Van aki kutyátmacskátnyulat tart, nekem speciel vándorikonjaim vannak. Reggelre mindig elmásznak a helyükről és úgy kell visszahúzkodni őket. Klikkesedés folyik éjszakánként.
Sajnos úgy tűnik, a tapasztalat ellenére nem ismerem ki magam tökéletesen a csirkén belül... Lehet, hogy a néhai, valaha kakasként tengette életét, és az a golyószerű izé, amit az előbb távolítottam el, a sokat emlegetett, azonban általam még sosem látott kakashere volt? De csak egyet találtam benne...
Ma jöttem rá, hogy elfelejtettem egy nagyon kedves januári névnapot. Meg arra is, hogy még a legegyszerűbb tógát sem tudom hirtelenjében összehozni, mert nincs sima fehér lepedőm. Eh, micsoda élet ez...
Egyfelől be vagyok zsongva, tényleg kezdem érezni a tavaszt, másfelől meg erről a hóról állandóan a Mikulás jut eszembe, meg, hogy télapóittvan és hullapelyhesfehérhó... vicces.