kettő óra tizenöt perc... vigyor és teljes megelégedettség. írni... hát, büszke vagyok magamra, hgoy legalább gépelni tudok. az imét fogyasztottam el egy fokhagymás kiflit ami kb. az első falat előtt marta a szájamat. de jó volt. igaz, hgoy a camambert-ből és a kolbászból semmit nem érzetem miatta, de a paprika mégis paprika votl. :):):)

Állat jjó volt a FEZEN! ez preszse nem a műsornak kösöznhető elsősorban. sokkal inkább a társaságnak. Kedvenc fodrászom és fodrásztársa, kit még ipari iskolás kora óta ismerünk... hát... szédülök, de nagyon.  fütyülős barckból úgy bő kettő, aztán meggyes pálinka... legalább kettő és végül egy vermouth. vörös. sőt! :)

jókedvem van és... mindenféle jut eszembe.

ezt láttuk, meg ezt :P meg még egy csomó mindent.

Szilárd

Hm... hát a mai nap...az jó volt. Búcsúra indultunk reggel a dédihez. Zenés-vidám-sírós nap lett belőle.

Reggel még beszaladtunk egy boltba. Aztán a várostól úgy 20km-re a gyerök észlelte, hogy nincs meg a sapkája. A KEDVENC sapkája. Először elütöttük, hogy ez van, és annyi. De mikor sírva fakadt... Visszafordultunk. Közben felhívtam a tudakozót, megkérdeztem a bolt számát, és telefonon érdeklődtem. Amíg vártam rá, hogy megnézzék ott van-e, arra gondoltam, hogy mi lenne jobb? Ha meglenne, vagy ha nem? Ha nem lenne meg, az talán jó gyakorlás lehetne számára. Hogy tanulhassa kis dolgon a rosszat túlélni. Sajnos már nem volt ott. Újra elindultunk. A kölyök iszonyú érzékeny. Komoly sírás lett a vége, meg beszélgetés... neki ez nem csak egy sapka volt. Még akkor is szomorkodott, mikor megérkeztünk. Sőt, mikor hazaértünk még akkor is. Remélem rájön, hogyan tud segíteni magán. Különben... én nem leszek mindig vele.

Az odaút alatt elkezdtünk magyar zenéket hallgatni. Mert mégicsak jobb anyanyelven üvölteni a refrént. :) Sok-sok Kft következett.

 

Ha jön a péntek,
lemész a boltba,
legyen egy pár üveg
Coca-Cola.
Utána rájössz,
hogy legjobb volna
valami jó kis
csokitorta.

Ha jön a szombat,
iszod a Colát,
s harapod hozzá
a csokitortát.
Magnetofonba
bemegy a kábel,
kijön sok csudajó
idei sláger.

Az pedig meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.

Vasárnap ágyból
nézed a tévét,
szívod a cigidet,
fújod a füstjét.
A jövő héten
még alszol négyet,
s boldog vagy újra,
ha jön a péntek.

Egy sláger meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.

 

 

 

Nekem görbül az ajkam,
ha nevetnék,
na és törik a szárnyam,
ha repülnék.
Sötét az utca,
de nem félek,
nekem annyi van vissza,
amit remélek.

Kellemes séták,
szabad magány,
ó az a tömérdek élmény,
mint holtvágány,
lehet, jöhetnek újak,
de nem hinném,
tessék, szabad a pálya,
ha engedném.

Jöhetnek újak,
de nem hinném,
szabad a pálya,
ha engedném.
Engedem mégis,
gyere, ünnepelj,
aztán meg én vigasztallak,
ha te mész el.

Ha éppen felhívsz egy számot,
s az nem felel,
azonnal gyere fel hozzám,
együtt hívjuk fel.
Hűtve van egy kis koktél,
azt szürcsöljük,
azt a temérdek időt
így majd eltöltjük.

Úgy hallom, szédül egy lemez
a korongon,
jobb lesz, ha hátradőlünk
a díványon.
Na látod ugye, hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na tessék ugye, hogy itt jó,
én már rég tudom!

Fogj erősen és súgd a fülembe
azt a szót, ami már nem jut eszembe!

Ugye hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na látod ugye, hogy itt jó,
jöhetsz máskor is !

Jöhetsz máskor is!

 

 

 Búcsú. Ez nálunk leginkább azt jelenti, hogy az a nap, mikor tutira összejön a család. Akkor pedig enni kell! Az asszonyok főznek délelőtt, aztán zabálás nagy ebéd. Már egyáltalán nem tudunk annyit enni, mint a régiek, az idei búcsún mégis (talán tényleg búcsúzóul) tengernyi kaja készült. Húsleves, saját tyúkból, aztán marhapörkölt növendék marhából, hozzá nokedli. Utána még egy kis rántott csirke, meg sült pulyka. Az meg ugye kívánja a petrezselymes krumplit és a házi rozét. :) Fojtásnak muszáj bekapni egy kis lúdlábat és/vagy négerkockát, kókuszbombát. 10 perc pihi és jöhet a korona: sós túrósrétes!

Elmondani is sok. Nagyon ízletesre sikerült minden. A forma1 alatt jót szuszogtam félig ülve a díványon, és félálomban még mindig kft szöveg járt a fejemben:

Ha elérem, hogy kövér leszek,
az lesz majd a jó.
Úgy meghízok, hogy senki nem lesz
hozzám fogható.
Tarka-barka ruházatomban
mint egy gombolyag,
én leszek majd a legboldogabb.

Ha belépek egy étterembe,
dermedt lesz a csend...
Pár asztalnál összesúgnak:
a kövér megjelent.
És én majd könnyedén rendelek,
és ha mind kihozzák az ételeket,
komótosan mindent fölfalok.
Hm!

Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.

Ha elérem, hogy kövér leszek,
ott lesz az arcomon
az elégedettség minden jele.

Tánc!

Napközben csak hevergetek
egy púha fekhelyen.
Néha eszem, néha alszom,
és közben élvezem,
hogy milyen stabil a helyzetem,
szó szerint és képletesen,
hogy milyen prímán nagydarab vagyok.

Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.

Ha elérem, hogy kövér leszek,
mint egy gombolyag,
senki nem lesz nálam boldogabb.
Ó-ó!

Hazafelére jutott egy kis Wellington, Somló, Solaris, meg KatonaKlári

A gyerök nyugodtan alszik... így én is tudok. :)

 Ülj le szépen ide. Kényelmesen, lazán. Csukd be a szemed, hallgasd amit mondok, és megkapod.
Legyen mondjuk szeptember harmadika. Jó meleg szeptemberhárom. Sétálsz a délután közepén, bele a parkba. A kedvenc parkomdba. Sokféle fa, bokor, között visz az út, de legtöbb az akác. Az ősz beszippantott, már idefelé jövet. Pedig még rejtőzik az igazi őszülés. A levelek  nagyrésze még zöld. A színeseket csak akkor veszed észre, ha nagyon figyelsz.
A naptól világoszöldek a fák és vidám foltok tarkítják a sétányt. Itt-ott látszik az ék kékje. Annyira békés. Néhány padot szerelmesek foglalnak el, egyiken idős pár üldögél. Olyan barátságos a hangulat, hogy nem bírod kihagyni, legalább pár percre megpihensz. Csak amíg meghallgatsz egy számot. Ülsz a kedvenc padomd kopott deszkáján, hátrahajtod a fejed és bámulsz felfelé. És látod a világot. A színeket, az illatokat, az érzéseket. Kis fehér lepkéket, egy-egy levélkét hullani, a levegőt, napfényt. Mindent. Észreveszed, hogy fölötted épp egy gesztenyefa áll. Akaratlanul is a földre pillantasz, és a pad mellett, jókora zöld, tüskés golyót látsz. Érzed, hogy kell neked. Kihámozod a termést. Örömmel tölt el a selymes érzet tenyeredben. Megcsodálod rajzolatát, tucatnyi barna árnyalatát, fényes simaságát. Zsebedbe rejted, hazaindulsz. És akkor megtörténik.  Meglátod, hogy a park füvét szinte beborítják az apró sárga akáclevelek. Csodálkozva nézel fel, kutatod, hol lehetnek. Mintha csak rád várt volna, feltámad a szél, és egyszerre száz meg száz kis aranyló akáclevélke kezd táncba a kedvemdért. Egy kis időt a magasban töltenek, talán elbúcsúznak a fától, aztán pörögve-forogva libbennek alá. A pillanat a tiéd! Az idő megáll, csak benned árad a boldogság. Hihetetlen, hogy ezt épp Te kaptad! Mosolyogsz, mosolyogsz egész délután.

Tessék. Ha eddig eljutottál, akkor most már neked is van egy időtlen pillanatod. Menj, keress hozzá gesztenyét! :) 

Három kategória van nálam.

1. az eredeti nem tetszik, a feldolgozás igen
2. az eredeti és a feldolgozás is tetszik
3. az eredeti tetszik, a feldolgozás nem.

 Példa:

1.  eredeti, feldolgozás
2.  eredeti, feldolgozás
3.  eredeti, feldolgozás, feldolgozás

 Semmi gondom nincs vele, ha valaki újraértelmez egy-egy dalt. Mindenkinek megvan a saját látásmódja. Azt szeretem, ha valami újat kapok én is tőle. :)

Ülök a gép előtt, talán sikerül végre új hátteret választanom. Közben persze szól a zene. Először találtam valamit. Úgy éreztem illik az éjszakához. Megnéztem pár táncos filmecskét, aztán eljutottam ide, ami annyira már nem hozott tűzbe, viszont újra megtaláltam miatta egy másik zenét, amit éppen hallgatok.. Még következik egy Shakira, aztán irány az ágy.

Éppen a képeimet válogatom. Melyik lenne alkalmas háttérnek? Közben rátaláltam a Gladiátor zenéjére. Nem tudtam megnézni azt a változatot, amelyik a film képeire készült. Nem akarok most elérzékenyülni.Gyerekeim ma voltak birkanyíráson, hogy "szépek" legyenek a tanév kezdése tiszteletére. Én meg tegnap voltam, hogy "szép" legyek, pont

Az esküvőm előtt fodrászt kerestem. Eleinte kényelmesen, aztán kétségbeesetten. Az a vád nem érhet, hogy nem készültem rá, mert már az előző télen elkezdtem kutatni. Derékig érő, sok hajam volt. Első körben a rokonok fodrászait teszteltem, aztán az ismerősökét, végül találomra mentem be egy-egy fodrászatba. Én csak kontyot szerettem volna csináltatni. Még csak különösebb speciális elképzelésem/igényem sem volt. Csak egy konty. De nem ment nekik. 5-6 fodrásznál jártam. Fele próbálkozott, a többiek csak rámnéztek, és sajnálkozva lemondták. Már csak 3 hét volt hátra, úgy voltam vele, hogy legfeljebb kibontva viselem. Azért még beugrottam az akkori munkahelyem mellett véletlenül talált üzletbe. Aranyos kislány fogadott. Mondom: konty. Erre ő: hát persze. Milyen legyen? De, mondom: esküvő. Erre: semmi gond! Kétszer voltam nála kontyot fésültetni. Egy őstehetségre bukkantam! :) Esküvő, a frizura tökéletes. Lakodalom, a frizura tart. Nászéjszakahajnal, a frizura még mindig tart.  :) Másnap délután szedtem szét. Azóta ő a fodrász. A Fodrász! Kiválóan vág, mindig ismeri az aktuális trendeket, de ami a legfontosabb, ugyanolyan gondos, mint az első pillanatban volt. Igaz, hogy ma már két hétre előre kell gondolkodni, ha szeretnénk hajat vágatni, de az biztos, érdemes rá várni, aki a kezei közé kerül, rosszul nem jár. A hosszú évek során barátok lettünk. A három nagyon barátom közül ő az egyik. Hozzá jár az egész család. Ő vágta le a gyerekek haját már az első alkalommal is. Látta, ahogy felnőttek, mindig tudtuk épp mi történik a másikkal, és követtük az összes munkahelyére. Mindannyian szeretjük. Időnként együtt bulizunk, néha beülünk ketten egy kávéra s beszélgetünk sokáig. Eljön hozzánk és mi is hozzá. Segítünk neki ha tudunk és szüksége van rá, mert szeretjük és a barátunk, s ő viszont. Éppen ezért vagyok annnnnnyira mérges rá, mikor nem akar pénzt elfogadni tőlünk a munkájáért. Nem szeretem, hogy minden alkalommal eljátszuk, ugyanazt a darabot. Én kérdezem mennyi lesz, ő meg húzza az időt, aztán azt mondja, hogy majd megbeszéljük. Meg azzal jön, hogy mennyit segítettünk neki. CCC... de ő ugyanúgy segít nekünk, amiben tud. Egálban vagyunk. A munka más lapra tartozik. Igazam van, vagy igazam van?

Megfagyott a padlizsánom. Valaki az egyelőre még 3 fős családom (míg agyon nem csapom) tagjai közül, átállította a hűtőt 5-ös hűtésre, mitsem törődve az én kis padlizsánommal. Pedig padlizsánkrémet akartam csinálni belőle. Fokhagymával és tejföllel. Bár, most, hogy belegondolok, nincs itthon tejföl. :) Azért megpróbálom. Közben, ha már a hűtőben jártam, rendet is raktam benne, és -ó borzalom- találtam egy kislábasnyi húslevest. Hogy mikor volt nálunk utoljára húsleves, azt ne kérdezze senki, mert én már nem emlékszem rá. Levest kiöntöttem, lábast alapos fertőtlenítésnek vetettem alá, a mosogatóval egyetemben.  Valamivel sikeresen végigkaristoltam a karomat. Furcsa, mert már csak a sebet vettem észre. De ez van, mikor elkap a gépszíj. :) Most belelendültem és mindenhol rendet akarok rakni, hogy mikor szeptember elején itthon leszek, már csak takarítani kelljen, meg könyveket csomagolni. Robbantottam a konyhában is. Kaptam egy új kisszekrényt. Mivel plusz helyem keletkezett, átpakolom az amúgy szorosan lévő terítőket a fiókosból. Akkor elférnek majd a gyógyszerek is. Meg a titkos kuplerájos szekrényemet is felszámolom. :) Végre lesz helye a mézeskalács kiszúró formáknak, meg annak a temérdek kütyünek és marhaságnak, amit az évek alatt összegyűjtögettem és cipeltem lakásról lakásra. Az is igaz, hogy kíméletlenül megtizedelem az állományt. Ha valamit nem használ az ember több mint egy évig, akkor anélkül teljesen jól elboldogul az életben. A ruháknál is ezt szoktam csinálni. Muszáj. Nem halmozhatjuk fel az összes dolgot, amihez hozzájutunk az életben. Csak a legfontosabbakat tartom meg. Amikhez valami emlék fűz. Vagy amik jellegzetesen visszaadják életem egy korszakának hangulatát. Egyfelöl jó, hogy még így is gyarapodik az emléktár, másfelől meg... :) Eszembe jutott valami, úgyhogy ezt most kiegészítem. Van két hely, ahol korlátlanul gyűjthesz, mégis marad szabad zug. Ahova amit és akit csak akarsz eltehetsz. És akit/amit ezekre a helyekre jól elraksz, az veled lesz mindig, még akkor is, ha akár évekig sem használod. :)

Fiacskám poénkodik: anyaaa, a szinkronúszóknak kötelező mindent egyszerre csinálni? Szóval, ha az egyik vízbefúl, a másiknak is kötelező? :)

Nem Teljesen véletlenül rátaláltam egy gyerekkori kedvencemre! Most nagyon örülök, és egyfolytában Gigliola Cinquett dalát hallgatom. :) Emlékszem rá, hogy apukámnak volt egy orsós magnója, amit aztán megörököltem tőle, a szalagokkal együtt. Most sok zene fog következni. Mert mindegyik kicsit kedvecem a mai napig.

1, 2, 3, 4, 5, 6,

Annyira profin futtattam fel az élesztőt, hogy magam is leemeltem a kalapomat előttem! :) Egyébként éppen kakaóskalácsot gyártok, a család naaagy-nagy örömére. É.P. egyszer azt mondta, hogy az enyém már jobb, mint amit a nagymamája süt. Mivel pedig a kakaóskalácsot már csak úgy gondolomformán csinálom és érzés szerint; kijelenthetem, hogy ezt bizony már tudok sütni. (Ugye jól gondolom, hogy ebből a szempontból mellékes, hogy a dagasztáshoz a konzervnyitót emeltem le a polcról.)

A hétvégén megtettem az első kört. Az iskolai cuccok beszerzése minden évben rémálom számomra. Egy ósanra esett a választásom, de megint rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok a tömegben való vásárlásra. Az emberek türelmetlenek, agresszívak, figyelemetlenek. Nagyon utálom. Ezért szeretem, hogy a teszkó éjjel is nyitva van. Senki nem lökdös el a polctól, nem érzem kellemetlenül magam amiatt, hogy hosszasan válogatok. Amúgy, a gyerekeim kezdenek nagyok lenni. :) Kisleánykám kapott egy diznihercegnős hátizsákot anyósoméktól. Ráadásul rózsaszín! Róózsaszín! :) És az első az volt mikor meglátta, hogy a fülembe suttogta: anya nem fognak emiatt kicikizni az iskolában? :) Édes! Megnyugtattam, hogy ez nem iskolatáska, és különben is. A Bogihoz menet éppen jó lesz majd a játékokat vinni. Látni kellett volna a megkönnyebbülést a kis arcán. :)

Rendet kellene rakni a gyerekeknél, és előkészíteni az iskolai dolgokat, de ismerem magam... ráér majd szeptember első napjaiban. :) Egyébként találtam egy halom lepréselt őszi levelet az egyik nagy mesekönyvükben. Mostmár nem dobom ki. Jó lesz idén is. :)

Nagy merészséget cselekedtem! Vettem egy orchideát. Felbátorított, hogy a kálám már több mint 2 hete folyamatosan növeszti a leveleit. Majd meglátjuk, sikerül-e az új jövevénynek túlélnie engem.

Ma beszereztem 2 új fülbevalót. Nem találtam olyan virágot, ami tetszett volna. Viszont. Egynek választottam egy formás kis skorpiót. Talán hordani is fogom. Hadd meneküljön aki akar. A másik már megint szív, de épp ilyen még nem volt.

Mikor az utcákat járom, vagy átmegyek a plázába, szeretek zenét hallgatni. Ma Goldfrapp volt soron. Az efféle zenék hallgatása közben úgy érzem, mintha kívüálló lennék. (mondjuk az is vagyok, mindig olyan érzésem van a bevásárlókp-okban, hogy én nem vagyok odavaló) Mintha csak megfigyelném az emberek világát. Biztosan más is van így. Erről pedig eszembe jutott egy film, amit szeretek. A Cashback. Ebban a főszereplő képes arra, hogy kilépjen a világból, ami megáll. Ott jár kel a sok mozdulatlan ember között. Ezt éreztem tavasszal azon a vidámparki körhintaszerűségen én is. A gyerök persze mindjárt megmagyarázta: anya ez a negatív gravitáció miatt van! Oké. De ugye nem baj, ha én másra fogom? :)

 Ma elég érzelmes hangulatban vagyok... ha készen lesz a kalács, talán még képek is kerülnek ide róla. 

Most 23:17 és képeket akarok feltölteni. Közben beleolvastam. Ez a mai, egészen olyan lett, mint egy iskoláslány naplója. (Bár, ha belegondolok, ez egy napló, ha én nem is vagyok iskoláslány...) Ezért megváltoztatom a bejegyzés címét.

Fordított sorrendben raktam fel a képeket. Szuper! De már nincs kedvem javítani. Fincsi lett, megettük, kész! :)