2008\08\13

zenés kedd

A tegnapi akaratlanul is különösen zenés nap lett.
Délelőtt végig Abba szólt az irodában, mert egyik kolleganőm látta a Mammamiát. Az Abba zenéjét pedig nem lehet dudorászás, éneklés nélkül hallgatni. Ebből kifolyólag hazafelé Abba slágereket és egyéb más dalokat zengtem üvöltve, persze kizárólag a bukósisak alatt, ahol még engem sem zavar a hangom. Este rövid banyazsúrt tartottunk, de valahogy mindenki kókadt volt. Nagyon nem ment a játék. Nem mintha zavart volna, de mégis jólesett elfelejteni. Hazaérve É.P. szólt, hogy gyorsan gyorsan menjek, mert mutatni szeretne valamit. Leültem a tévé elé, és totálisan váratlanul elkezdődött a Queen 86-os magyarországi koncertje. Teljesen belefeledkeztünk. A dalok, az a hang, a gitárok...  Ráadásként bevágások arról, hogy merre jártak a koncerten kívül. Valódi nyolcvanasévek! :) Pl. John Deacon Bp. utcáin, és a kutya sem ismeri fel. Roger Taylor a Hungaroringen gokartozik. Se bukókeret, se sisak. (És, hogy nézett ki a pálya? Ahhoz képest, amilyen ma, poros kis izé volt a pusztában.) Freddie Mercury a töküres stadionban a töküres színpadon próbálja, mit énekel este. Persze jöttek az emlékek, rögtön megbeszéltük a hajviseletet, hogy kinek mikor volt az első igazi nagy koncertélménye, és egyebek. Jólesett visszaemlékezni. A koncertfilmben számomra az a csúcs, mikor a közönséget énekelteti. Nemcsak dallammal és ritmussal, de dinamikával is játszott. A több mint ötvenezer ember pedig tökéletesen visszaadta. Még filmen is nagy élmény volt hallani!


 

Szólj hozzá!

zene hangulat

2008\08\11

szeleburdi hétfő

Annyi mindenről akartam/akarok írni. Erre teljesen összezavart a mai reggel. Még szerencse, hogy jókedvűen ébredtem!
 
Már a motoron éreztem, hogy szólít a szükség. Mikor végre megérkeztünk és leszálltam, tudtam, hogy nem fogom kibírni azt a fél órát, ami még az útból hátravan. Muszáj volt keresnem egy helyet. Muszáj! Tudtam, hogy a közelben van egy meki, hát odarobogtam. Feltéptem az ajtót. Velem szemben végig a pult, mögötte a tettrekész személyzet, aki széles mosollyal kívánt jóreggelt. Dobtam nekik egy zaklatott mosolyt (akkor jutott eszembe, hogy bőrnaci van rajtam), és valami köszönésféle is belefért talán abba az egy másodpercbe, amíg a bejáratiajtó-mosdó távon sprinteltem. De odaértem! (Ha egyetlen perccel is tovább tartott volna, akkor most azt hiszem mélyen hallgatnék az eseményekről.)
A pultban állók, kedvesen jóindulatú hülyének véltek, de nem érdekelt. Csodásan éreztem magam! :)
Angyali mosollyal és egy Mcreggelivel távoztam.
Az automatánál hárman szüttyögtek előttem, pedig muszáj volt pénzt felvennem. Kivártam és végre megközelíthettem a hévet. Már a megállónál jártam, viszont valami azt súgta, hogy nem szabad bérlet nélkül felszállnom. Ilyen előzmények után, semmiképpen nem. Jó tízperces gyaloglás után vigyorogva nyugtáztam, hogy igazam van. Az ellenőrök nagy számban gyakorolták a jelenlétet (juteszembe, ma kezdődik a Sziget). Végre volt bérletem, időben észrevettem, hogy a kávémat már csak az imádság tartja a tasakban, és nem kis nehézségek árán, de a pulcsimtól is sikerült megszabadulni a villamoson (épp csak meg nem tapsoltak). Juhéj! :)
 
Hát ilyen előzmények után értem be.
(Közbevetőleg: milyen másképp szólhat egy dallam... mikor jókedvű az ember, derűsnek, vidámnak hallja ugyanazt, amin pityereg, ha szomorú .) 
És ekkor következett a nap fénypontja! :)
Ez pedig egy Josef Seibel feliratú kartondoboz képében érkezett, még a múlt héten. Persze mindenki kiváncsiskodott, hogy mit is kaphattam én a "L.E.T.A Irodaszer"-től? :)
Még húztam egy kicsit a dolgot, előbb megreggeliztem, addig is mellettem pihent a doboz. Én ugyanis tudtam mit rejt. Illetve majdnem tudtam. :) 
Az biztos, hogy ezzel az akcióval, hűséges "vásárlót" nyert magának a vállalkozás. Ezennel ígérem, hogy irattartó állványt továbbra is kizárólag innen rendelek. Főképpen, ha a jövőben is jár hozzá bonbon! :)
Még sosem kaptam ilyen meglepicsomagot postán. :) Na ennyit mára az írásból. Most sürgősen mennem kell a postára. Kavicsokat fogok feladni. Már tudom, hova kell küldenem. :)
 
3 komment

vidám

2008\08\05

nyaralás

Egy hét nyugi, vidámság, evés-ivás. :)

Hétvégén ottalvós bulival indítottunk. Volt nagycsalád, borsóleves csipetkével és lángos, ebéd utáni alvás a sátorban 45 fokos hőségben, aztán rákfőzés, esti sütögetés helyett vihar, sátorozás a konyhában, fényképnézegetés borozással, csiga a  vasárnapi ebéd előtt, aztán persze vasárnapi ebéd, fínom kávék, két jóravaló kutya, két rosszcsont  örökmozgó gyerekecske, egyszóval: buli! :)

Tegnap (a gyerök kívánságára) megnéztük a keszthelyi modellvasút múzeumot. Mondta, hogy tetszeni fog, de magam sem gondoltam, hogy ennyire! Persze érdekes látni, ahogy a kis vonatok húzzák a vagonokat. Itt gyönyörűek, tiszták és sokfélék. Mégis, talán ennél is érdekesebb a környezet kidolgozása. Az aprócska házak, figurák. Teljesen belefeledkeztem. Végül már a gyerekek húzkodtak, hogy menjünk. :)

Ha már arra jártunk, beugrottunk Zalaegerszegre ebédelni. Finom és bőséges ebéd után fojtásnak fagyi és kávé következett végülis nyaralunk vagy miaszösz!  Aztán: irány a csúszdapark! Estig csúszkáltunk. Boldog vagyok, mert a legutóbbi alkalommal (bár az már évekkel ezelőtti) kisleányom egyetlen csúszdát sem mert kipróbálni. Most bezzeg! :) Futott fölfele, hogy mielőbb újra sorra kerüljön. A nagykisfiam meg... az összes csúszdán lejött, többször is. (Igen, tényleg büszke vagyok rá! :)  )

Azt hiszem ilyennek kell lennie egy nyaralós hétfőnek. :)

Ma bowling és mozi lesz a program, holnap pedig Hajdúszoboszlóra távozunk. 

 

1 komment

nyaralás

2008\08\01

őrült péntek

Megbolondított mindenkit az időjárás, vagy nem tudom mi van itt! Reggeltől a műszak végéig alig egy perc nyugodt csend. Fél3-kor végre szabadultam, és úgy hagytam ott a dolgaimat, hogy minden rendben. Hazafelé még az autópálya elején egy ráfutásos baleset, aztán nem sokkal távolabb egy kicsit komolyabb. Alig indult be újra a forgalom, akkor meg lerobbant buszt láttam a leállósávban. Egy rakás fiatal ácsorgott mellette a tűző napon. Később hasonlóképp járt még 1db teherautó és 1db taxi, amit épp elszállítani készültek. Azért szerencsésen hazaértünk, de az út utolsó szakaszán többször tértem magamhoz arra, ahogy koppantam É.P. hátán a bukómmal. :)

 

 

Szólj hozzá!

úton

2008\07\30

pancúrafuksz

 

Sok évvel ezelőtt - mikor már nem maradhatott egyedül - anyukámék minden reggel beadták hozzám nagymamámat megőrzésre. Én otthon voltam akkoriban. Először nagy pocakkal, utána 1, később 2 gyerekkel. Emlékszem ahogy Mama reggelente bejött, s kissé tanácstalanul mosolygott rám. Leült a kanapé szélére, de nem találta igazán a helyét. Aztán körülnézett, és meglátta amiben megkapaszkodhatott. Képes volt egész nap az előszobában, a konyhában söprögetni, vagy vasalni. Ezek az évtizedeken át beivódott mozdulatok, a biztonság érzetét adták neki. Főzni már nem szeretett velem, mert nem tudta az ételek, fűszerek nevét, arányát. Nem emlékezett rá, hogy mi történt vele előző héten. Fogalma sem volt róla mit ettünk egy nappal korábban.
A régi dolgok viszont, annál élesebben jelentek meg a fejében. Elmesélte, hogy anyukámat vatta közé fektették, mert 7 hónapra született, és a körmei még egészen puhák voltak. Hogy a háború alatt a lőszergyárba járt dolgozni, hogy Papa postás volt mikor megismerkedtek, hogy apácák tanították az elemiben. Mindenről szívesen beszélt, de a kedvence az volt, amikor Pesten cselédkedett. Egy történetet különösen sokszor említett.
Estélyt adott a család, 20-30 embert hívtak meg. Hajnaltól folyt a készülődés, olyannyira, hogy még a naccsága is beállt segíteni. Nagymamám az ezüstöt, vagy ahogy a cselédek nevezték, a pancúrafukszot törölgette. Ha valami puccos eseményre készültek, mindig azon viccelődtek maguk között, hogy úgy ki lesz rittyentve a ház, hogy pancúrafukszos lesz még a  budi is.
Késő délutánra járt az idő - vacsora 6-kor - hát szorgoskodott mindenki, hogy készen legyenek. A ház asszonya a konyhát ellenőrizte, és ha már ott volt, gondolta beviszi a hidegsültes tálat. Teljes díszben pompázott, a haja csigákban, estélyi, és karján egy szép nagy, fekete karparóka. Ahogy felvette a tálcát, a karparóka éppen az alá került, így szerencsétlen módon ki is fordult a kezéből, és a sok hús a konyhakövön landolt. No semmi gond, már kapkodta is fel, és pakolta vissza a tálcára. Azt mondta, hogy meglátja mindenki, ez fog elsőre elfogyni, majd mintha mi sem történt volna, bevonult vele és mosolyogva letette az ünnepi asztalra. A cselédek meg odakinn nevették, hogy vajon ki vesz belőle elsőnek?
Itt aztán mi is nevettünk nagymamámmal.

Már régóta nem mesél nekem, mégis gyakran eszembe jutnak a történetei. Ilyenkor vidámabb a napom!

 

BDK játék

 

 

5 komment

játék

2008\07\28

palacsinta

Az utolsó palacsinta az enyém. Nem baj, hogy kevés a tészta és nem lesz belőle teljes. Ha megsült, nem veszem ki a sütőből, csak lehúzom a lángról. Megtöltöm. Csak egyet, de azt fullosan. Egy adag lekvár ez most vegyes (szamóca, ribizli, áfonya, szeder, meggy mit Jamaica-Rum :) ), arra meg a kakaópor. Gyorsan feltekerem. 2 perc alatt összeolvadnak az ízek a forró palacsintasütőben. Imádom!

1 komment

kaja palacsinta

2008\07\27

fáradt szössz

Itt vagyok.

Tegnapelőtt még a Grossglocknert figyeltem, s foglyul ejtettek a hegyek. 

Tegnap még a Nockalm-ról kanyarogtam lefelé. Délután egy irdatlan víztározó hatalmas betongátján állva figyeltem a vakmerő egyedeket, kik egyetlen vékony gumikötéhez rögzítve ugrottak egy daru kosarából a gát tövébe.

Ma ülök a gép előtt, fáradtan az 1800 km-től és még mindig ott járok...

 

Szólj hozzá!

utazás szössz

2008\07\23

semmire nincs elég idő

Az idei nyár szokatlanul eseménydús. Még a koncertet sem tudtam leírni, holnap pedig már kezdődik a 4 nap önfeledt, vidám fagyoskodás. Vár minket a csodás Grossglockner. Esőruha, hajszárító, fájdalomcsillapító. Három napra reggeli, (közben a gyerök előadást tart arról, milyen módon volt lehetséges megszökni az Alcatraz-ból) és sok-sok meleg ruha. Ezek a legfontosabbak. Kivételesen rend van itthon, de még jó lenne kimosni ma estig. Közben el kellene ugranom anyósoméknál meglocsolni a virágokat (ááá, ezt itthon is meg kell tennem) és még sejtésem sincs róla, hogy mi legyen a vacsora? Délelőtt kétszer is megáztam. Legszívesebben beülnék egy kád vízbe ázni, és elfelejteném az egész világot egy-két órára.

 

23:05

Frissítek. Mindennel elkészültem! Most pedig dinnyét majszolgatva ázok, és az élet nagy dolgait latolgatom...  vajon megfagyunk a hétvégén? :)

Szólj hozzá!

női izék

2008\07\23

Kirityálé

-Honnan jöttetek?

-Csak innen a túlpartról.

-És, tetszik a buli?

-Aha, persze.

-Koncertekből miket fogtok megnézni?

-Hát, most jövünk B52S-ról, és várjuk David Guettát. Állat buli lesz! Meg volt is. Nagyon jók voltak az öregek.

-Tényleg? Na és mi kell a jó bulihoz szerintetek?

-Hát, kell jó zene

-Meg társaság

-Meg pia sem árt (nevetés)

-Látom azt már beszereztétek. Mit isztok?

-Én sört

-Enyém Szorbusz, övé meg Kirityálé

-Az mi?

-A Szorbusz?

-Dehogy, azt mindenki ismeri. A másik, a Kirityálé. Na az miből van?

-Hát, valami koktél ez is. Elmondta a srác. Meg néztem is, mert királyul kevert! Szóval tett az aljába jeget. Aztán 2 cl vodkát, 2l gint, felöntötte másfél deci tonikkal. Összerázta, közbe meg mindenféle figurát csinált. Az egészet pohárba töltötte és a végén ráloccsantott egy adag málnaszörpit. Nagyon állat! Direkt zöld szívószálat kértem hozzá. Ütős!

-Köszi srácok, jó mulatást!

-Ez hol fog lemenni?

-Szoktátok hallgatni a Zümmögő Dinoszauruszt? Minden délután háromtól megy. Na ott lesztek holnap. 

-Oké, köszi! Állat!

 

 

Ez a bejegyzés BDK felhívására készült.

10 komment

játék

2008\07\21

dinnye

Dinnyét enni úgy igazán jó, ha 30 fokos hőség van. Akkor kora délután a fölnőttek felhúzzák a kútból a hatalmas sötétzöld gömböcöt. Már jó hideg. A kerek léket kiveszik, helyére kerül a nagykés, amit elég éppencsak megindítani s azonnal nyélig merül a piros édességben. Közben hallod a jellegzetes hangot és nem tudod eldönteni, hogy a kés miatt reped, vagy a repedés enged utat a késnek? Megkapod a szeletet. Ha szerencsés vagy, minimum fültől-fülig ér. :) Leülsz a meleg lépcsőre és beleharapsz. Édes, lédús, hideg, csodás! A lé folyik kétoldalt, csupa maszat az arcod, de nem zavar. Fülig érő szájjal zabálsz eszel, amíg már a fehér részhez érsz. Aztán felállsz, hátraviszed a zöld héjat a tyukoknak. Azok kárálva összeszaladnak, csipkedve dobálják, míg el nem fogy. Kapsz egy újabb szeletet és előről kezded. Mert dinnyét enni addig kell, míg a lé a füleden nem folyik kifelé.

Legalábbis így volt ez gyerekkoromban. Persze már semmi nem olyan mint régen, se a dinnyék, se a kutak. Se én. 

Viszont mindig jön valami új, ami éppolyan jó! Most a dinnyét pont ugyanúgy félbevágom. Utána viszont kanalat veszek elő és a piros finomságot kis darabokban kikanalazom a légmentesen lezárható tálamba. Jó nagy tál. :) Ráteszem a fedelet, aztán be a hűtőbe. Egy-két óra és kistálban előttünk ugyanaz a hideg, édes dinnye. A DINNYE! :)

Szólj hozzá!

kaja

süti beállítások módosítása