Véletlenül (najó, hát én sem figyelhetek mindenre) kimostam a gyerök fülhallgatóját. Természetesen mikor kiderült, azonnal összeszidtam. Micsoda dolog ez édes kisfiam, hogy nem vagy képes kipakolni a piszkos nadrágod zsebeidől? Mindent nekem kell csinálni? Nem értem, miért nem figyelsz a dolgaidra...  

Most mindketten reméljük, hogy száradás után újra használható lesz.

Vasárnap a gyerök 13 éves lesz. Nemsokára elkezdem főzni az ünnepi halászlét, és közben arra fogok gondolni, hogy kéthetesen pont végigérte a kispárnát.

Nem bírom  a kiszedett formázott szemöldököt a férfiakon. Valahogy nem tudom komolyan venni a tulajdonosaikat.

Mikor még kislány voltam, anyukám mindig citromos-mézes teát csinált ha megfáztam. Behozta a teáskannát, kitöltött belőle egy bögrényit és megvárta amíg legalább a felét megittam.  Legutóbb másféle szappant vettem és nagy meglepetés ért az első arcmosásnál, mert ugyanezt az illatot éreztem. Most mindig így van, amikor csukott szemmel mosom az arcom. A szappan illata elvarázsol. (Nem az jut eszembe róla, hogy beteg vagyok, hanem a gondoskodás)

Kb. tíz centivel kellene magasabbnak lennem ahhoz, hogy kényelmesen dobálhassam a hozzávalókat a lábasba. Hiába csak pár centi, az elmúlt három napban eléggé éreztem a hiányát.

Nem egészen egy hete özönvizes rémálmom volt.

Tegnap összefutottam egy volt osztálytársammal. Kb. sok éve láttuk egymást utoljára. Mi volt a régnemlátott férfiú első pár mondata: még mindig jó az alakod.. vagyis most megint jó. Lefogytál?

Állítólag az én hangom a "világ legszexibb hangja".

Most kellene lemezt csinálnom.

Asszem sürgősen stúdióba kéne vonulnom alkotni... hol a mikrofon?

"fekete férfi félcipők forgalmazás felfüggesztésének feloldása"

A mai vidámságomhoz meg csak annyi kellett, hogy kommunikálhassak pár baráttal. Még akkor is, ha éppen szomorú volt a téma.

Jó nap, jó barátok.