Ja iggeen! Akartam még mondani, hogy a héten valmelyik este láttam A matador-t. Nem, nem Almodovar filmjét. Ezt Richard Shepard rendezte három éve. Részemről örültem a magyar szinkronos változatnak, ugyanis Pierce Brosnan hangjától hideg futkos a hátamon, de nem a gyönyörűségtől. Gregg Kinnear volt a másik fő-főszereplő. Ezek ketten két véglet és mégis értik egymást. Mert mindegyikben benne lakozik valahol mélyen a másik természete. Férfiak. Szép. Érdekes film... úgy hagy nyomot, hogy nem is érzed. Csak utána. Nem is érdekel és mégis leköt. (Engem legalábbis.) Vannak ilyen filmek. Olyan, mint a kullancs. Mikor megcsíp nem is érzed, és csak utána jössz rá a turpisságra. A színészek jól játszottak és szeretem a jó szinészkedést. Szerintem ez egyébként nem is igazán vígjáték, bár tartalmaz poénokat, amiken vigyorogtam rendesen. Tetszett! Sokkal de sokkal jobban, mint a

Szekszésnyújjork, aminek alig vártam a végét. Idegesített. Nem beszélve róla, hogy SJP olllyan vékony, hogy rossz ránézni.

Végére hagytam a kedvencemet. Nem mondok róla semmit, mert rajongó vagyok. :) Indiana Jones kalandjai szívemhez nőttek elsőtől az utolsóig. Imádom magam beleélni a mesékbe, imádok izgulni és szorongatni ami a kezem ügyébe kerül, imádom elhinni legalább néhány órára, hogy a jók győznek és soha nem unalmas az életük. :)

Én meg úgy csinálok, mintha ez egy rossz filmajánló lenne. Elsütöttem a -számomra- legjobb poént a filmből. :) Ettől függetlenül, The Jane Austen Book Club nekem 8. :) Az említett mondaton túl is van miért megnézni. Általában azok a filmek a kedvenceim, melyek jóravaló hülyékről szólnak. Ebben a filmben keverednek a teljesen átlagos és teljesen nem átlagos emberek. Viszont mind ember. Ezért jó. :) Három szerepben ismertem magamra többé-kevésbé. Vagy négyben. Olvastam a filmről néhány véleményt de egyiket sem teszem ide. Én mást láttam a képek mögött. Ez a film éppen arról szól, hogy ugyanazt a történetet mindenkivel másképp láttatja az élet. :) Így szép. Ja, és persze ezért érdemes újra és újra elolvasni, a könyveket, megnézni a filmeket.

Soha nem gondoltam volna azt sem, hogy egy olyan filmre, amiben Robert DeNiro és Al Pacino a főszereplő azt mondom: semmilyen, nem tetszik. És így lett. A Righteous Kill című alkotást láttam. IMDb-n 6.3-at kapott. Én nem adnék neki, csak ötöt. Talán. Jó pillanatomban. Két nyugdíj előtt álló zsaru voltak. Egyik önbíráskodásba kezdett és ketten nyomoztak utána. Illetve egyikük sajátmaga után. :) Persze a néző azt gondolta, hogy... Aztán a végén jött a kötelező csavar, aminek fényében minden érthetővé vált. Áááááá... Uncsi. Az a "vicc" jutott eszembe róla, hogy:

-Fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér, fehér... 

-Mit iszik a tehén?

-Tejet.

Végül mindegy is, hogy mi történt tegnap (már a reggeli előtt beszóltak mindhárman. :) Délutánra azért már volt cilindergyártás és hegyikristály-automata átadó ünnepély a rózsaszín szalonban. :) ) a lényeg este kezdődött. Mégpedig azzal, hogy a szokásosban ezt olvastam: "Hogy mit mondtál? Hogy mázlista vagyok? De most azért mert jól főzöl vagy azért mert szexmániás vagy?" Itt aztán elméláztam kissé, hogy vajon tényleg van-e összefüggés, vagy csak én látom úgy. Aztán továbbléptem hamar, mert egy cikket találtam. Deep Throat - amikor torkig vannak a pasik Mindjárt el is olvastam. Hogy kedvet kaptam-e a dologhoz, az maradjon az én titkom. :) Mindenesetre végigolvasgattam a hozzászólásokat is. Szeretem ezt csinálni, annyi álláspontot ismer meg az emberlánya. Ahogy látom, levették ezeket a cikk mögül, pedig tényleg nagyon érdekes és hasznos elolvasni és tanulni belőlük. Amit én leszűrtem, az megint csak ugyanaz. Vagyis a lényeg, hogy két olyan ember legyen együtt, aki ugyanazt akarja. Egyetlen dologhoz tettem volna hozzá. Ketten "küzdöttek" egymással, egyik az igenezjó másik a fujjerőszakos oldalon. Utóbbi azt találta mondani, hogy (röviden) amit nem szeretünk, (amit alapvetően utálunk és/vagy undorítónak tartunk) azt sosem fogjuk megszeretni egyszercsak. :) Pedig van ilyen. Tudom. Ezzel együtt pedig mindig az ugrik be, hogy aki ilyet gondol magáról, annak milyen megélni saját pálfordulását? Jó esetben nem is törődik vele, vagy egyszerűen azt mondja, most más vagyok. Rossz esetben meg.. pfff...  Na inkább vissza a szexhez. Olvasgatás közben volt szerencsém - egyik kedves hozzászóló jóvoltából - bepillantani az orális szex rejtelmeibe a másik oldalról is. Itt már egész kellemesnek éreztem az estét. :) A kvázi csúcspont akkor jött el, mikor É.P. - ki nem tudta miféle témában merültem el - váratlanul megszólalt, hogy akkor most nézzünk meg egy filmet. Általában megkérdezi mit nézzünk, a menetrend szerint én ilyenkor azt mondom mindegy, erre ő felsorol néhányat, amiből én választok. Most nem. Meglepetés jött. Most csak odaültünk a tévé elé és máris kezdődött. Címe: Young People Fucking. :D IMDb-n 6.7-et ér a film, nekem ennél jobban tetszett. (Itt és itt a filmről.) Így ért véget ez a hosszú szexes este, de csak, hogy átadja helyét az éjszakának. 

Ezt a 2006-os filmet láttam. Még mindig érzem. Ezt írja róla a port.hu:

"A kertvárosok mind egyformán békések, csendesek és rendezettek. Csak a lakóik nem azok: bár első látásra minden rendben velük, igazából szinte nincs köztük olyan, aki ne takargatna valami szörnyű, nyomasztó vagy félelmetes titkot. A sok szexuális frusztráció, eltévelyedés, bűn vagy elfojtott vágy közepette Sarah (Kate Winslet) és Todd (Patrick Wilson) itt talál csak igazán magára. A gyerekeiket sétáltatva, a játszótéren találkoznak, és egymás segítségével hamar újra felfedezik a kamaszkor szenvedélyét, a szokások szigorú hatalma előtti korszak szabadságát és szabadosságát. Igaz, ehhez sok mindent fel kell áldozniuk, amit megfogadtak egymásnak, és sok mindent meg kell engedni maguknak, amitől addig féltek volna. A csendes felszín alatt valami robbanni készül."

Egész jó a leírás, kivéve, hogy a főszereplőknek pont az a bajuk, hogy éppen nem találnak magukra. Annál inkább egymásra. Egész a végéig pedig nem igazán áldoznak fel semmit. Hacsak nem a szex- és társnélküli, magányos létet. A végén pedig, éppenséggel elmarad a robbanás. És pont ez a megdöbbentő lényeg. Valóban készül, tényleg feszül az egész történet, de nincs robbanás. Legalábbis nekem nem volt. Megtörténtek a dolgok, megtudtuk a titkokat. Másnap reggel mindenki felkel és folytatja tovább, amit csinálni szokott. Pedig hullámzik, tényleg. Végig kételkedsz és újra és újra azt hiszed, hogy legalább ők megpróbálták, de végül kiderül, mégsem volt elég erő bennük. És persze kérdéses, hogy egyáltalán jó lett volna-e nekik együtt. És az is hülyeség, hogy meg sem próbálták az életet úgy csinálni, hogy jó legyen nekik. Egymástól várták a megoldást. Sőt... mindenki mástól várta a megoldást. Egyetlen ember próbálta egyedül a saját baját rendezni. Elég brutális módon, ami azt illeti. Hm...

Tehetetlen emberek. Igazán valódiak. Teszett! Értem a szereplőket, a helyzetet. Leginkább természetesen Sara karaktere áll közel hozzám. Bár én nem merném magam ennyire beleélni. Na és vajon van olyan, hogy kis titok, nagy titok? Vagy kis hazugság, nagy hazugság? És tényleg azt gondolja egy okos, gyönyörű nő, hogy ha rászabadítja anyukáját a kapcsolatára, az majd segít? És tényleg van olyan, hogy egy másik okos nő, aki elvágyik addigi életéből, nem beszéli meg a problémáit a férjével és nem használja ki az adandó alkalmat, hogy külön életet kezdjen? Van Olyan viszont nincs, hogy itt befejezzük, ott meg elkezdjük. Főleg nem úgy, hogy innen visszük a partnert. Akkor csak folytatni lehet. Najó, valami nagyformátumú emberpár bizonyára képes lenne rá, de ezek a szereplők, csak emberek. Kicsit esendőbbek, mint a körülöttük élő normálisak. Pont ezért. Olyanok mint én, vagy bárki más.

imdb

Elkezdtük nézni a Mumia3-at. Kb. a hetedik percben beugrott, hogy akkor vajon holnap motorral, vagy kocsival megyünk dolgozni? Hiába no, rendkívüli módon lekötött a történet. :) Aztán egyre csak jöttek az erőltetett poénszerűségek, a kínaiak, az agyagkatonák, hogy R.W. szerepét más alakítja, hogy a fiú és apa között talán van 10 év. A 15. perc tájékán újabb gondolatrohamom volt. A BKV vágtázott át az agyamon. Pontosabban a változások. Hogy ugye volt olyan járat, aminek a csak a száma, menetrendje és útvonala változott. Nem értettem ezt már akkor se... ez nem egy teljesen új járat?

Kedden mozival és bowlingozással folytattuk. Pontosabban fordítva. És ez éppen így volt jó. A gurítás alatt szerzett kellemetlen élményeket tökéletesen feloldotta WALLIe a kis robot. A kellemetlen élményeket a gyerkőcök szerezték, mert -sajnos- nem lehetett felemelni a kis kerítést ami a golyót a pályán tartja. A golyó pedig arra gurul, amerre csavarják. Márpedig az én kis gyerekeim ugyanúgy csavarják, mint az anyjuk. Persze nem árt az életre edzeni. :) A film viszont nagyon tetszett! Utána nem győztek áradozni. Hogy amikor az volt... és aztán mikor meg az... Gyakorlatilag felsorolták az összes jelenetet. :) Egyébként szerintem tényleg jó film. Mi (ún.) felnőttek is igazán élveztük.

A szerda utazással telt. Délután 3-ra értünk a hajdúszoboszlói szállásra. Kipakolás után elmentünk Debrecen-nézőbe. :) Egész pontosan '86 nyarán jártam a városban. Azóta is emlékeztem a sültfagyira, amit ott ettem. Sajnos az a cukrászda már nincs meg, ahol akkor jártam, de azért találtunk egy másikat. Így a kínzó fagylalt és kávéhiányunkat sikerült felszámolni.

A csütörtök volt nyaralásunk csúcspontja. A CSUSZODA! :) Nem sokat tudok ehhez hozzátenni. A gyerekek egész álló nap csusziztak. Mi is. :) Jól kihasználtuk az időt. Ki tudja legközelebb mikor lesz ilyen alkalom. Muszáj még elregélnem a csodálatos vattacukrot, amit a strandon vásároltunk. Nem ám olyan kehés kis nyüzüge emberfejnyi gombóc, mint errefelé. Neeem. Gyönyörű és hatalmas felhő! El tudtam volna bújni mögötte! És ha már az ételeknél tartunk, este étteremben vacsoráztunk. Degeszre tömtük az összes hasunkat. Mind a négyen. Az étlapot nézegetve fontolgattuk,hogy mi lenne elég, és mi sok. Végül 3 halászlét ettünk, egy kétszemélyes tálat és egy adag gundel-palacsintát. Megjegyzem a számlán 2 adag szerepelt. Gondolták, elég lesz nekünk annyi. A vacsora fincsi volt, a kiszolgálás viszont pfff.

Pénteken indultunk tovább Kalocsa felé. Szolnokon átszaladtunk. Eredetileg a mekit kerestük, de valahogy sikerült eltévedni. Emiatt láthattam a színházat, a főutcát és még a fél várost. :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és újfent örülhettem a gyerekeimnek. Vagyis annak, hogy húzták a szájukat a gyorsreggelire. :) Úgy 4-5 éves koruk óta az a rend nálunk, hogy egy hónapban egyszer megyünk gyorsétterembe. Nyaralás alatt már másodszor ettünk ilyen helyen, és nem tetszett nekik. Soknak találták. :) Nagyon remélem, hogy ez így marad  felnőttkorukig.  (Tisztában vagyok a naivságommal, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Hétvégéig Kalocsa mellett töltöttük az időt. Fürödtünk a Dunában henteregtünk a homokos strandon, csepegtettünk várat, építettünk gátat, és felséges pacalt ettünk a Nyárfában. Ez utóbbit mindenkinek jószívvel ajánlom, próbálja ki! Akár a pacalt, akár a pörköltet vagy a babgulyást.

nyaralás

Megnéztem egy magyar filmvigjátékot az imént. Annyira felidegesített, hogy hirtelenjében elkezdtem csúnya szavakat használni! Megnyugtatásul elolvasom az új bejegyzést és válaszolok a ma kapott levelekre. A végére biztosan átveszem a hangulatot és újra jól érzem majd magam.  Most egyelőre az jár a fejemben, hogy vajon a Hyppolit - és a többi régi film, ami nekem tetszik - szintén ilyen gagyi volt a maga idejében? Ugye nem?