Mikor még kislány voltam, anyukám mindig citromos-mézes teát csinált ha megfáztam. Behozta a teáskannát, kitöltött belőle egy bögrényit és megvárta amíg legalább a felét megittam.  Legutóbb másféle szappant vettem és nagy meglepetés ért az első arcmosásnál, mert ugyanezt az illatot éreztem. Most mindig így van, amikor csukott szemmel mosom az arcom. A szappan illata elvarázsol. (Nem az jut eszembe róla, hogy beteg vagyok, hanem a gondoskodás)