Éppen a képeimet válogatom. Melyik lenne alkalmas háttérnek? Közben rátaláltam a Gladiátor zenéjére. Nem tudtam megnézni azt a változatot, amelyik a film képeire készült. Nem akarok most elérzékenyülni.Gyerekeim ma voltak birkanyíráson, hogy "szépek" legyenek a tanév kezdése tiszteletére. Én meg tegnap voltam, hogy "szép" legyek, pont

Az esküvőm előtt fodrászt kerestem. Eleinte kényelmesen, aztán kétségbeesetten. Az a vád nem érhet, hogy nem készültem rá, mert már az előző télen elkezdtem kutatni. Derékig érő, sok hajam volt. Első körben a rokonok fodrászait teszteltem, aztán az ismerősökét, végül találomra mentem be egy-egy fodrászatba. Én csak kontyot szerettem volna csináltatni. Még csak különösebb speciális elképzelésem/igényem sem volt. Csak egy konty. De nem ment nekik. 5-6 fodrásznál jártam. Fele próbálkozott, a többiek csak rámnéztek, és sajnálkozva lemondták. Már csak 3 hét volt hátra, úgy voltam vele, hogy legfeljebb kibontva viselem. Azért még beugrottam az akkori munkahelyem mellett véletlenül talált üzletbe. Aranyos kislány fogadott. Mondom: konty. Erre ő: hát persze. Milyen legyen? De, mondom: esküvő. Erre: semmi gond! Kétszer voltam nála kontyot fésültetni. Egy őstehetségre bukkantam! :) Esküvő, a frizura tökéletes. Lakodalom, a frizura tart. Nászéjszakahajnal, a frizura még mindig tart.  :) Másnap délután szedtem szét. Azóta ő a fodrász. A Fodrász! Kiválóan vág, mindig ismeri az aktuális trendeket, de ami a legfontosabb, ugyanolyan gondos, mint az első pillanatban volt. Igaz, hogy ma már két hétre előre kell gondolkodni, ha szeretnénk hajat vágatni, de az biztos, érdemes rá várni, aki a kezei közé kerül, rosszul nem jár. A hosszú évek során barátok lettünk. A három nagyon barátom közül ő az egyik. Hozzá jár az egész család. Ő vágta le a gyerekek haját már az első alkalommal is. Látta, ahogy felnőttek, mindig tudtuk épp mi történik a másikkal, és követtük az összes munkahelyére. Mindannyian szeretjük. Időnként együtt bulizunk, néha beülünk ketten egy kávéra s beszélgetünk sokáig. Eljön hozzánk és mi is hozzá. Segítünk neki ha tudunk és szüksége van rá, mert szeretjük és a barátunk, s ő viszont. Éppen ezért vagyok annnnnnyira mérges rá, mikor nem akar pénzt elfogadni tőlünk a munkájáért. Nem szeretem, hogy minden alkalommal eljátszuk, ugyanazt a darabot. Én kérdezem mennyi lesz, ő meg húzza az időt, aztán azt mondja, hogy majd megbeszéljük. Meg azzal jön, hogy mennyit segítettünk neki. CCC... de ő ugyanúgy segít nekünk, amiben tud. Egálban vagyunk. A munka más lapra tartozik. Igazam van, vagy igazam van?