szóval majd később... Végül kis lelkiismeret furdalással ránéznek még egyszer-kétszer: elő kéne keresni, gondolják. De soha többé nem nyúl hozzá senki.