Végre cserélik az ablakokat a lépcsőházunkon is. Az állvány eltakarja a konyhaablakot. Most örülök, hogy pont azt nem pucoltam meg. 

Zöldre vártam épp. Szemből egy férfi nem várt. Nagy léptekkel átvágott a zebrán, a járdára mellettem lépett fel. Közben pedig félhangosan tett egy megállapítást. Csinos. Ezt mondta. Nagyon meglepett. 

 Tudomén... eljön még a nap, amikor nosztalgiával gondolok vissza a havi háromnapos migrénekre. Tudomén... csak sehogy sem bírom elképzelni. 

 Hiába van Ámerikában, valahányszor mozdul a lift azt gondolom, hogy most ér haza. 

Azt bírom az életben, hogy mindig okoz meglepetéseket. :)

És szerintem ez így lesz a végéig.

Hogy mikor szeretnék magas, karcsú és szőke lenni? Hát például minden reggel nagyon szeretnék, attól kezdve, hogy beállok a buszra várók tömegébe, egészen addig míg fel nem jutok a buszra. Vagy legalább tolakodni tudnék!

Kitöltöttem ezt

Bár az eredmény szerintem csak pillanatnyi formát mutat, ha máskor csinálom, lehetett volna jóval rosszabb, vagy picit még ennél is jobb.

Jelentem félérett vagyok gyógytea ivásra. Ma is komoly próbatétel meginni, de ha már lent van, nem jön vissza.

Azért a kamillateához még kicsi vagyok.

Gyerök-játék:

Unom már a rombolást, most olyan robotot építek ami jár. Mit tegyek rá a balták mellé?

Mostanában hurcibálom magammal a gépet, de még csak egyszer vettem elő. A busz elindult, én komótosan kipakoltam. Kalapáltam szépen sorban a gombokat, közben meg arra gondoltam, hogy mennyire idegesítő lehetek a többi utas számára. A többi alkalommal csak lapult a táskában az én kis gépem. Na mindegy, holnap teszek még egy próbát. Ha megint nem visz rá a lélek, hogy elővegyem, akkor többet nem fogom cipelni.