Eleinte csak szörnyülködve néztem. Itt is háj, ott is háj. Aztán kétségbeestem, mert itt is fáj, ott is fáj. A felesleges kilókat cipelni nem izületbarát dolog. Miután nem arról van szó, hogy juuj felugrott 30 deka ezért vastag a bokám, hanem arról, hogy a kedvenc farmerom gombja és a hozzávaló gomblyuk között áthidalhatatlan szakadék tátong; elhatározásra jutottam. A tiltott szavak közül feloldozást nyer a fogyókúra és ismét visszahelyezem az őt megillető helyre az agyamba. Újra ott kell legyen, ahol 4 és fél évvel ezelőtt volt. Viszonylag feltűnő helyen, mondjuk a szeretett személyek után, de a szeretett kaják előtt. :) Nincs mese, csinálni kell valamit. A nyári szőnyegalásöprésnek most szépen felhörpintem a levét. Emberes küzdelemre számítok, főképpen az én tényleg nagyon kedves kolleganőim miatt, akik hetente traktálnak gesztenyepürével, házisütivel, ilyen-olyan salátákkal vagy bármivel. :) A másik akadály az én dédelgetett lustaságom. Tessék, most is itt ülök, ahelyett, hogy valamelyik fitnesscenter gépeit koptatnám. Oda-vissza meg lehetne mondjuk futni (beöö). Hmmmm.... mégsem jó ötlet. Mára felmentést kapnék a nyomorult fejfájás miatt. Mert ilyenkor minden egyes lépésnél földrengés van a fejemben. Meg azért sem jó ötlet, mert bizonyára minden alkalomra találnék valamit ami miatt el lehetne halasztani. Sürgős és fontos mosás, takarítás, gyerekezés meg ilyesmik. Jaaaaaj... ez jólesik. Jaaaaaaj! Jajjajj!

Na most jó. Valahogy meg majdcsak lesz. Mert úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Még sosem csináltam ilyet, nem is tudom mi jött rám. Ma elkezdtem egy listát. Mert először arra gondoltam, hogy talán csak 1 vagy 2 év hozott még annyi meglepetést, mint az idei. Aztán meg arra, hogy azért a többi sem volt unalmas. Mindet szerettem. Oké, majdnem mindet. :)  Majdnem mindre emlékszem is. Úgy terveztem, hogy felét most, felét holnap. De basszus! Már a feléig is hosszú.. és ráadásul menetközben rájöttem, hogy ez bizony túl őszinte egy kirakathoz. Ezért a listát megírom, de nem teszem ki. Ha valaki szeretné látni, kérésre mélben elküldöm... :)

Ez ma így volt oda-vissza. Főleg vissza. Pont így. Pedig még csak ezután jön a születésnapom napja... :)

Én vagyok Hamupipőke. Ez már biztos... Van még olyan hülye, aki 20 percig kuporog a szőnyegen és görnyedt háttal gyöngyöt szedeget szorgalmasan? Nem hiszem. Normális ember hozza a pornyűvőt (Hamupipőkével egykorúak a söprűt) eltünteti mind egy szálig és szarja le a bált.

Tiszta zaza vagyok ma este. Karády Katalin megy a fejemben már több órája. Sajnos nem találom yt-on azt amelyiket szeretném. Csak a fejemben szól...

Ez a kettő is a kedvenceim közé tartozott tizenévesen. Őrület, hogy ma is a fejemben van az összes szöveg. Hallom bentről a hangot is...  tökjó! :)

Én nem remélek többé nagyregényt,

Csak múló percet

Így töltök el már minden éjszakát

Ide jutottam, nincs tovább

Ne kérdezd ki voltam, a csókodat én akartam, s ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom agyő.

Egy könnyet sem ejtek, ó én könnyen elfelejtlek és tán azt se kérdezem meg, ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, nem tart sokáig

Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik

Ne kérdezd ki voltam, a sorsomat én akartam, s ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom agyő.

Fogadj el engem így ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgysem adhatok

Hogy léha voltam rossz és szívtelen, bocsásd meg nékem szép szerelmesem

A szívemben még nem volt szerelem, nem mondták nékem azt, hogy kedvesem

Nem is törődtek még sosem velem hidd el ez így volt drága életem

Most másképp lesz minden, mert megtaláltalak

.... vártalak álmomban láttalak

Én elkezdem újra a józan életet, talán remélhetek, boldog is lehetek

Fogadj el engem így ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgysem adhatok..

December...

És lesz London, és lesz Chicane és É.P. és Nm és boldogság és szeretet és újra megváltozik az élet. Ugye? Legalábbis. :)

Juhéj!!!

Nem mondhatom, hogy agyilag magasan kihasználom adottságaim. Úgy általában sem. A napokban pedig totális lepukkanás következett be. Pl. 1 egész délután és a hozzá tartozó este ment rá, hogy kitaláljak egy nevet az új postafiókomnak. Annak, amit a regisztrálások esetére tartok fenn. Mi lett volna, ha a fontos levelezésemnek akarok új fiókot. Bár... annak bizonyára nyomós oka lenne, akkor pedig nem volna olyan nehéz a névcsere.

Tegnap mi -ketten a kicsivel- sétáltattuk szüleim kutyáját. Naaaagyon kedves kutyuka. Csak kissé túlpörgi magát. Nehéz leállítani. Rossz kulcsot vittem, a szomszéd nénihez kellett felcsöngetni, hogy bejussunk a lépcsőházba. A séta végén azt gondoltam, hogy majd felszaladok a jó kulcsért, addig kisnőci elbír a négylábú fergeteggel. Míg visszafelé jövet a liftet vártam, látom, hogy állnak a játszótér mellett, akár a kisangyalok. Mire leértem a lépcsőház aljába, a kutyát csak villanásnyi időre láttam hol itt, hol ott felbukkanni, mögötte az én drága kis leányom igyekezett felvenni a tempót, teljesen esélytelenül. Épp anyukámat nyugtattam a telefonban, hogy a kutyát kivittük, pisilt, és minden oké. Telefon eldob, kutya elkap. Vesztére éppen az én lábaim között próbált átsuhanni. Tehát. Állok szorosan összezárt lábakkal, kutya ficánkolva szabadulni igyekszik. Szorult helyzetünket súlyosbítja a hám teljes hiánya. Mármint a kutyáról. Még sosem raktam fel rá. Még sosem fogtam ilyesmit a kezembe. Csak legyen rákapcsolva, hogy vihessük haza, aztán majd nyugodt körülmények között rendezzük a problémát... gondoltam én, miközben ezerrel igyekeztem összekapcsolni a csatot, hogy tűnhessünk már az út mellől. Elég furcsán állt rajta a hám, de sikerült ráakasztani a pórázt és ki sem tudott bújni belőle. Szépen hazaballagtunk anyukámék lakásába. Leraktuk a rosszcsontot, levettem róla a pórázt is, hámot is. Próbáltam kicsatolni, de sehogy nem jött össze. Akkor vettem észre, hogy (sajnos) csak egyféleképpen lehet (elvileg) összedugni a két műanyag csatot. Nekem azért sikerült a másik irányból is. :) Erős vagyok. És okos. Főleg okos. Meg erős. Hát akkor ennek tudatában neki lehet állni szétcincálni a helytelenül összedugott részeket. Megpróbáltam. Eleinte koncentrálva, figyelmesen, erőt összpontosítva. Később dühösen erőlködve, vörös fejjel mérgelődve, majd elkeseredett utolsó energiával. Nem ment. Ekkor került képbe az olló. Gondoltam, hátha. Majd én jól beszorítom az ollóval az egyik oldalon, és akkor nyomni már csak a másikon ke.... francbafrancbafrancba! És fenébe! Csorog a szomorú piros vérem a centinyi vágásból. Kicsilány közben a széken gubbaszt, meg sem mer szólalni. :) Mindegy. Vér lemos, irány haza. Magunkal vittük azt az aljas hámot is. É.P. úgy másfél perc alatt visszacsinálta. A vágás a középső ujjam hajlatában húzódik, vízszintesen. Fáj, ha behajlítom. Ezért állandóan egyenesen tartom. Ha másra nem is tudom használni, legalább jól tükrözi a lelkiállapotom... :)

off

- Takarítani kéne. Nem gondolod? Nem csinálsz semmit. Állandóan csak alszol...    

-...  :D  

-Alszol meg kefélsz...

-Szép az élet... :D:D