gondoltam
Szóval a tegnap esti filmben volt az a mutogatós figura. Igazából nem lehetett tudni, hogy mit csinált egész pontosan, mindenesetre gyerekekkel vagy gyerekek előtt tette. Igen tényleg szörnyű téma, de nem ez most a lényeg, hanem az, hogy erről aztán eszembe jutott az a mutogatós bácsi ott a házunk mögötti utcában. A forró nyár egy unalmas délutánján történt. Én lehettem úgy 11 éves. 3 kocsma is volt/van a közelben. (A víg nemzetőrnek nekem mindig úgy tetszett a neve :) ) Lógattam a lábam és ásítoztam. És akkor egyszerre csak odaszaladt a házból egy gyerek, hogy ott a bácsi aztán több gyerek is lett, a túloldalról is átjöttek. Rémület volt és visongatás, meg nevetés is. Mert a gyerekek kívácsiak. Ez a bácsi nem olyan bácsi volt, mint tegnap a filmben. Én persze nem mertem odamenni, de nem is igen láttam volna, mert előttem vagy 8-10-en nézelődtek. Nemtom miért éppen engem ért a megtiszteltetés, mindenesetre egy pillanat alatt betuszkoltak a telefonfülkébe, és már bele is szólt valaki, hogy: rendőrség. Szépen elmondtam mi a nevem, és hogy van itt egy férfi, aki... aki a.... atyaég, fogalmam sincs mit mondtam. Talán valami olyat, hogy letolta a nadrágját... :) Aztán jöttek a rendőrök, megkérdezték a gyerekeket, hogy pontosan mit történt és merre van az ember. Persze mindenki tudta rögtön. Figyelték. Mármint a gyerekek. :) A röndérek odamentek, szépen beültették az autóba és eltűntek. Akkor ez egy esemény volt. Csak az zavart, hogy miért nekem kellett telefonálni? Talán én voltam a legnagyobb. Szóval ez ment odabenn, és párhuzamosan láttam felnőtt fejjel is. Valószínűleg ez az ember -ki a kedvesrészeg kategóriába tartozhatott- a kocsmából akart hazamenni. Valószínűleg nem volt kapatos, sokkal inkább csaprészeg. :) És egyszerűen pisilni kellett neki. Semmi gátló tényezőt nem látott a játszótéri gyerekekben. Aztán vagy korán vette elő, vagy elfelejtette visszatenni, mindenesetre igazi látványosságot nyújtott. Ennyi. És milyen más így!
Erről aztán az jutott eszembe, milyen igazságtalan, hogy felnőttkoromig nem láttam alapállapotban leledző férfiúi ékességet. :) Mert az úgy volt, hogy mire 6 éves lettem, a szüleim már rég nem mutatkoztak előttem ruha nélkül. Az óvodában még volt ugyan megmutatom, ha megmutatod, de H.É. beárult az óvónéninek. Többé nem lehetett mostmutasdmeget játszani a mosdóban, vagy alváskor. Valószínűleg -azon kívül, hogy az óvónéni ezt elmondta anyukámnak- semmi nem történt. Később mégis úgy érzékeltem, mintha megszidtak volna érte. :) Szóval 6 éves koromra már elfelejtettem, hogy milyen. :) Aztán ez így is maradt vagy 10 évig. Igazi jókislány voltam. Tizenéves koromban viszont először nem láttam, hanem tapintottam. :) Legnagyobb sajnálatomra, mikor végre olyan helyzetbe kerültem, hogy megpillanthattam, már rég elhagyta az alapállást/lógást. Hiszen tizenévesen már egy fincsi kis gondolat is egész komoly elváltozást okozhat. :) És -emlékeim szerint- okozott is rendszerint, szóval sokáig nem volt szerencsém ehhez a látványhoz. Elmúltam már 20, mire végre odaértem, hogy megismerjem a férfitestet úgy, ahogy az a nap zömében leledzik a ruha alatt. :) Tetszik. :)
Szólj hozzá!
