kettő óra tizenöt perc... vigyor és teljes megelégedettség. írni... hát, büszke vagyok magamra, hgoy legalább gépelni tudok. az imét fogyasztottam el egy fokhagymás kiflit ami kb. az első falat előtt marta a szájamat. de jó volt. igaz, hgoy a camambert-ből és a kolbászból semmit nem érzetem miatta, de a paprika mégis paprika votl. :):):)

Állat jjó volt a FEZEN! ez preszse nem a műsornak kösöznhető elsősorban. sokkal inkább a társaságnak. Kedvenc fodrászom és fodrásztársa, kit még ipari iskolás kora óta ismerünk... hát... szédülök, de nagyon.  fütyülős barckból úgy bő kettő, aztán meggyes pálinka... legalább kettő és végül egy vermouth. vörös. sőt! :)

jókedvem van és... mindenféle jut eszembe.

ezt láttuk, meg ezt :P meg még egy csomó mindent.

"a vasalatlan függönyt lágy szellő lengeti néha megcirógatva a bőröd, a nap be-bekukucskál a szobába minden fuvallatra:)... de túl ritkán mozdul a levegő, így nincs elkényeztetve"

Hát nem! :) Megtettem a harmadik kört a tancuccok miatt. Még mindig nincs meg minden, de már látom a végét. (Nem az én végemet, hanem a beszerzését.) Miután már a kupacolt iskolai cuccok látványa is borzasztott, inkább leemeltem a Csillagok háborúját a polcról. Jól megnéztem a borítón Leia hercegnő képét, közben felidéztem a filmet is. Aztán a tükör előtt állva fésülködni kezdtem. Azt kell mondjam, a hercegnő legendás briósait -melyeket a lazán a füleire ejtve viselt- fel kellett, hogy csavarják, valami párnára, mert a haj magában, nem áll meg úgy, ahogy az övé. :) Nekem csak két kisebb fülhallgató sikeredett, bár így se nézett ki rosszul. Azt hiszem megvan a következő farsangi jelmezem. :) A kész frizurával aztán próbáltam hercegnősködni. Összeszorított szájjal, szomorúan komoly, ámde elszánt tekintettel képzeltem magam a hercegnő helyébe. Persze nem ment igazán. :) Elnevettem. Talán... ha nálam lett volna Luke fénykardja, vagy legalább egy lézerpiszoly, vagy ilyesmi... :)

Függönyök, ablakok majdnem készen. Már csak a konyhában van egy kis mosnivaló. Még a kisnőci baldachinja is visszakerült az ágya fölé. Tisztán és illatosan libbennek a nyitott ablakok előtt. Nem, nem vasalok függönyt. Majd kilógja magát. Ha meg valaki nem bírja nézni a vasalatlan függönyeimet, jelentkezzen nálam bátran! Vasalót, deszkát és függönyt biztosítok. :)
Egyébként ez a függönymizéria nagyon is macerásnak bizonyult ma. Mikor elhatároztam, még nem tudtam, mit vállalok magamra.
Szép karnisaim és függönyeim vannak. Faltól falig. Ezért, ha nem akarom egyesével kiakasztgatni a kis karikákat, muszáj a nagy karnisról a kiegészítő rudat leszerelni. Nosza rajta! Hol az a csillagfejű csavarnyúzó? Csavarkodás, acsarkodás, a lecsúszott függönykarikák és elgurult csavarhúzó megkeresése. Aztán mikor vissza az egész, az talán még ennél is jobb. a lelógó karnis fejbevág, közben a kiegészítő rúdról lecsúszik a már felrakott cucc. Természetesen a kicsi csavar leesik, hova máshova, mint a radiátorba. Na nem baj, helyükön vannak, és most illatos a lakás, amit viszont imádok! :)
Még az jutott eszembe az imént, hogy milyen jól szórakozhatott, aki esetleg lentről látta az őrült nőt, pöttyös miniruhában a függönnyel szerencsétlenkedni. Talán egy nadrág se ártott volna... de ez így az utolsó ablak előtt már szinte mindegy. :)
Megjöttek a gyerkőcök. Csak tudnám mi legyen a vacsora?

Megfagyott a padlizsánom. Valaki az egyelőre még 3 fős családom (míg agyon nem csapom) tagjai közül, átállította a hűtőt 5-ös hűtésre, mitsem törődve az én kis padlizsánommal. Pedig padlizsánkrémet akartam csinálni belőle. Fokhagymával és tejföllel. Bár, most, hogy belegondolok, nincs itthon tejföl. :) Azért megpróbálom. Közben, ha már a hűtőben jártam, rendet is raktam benne, és -ó borzalom- találtam egy kislábasnyi húslevest. Hogy mikor volt nálunk utoljára húsleves, azt ne kérdezze senki, mert én már nem emlékszem rá. Levest kiöntöttem, lábast alapos fertőtlenítésnek vetettem alá, a mosogatóval egyetemben.  Valamivel sikeresen végigkaristoltam a karomat. Furcsa, mert már csak a sebet vettem észre. De ez van, mikor elkap a gépszíj. :) Most belelendültem és mindenhol rendet akarok rakni, hogy mikor szeptember elején itthon leszek, már csak takarítani kelljen, meg könyveket csomagolni. Robbantottam a konyhában is. Kaptam egy új kisszekrényt. Mivel plusz helyem keletkezett, átpakolom az amúgy szorosan lévő terítőket a fiókosból. Akkor elférnek majd a gyógyszerek is. Meg a titkos kuplerájos szekrényemet is felszámolom. :) Végre lesz helye a mézeskalács kiszúró formáknak, meg annak a temérdek kütyünek és marhaságnak, amit az évek alatt összegyűjtögettem és cipeltem lakásról lakásra. Az is igaz, hogy kíméletlenül megtizedelem az állományt. Ha valamit nem használ az ember több mint egy évig, akkor anélkül teljesen jól elboldogul az életben. A ruháknál is ezt szoktam csinálni. Muszáj. Nem halmozhatjuk fel az összes dolgot, amihez hozzájutunk az életben. Csak a legfontosabbakat tartom meg. Amikhez valami emlék fűz. Vagy amik jellegzetesen visszaadják életem egy korszakának hangulatát. Egyfelöl jó, hogy még így is gyarapodik az emléktár, másfelől meg... :) Eszembe jutott valami, úgyhogy ezt most kiegészítem. Van két hely, ahol korlátlanul gyűjthesz, mégis marad szabad zug. Ahova amit és akit csak akarsz eltehetsz. És akit/amit ezekre a helyekre jól elraksz, az veled lesz mindig, még akkor is, ha akár évekig sem használod. :)

Fiacskám poénkodik: anyaaa, a szinkronúszóknak kötelező mindent egyszerre csinálni? Szóval, ha az egyik vízbefúl, a másiknak is kötelező? :)

...akkor nevetek rajta, ahogy a kocsisor között motorral haladva látom: az emberek gyorsan behúzzák karjukat az autóba. Pedig nem lenne szükség rá, hogy behúzzák. Persze elhiszem hogy ez önkéntelen és esetleg tényleg megijednek, de vicces.

Végre vége a nyaralásnak. Újra itthon alszanak a kölykök. :) Ha nem saját tapasztalat lenne, biztos nem hinném el, de már megint nőttek! :) Épp az orromig érnek. Leánykám egyszál fürdőruciban érkezett haza, nem bíbelődött holmi ruhákkal. Arca valami cicafélét mintázott, csak éppen világoskék-rózsaszín kombinációban. Első szava: tésztába csavart virsli? Mármint, hogy az lesz-e vacsorára? A bevásárlás így elúszott, muszáj volt azonnal hazamenni. Persze még rögtön aznap este el kell mesélni az egész nyaralást, közben kb. ezer kérdést kell megválaszoltatni a munkától elcsigázott szülőkkel. Mindemellett természetesen állandó anyán- és apánlógás, ölelgetés a szokásos menetrend. Estére alig vártam már, hogy a meséléshez érjünk. A jójétpuszi is hosszúra nyúlt, úgy látszik mi is hiányoztunk nekik. :)

Az ünnepet pihenéssel töltjük. Vasárnap a hét közepén. Juhéj! :)

Szerdán este levertem a csajokat! :)

Oké, finomítok... Bowlingban. És csak pár körben. De akkor is vezettem! Ezt fel kell írni a kéménybe korommal, annyira ritkán fordul elő. :) Nagyon nagyon vidáman telt az este. Két játék után leültünk egy parti yatzi-ra. Elememben voltam, itt is én nyertem. Mondtam nekik, hogy ma jó szériám van, irány a kaszinó, de nem akartak. :)

É.P. szülei nyaralni mentek. Előtte még ránk hagyományozták a hűtő tartalmát. Most ott pihen a középső polcon kb. két húslevesnyi zöldség/sárbaréka, meg 4 tucat tojás. :) A következő héten először megesszük a finomfőzeléket, hogy gyorsan túl legyünk rajta - a hideg kiráz, ha rágondolok - és aztán jöhet az omlett, a rántotta, a tükörtojás, a párizsi kosárka, a tojásos lecsó és a bundás zsömi! :)

Ó, és természetesen lágytojás is lesz!

Tegnap este csomagoltam a mai reggelit É.P.-nak. Fogtam a kis nylontasakot, beleraktam a kaját. Alaposan le akartam zárni, hogy reggelre ne legyen hűtőszaga. Tehát megragadtam a két fölső csücsköt és gondoltam hogy jól megforgatom, aztán az így megcsavart fülecskéket terveztem összekötni. Nagy svunggal nekiestem. Kb a második fordulatnál a zsemlék másképp döntöttek, és legnagyobb megdöbbenésemre teljesen váratlan fordulattal kilőttek a zacskóból, majd egészen a másfél méterre lévő konyhafalig repültek. A fal azonban keményen tartotta magát, s ezzel megállította a szökevényeket. :)