Öt óra nyugtalan alvás után arra ébredtem hajnalban, hogy még mindig hasogat, lüktet a fejemben a fájdalom. Utálom a fejfájást. Kibotorkáltam a konyhába, fel sem kapcsoltam a lámpát, a szemeimet alig tudtam nyitva tartani. Gyorsan benyomtam egy csomag jóreggeltet fél pohár tejjel. A gyomrom tiltakozott, de nem akartam a fájdalomcsillapítót éhgyomorra. Aztán visszafeküdtem. É.P. magához ölelt, én meg csak hallgattam a szívdobogását. Borzasztó, hogy a fizikai fájdalom, hogy ki tud készíteni. 

Reggelre elég meggyötörten néztem ki, de éppen csak valami nyomásfélét éreztem, ezért boldogan indultam neki a napnak.

Ma egy magasított nyakú, ujjatlan blúzt viselek, valami fényes kevert anyagból van. A metrón észrevettem, hogy útközben sikerült valahonnan szereznem rá egy kis foltot. A domborzati viszonyok miatt elég feltünő helyen terpeszkedett. Gondoltam majd kimosom. Csak úgy magamon megnedvesítettem, kis szappannal megdörgöltem. Ennek az lett az eredménye, hogy száradás után, a domborzati viszonyok miatt elég feltünő helyen terpeszkedett egy bazinagy folt, a közepén egy kis folttal. :)

Így aztán inkább levettem, és úgy mostam ki. Addig belebújtam a benti kardigánomba. Mosás után a ventillátor elé tartottam és lobogtattam 10 percig. Akkor már látszott, hogy kijött mindkét folt. Örültem egy sort, aztán kiterítettem száradni.

Ma ez meg ez van. Fejfájás ellen.

Nem Teljesen véletlenül rátaláltam egy gyerekkori kedvencemre! Most nagyon örülök, és egyfolytában Gigliola Cinquett dalát hallgatom. :) Emlékszem rá, hogy apukámnak volt egy orsós magnója, amit aztán megörököltem tőle, a szalagokkal együtt. Most sok zene fog következni. Mert mindegyik kicsit kedvecem a mai napig.

1, 2, 3, 4, 5, 6,

A tegnapi, kellemes semmittevős napnak indult. 10 körül reggeliztünk, volt tésztába csavart virsli a kisasszonynak, :) piritós, vaj és kis kaviár a ház urának és a fiatalúrnak, nekem meg tejeskávé hidegen, 3 és feles tejből. :) A mennyei falatok után lógattuk a lábunk, én barbiztam egy keveset a csajszival, a fiúk meg NatGeo-n művelődtek. Bőven egy óra után ebédeltünk. Nem különösebben erőltettem meg magam, pörköltet dobtam fel és kagylótésztát köretnek. Annyira tele voltam a reggelitől, hogy nem is ebédeltem, csak odaültem a többiekhez. A kávé után mostam egy keveset, muszáj volt a gyerkőcök cuccát rendbetenni. Rendet raktam a konyhában, aztán, úgy megültem. Hat óra körül egyszercsak valami történt. Rámjött a valamit kéne csinálni érzés. :) Leánykám persze mindenben benne van, amiben én is, hát nekiálltunk festeni. Ő a nyaralás alatt készített agyagcuccait, én meg azt a törött poharat, amit már egyszer említettem. És ha már belelendültünk, cipősdobozból készítettem egy takarót annak a csúnya izének is, ami a konyhafalon van. Valami trafóféle. Irtó rondán nézett ki. Csak úgy meztelenen lógott a falon. Most azért sokkal kellemesebb. Ha már eleget láttuk, akkor meg egyszerűen lecserélem a dobozt. :)

...akkor nevetek rajta, ahogy a kocsisor között motorral haladva látom: az emberek gyorsan behúzzák karjukat az autóba. Pedig nem lenne szükség rá, hogy behúzzák. Persze elhiszem hogy ez önkéntelen és esetleg tényleg megijednek, de vicces.

Végre vége a nyaralásnak. Újra itthon alszanak a kölykök. :) Ha nem saját tapasztalat lenne, biztos nem hinném el, de már megint nőttek! :) Épp az orromig érnek. Leánykám egyszál fürdőruciban érkezett haza, nem bíbelődött holmi ruhákkal. Arca valami cicafélét mintázott, csak éppen világoskék-rózsaszín kombinációban. Első szava: tésztába csavart virsli? Mármint, hogy az lesz-e vacsorára? A bevásárlás így elúszott, muszáj volt azonnal hazamenni. Persze még rögtön aznap este el kell mesélni az egész nyaralást, közben kb. ezer kérdést kell megválaszoltatni a munkától elcsigázott szülőkkel. Mindemellett természetesen állandó anyán- és apánlógás, ölelgetés a szokásos menetrend. Estére alig vártam már, hogy a meséléshez érjünk. A jójétpuszi is hosszúra nyúlt, úgy látszik mi is hiányoztunk nekik. :)

Az ünnepet pihenéssel töltjük. Vasárnap a hét közepén. Juhéj! :)

Annyira profin futtattam fel az élesztőt, hogy magam is leemeltem a kalapomat előttem! :) Egyébként éppen kakaóskalácsot gyártok, a család naaagy-nagy örömére. É.P. egyszer azt mondta, hogy az enyém már jobb, mint amit a nagymamája süt. Mivel pedig a kakaóskalácsot már csak úgy gondolomformán csinálom és érzés szerint; kijelenthetem, hogy ezt bizony már tudok sütni. (Ugye jól gondolom, hogy ebből a szempontból mellékes, hogy a dagasztáshoz a konzervnyitót emeltem le a polcról.)

A hétvégén megtettem az első kört. Az iskolai cuccok beszerzése minden évben rémálom számomra. Egy ósanra esett a választásom, de megint rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok a tömegben való vásárlásra. Az emberek türelmetlenek, agresszívak, figyelemetlenek. Nagyon utálom. Ezért szeretem, hogy a teszkó éjjel is nyitva van. Senki nem lökdös el a polctól, nem érzem kellemetlenül magam amiatt, hogy hosszasan válogatok. Amúgy, a gyerekeim kezdenek nagyok lenni. :) Kisleánykám kapott egy diznihercegnős hátizsákot anyósoméktól. Ráadásul rózsaszín! Róózsaszín! :) És az első az volt mikor meglátta, hogy a fülembe suttogta: anya nem fognak emiatt kicikizni az iskolában? :) Édes! Megnyugtattam, hogy ez nem iskolatáska, és különben is. A Bogihoz menet éppen jó lesz majd a játékokat vinni. Látni kellett volna a megkönnyebbülést a kis arcán. :)

Rendet kellene rakni a gyerekeknél, és előkészíteni az iskolai dolgokat, de ismerem magam... ráér majd szeptember első napjaiban. :) Egyébként találtam egy halom lepréselt őszi levelet az egyik nagy mesekönyvükben. Mostmár nem dobom ki. Jó lesz idén is. :)

Nagy merészséget cselekedtem! Vettem egy orchideát. Felbátorított, hogy a kálám már több mint 2 hete folyamatosan növeszti a leveleit. Majd meglátjuk, sikerül-e az új jövevénynek túlélnie engem.

Ma beszereztem 2 új fülbevalót. Nem találtam olyan virágot, ami tetszett volna. Viszont. Egynek választottam egy formás kis skorpiót. Talán hordani is fogom. Hadd meneküljön aki akar. A másik már megint szív, de épp ilyen még nem volt.

Mikor az utcákat járom, vagy átmegyek a plázába, szeretek zenét hallgatni. Ma Goldfrapp volt soron. Az efféle zenék hallgatása közben úgy érzem, mintha kívüálló lennék. (mondjuk az is vagyok, mindig olyan érzésem van a bevásárlókp-okban, hogy én nem vagyok odavaló) Mintha csak megfigyelném az emberek világát. Biztosan más is van így. Erről pedig eszembe jutott egy film, amit szeretek. A Cashback. Ebban a főszereplő képes arra, hogy kilépjen a világból, ami megáll. Ott jár kel a sok mozdulatlan ember között. Ezt éreztem tavasszal azon a vidámparki körhintaszerűségen én is. A gyerök persze mindjárt megmagyarázta: anya ez a negatív gravitáció miatt van! Oké. De ugye nem baj, ha én másra fogom? :)

 Ma elég érzelmes hangulatban vagyok... ha készen lesz a kalács, talán még képek is kerülnek ide róla. 

Most 23:17 és képeket akarok feltölteni. Közben beleolvastam. Ez a mai, egészen olyan lett, mint egy iskoláslány naplója. (Bár, ha belegondolok, ez egy napló, ha én nem is vagyok iskoláslány...) Ezért megváltoztatom a bejegyzés címét.

Fordított sorrendben raktam fel a képeket. Szuper! De már nincs kedvem javítani. Fincsi lett, megettük, kész! :)

Kedden mozival és bowlingozással folytattuk. Pontosabban fordítva. És ez éppen így volt jó. A gurítás alatt szerzett kellemetlen élményeket tökéletesen feloldotta WALLIe a kis robot. A kellemetlen élményeket a gyerkőcök szerezték, mert -sajnos- nem lehetett felemelni a kis kerítést ami a golyót a pályán tartja. A golyó pedig arra gurul, amerre csavarják. Márpedig az én kis gyerekeim ugyanúgy csavarják, mint az anyjuk. Persze nem árt az életre edzeni. :) A film viszont nagyon tetszett! Utána nem győztek áradozni. Hogy amikor az volt... és aztán mikor meg az... Gyakorlatilag felsorolták az összes jelenetet. :) Egyébként szerintem tényleg jó film. Mi (ún.) felnőttek is igazán élveztük.

A szerda utazással telt. Délután 3-ra értünk a hajdúszoboszlói szállásra. Kipakolás után elmentünk Debrecen-nézőbe. :) Egész pontosan '86 nyarán jártam a városban. Azóta is emlékeztem a sültfagyira, amit ott ettem. Sajnos az a cukrászda már nincs meg, ahol akkor jártam, de azért találtunk egy másikat. Így a kínzó fagylalt és kávéhiányunkat sikerült felszámolni.

A csütörtök volt nyaralásunk csúcspontja. A CSUSZODA! :) Nem sokat tudok ehhez hozzátenni. A gyerekek egész álló nap csusziztak. Mi is. :) Jól kihasználtuk az időt. Ki tudja legközelebb mikor lesz ilyen alkalom. Muszáj még elregélnem a csodálatos vattacukrot, amit a strandon vásároltunk. Nem ám olyan kehés kis nyüzüge emberfejnyi gombóc, mint errefelé. Neeem. Gyönyörű és hatalmas felhő! El tudtam volna bújni mögötte! És ha már az ételeknél tartunk, este étteremben vacsoráztunk. Degeszre tömtük az összes hasunkat. Mind a négyen. Az étlapot nézegetve fontolgattuk,hogy mi lenne elég, és mi sok. Végül 3 halászlét ettünk, egy kétszemélyes tálat és egy adag gundel-palacsintát. Megjegyzem a számlán 2 adag szerepelt. Gondolták, elég lesz nekünk annyi. A vacsora fincsi volt, a kiszolgálás viszont pfff.

Pénteken indultunk tovább Kalocsa felé. Szolnokon átszaladtunk. Eredetileg a mekit kerestük, de valahogy sikerült eltévedni. Emiatt láthattam a színházat, a főutcát és még a fél várost. :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és újfent örülhettem a gyerekeimnek. Vagyis annak, hogy húzták a szájukat a gyorsreggelire. :) Úgy 4-5 éves koruk óta az a rend nálunk, hogy egy hónapban egyszer megyünk gyorsétterembe. Nyaralás alatt már másodszor ettünk ilyen helyen, és nem tetszett nekik. Soknak találták. :) Nagyon remélem, hogy ez így marad  felnőttkorukig.  (Tisztában vagyok a naivságommal, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Hétvégéig Kalocsa mellett töltöttük az időt. Fürödtünk a Dunában henteregtünk a homokos strandon, csepegtettünk várat, építettünk gátat, és felséges pacalt ettünk a Nyárfában. Ez utóbbit mindenkinek jószívvel ajánlom, próbálja ki! Akár a pacalt, akár a pörköltet vagy a babgulyást.

nyaralás

Akkor azt a szót, hogy: fogyókúra, most írtam le utoljára.

A kedvenc spagettim... sok tészta, rá bolognai szósz, abban pedig zöld olivabogyó, kapribogyó, csípős pepperoni, szalonna, brandy, tejszín. Tetejére pedig sajt, de nem apróra, hanem közepesre reszelve... kívül meleg, belül tűzforró. Az egész megszórva csipetnyi petrezselyemmel. A kedvenc spagettim! :)

Az itt-ott nyaralgatások kézzelfogható jeleként bámulatos gyorsasággal beszereztem magamnak egy méretes pocakot, valamint két enyhén vaskos combot. Ma beugrottam anyukámékhoz, s izgatottan álltam a mérlegükre. Nekik ugyanis van. Számítottam 4-5 plusz kilócskára. Ehhez képest, "mindössze" 3-at kaptam magamra. Tehát nem a kilók száma a túl sok, hanem inkább elmúltak az izmaim. Persze, hogy tudom mit kell ilyenkor csinálni. Neeeem, nem a mozgás a legkönnyebb megoldás. Inkább jöhet egy jó kis fogyókúra. Természetesen nem szabad ész nélkül beleugrani! Egy profi fogyókúrát meg kell alapozni. Ami azt illeti, én már hétfőn kezdtem az alapozást. De mit tehettem volna? Teljesen váratlanul ért a támadás. Nem lehetett ellenállni! :) Szóval hétfőn bonbonnal alapoztam, kedden este egy lájtos, fél görögdinnyével valamint 2 pohár alkohollal, szerdán csokoládét, csütörtökön meg tortát kaptam. Már várom, hogy pénteken ki fog orvul letámadni mondjuk egy jó kis fagyikehellyel...

Este elszaladtam locsolni É.P. szüleihez. Gyalogoltam a szürkületben, a kedvenc parkomban, a város utcáin. Észrevettem, hogy egy suhanc arra biciklizik, amerre megyek. Mikor a második alkalommal fordultam be egy újabb utcára, már biztos voltam benne, hogy engem követ. Nem tudom mit akart, mert mikor a tetőpontjára ért a helyzet, odakerekezett mellém, illetve elém és megállt. Mivel nem volt birtokában értékelhető szavaknak, nem is szóltam hozzá, csak ránéztem. Azt hiszem nagyon csúnya pillantással fogadtam. Bár gyanítom, inkább rájött, hogy valamit benézett, és inkább anyja lehetnék, mint egyéb. :) Mindenesetre lekopott, aminek szívből örültem.