Ezt a 2006-os filmet láttam. Még mindig érzem. Ezt írja róla a port.hu:

"A kertvárosok mind egyformán békések, csendesek és rendezettek. Csak a lakóik nem azok: bár első látásra minden rendben velük, igazából szinte nincs köztük olyan, aki ne takargatna valami szörnyű, nyomasztó vagy félelmetes titkot. A sok szexuális frusztráció, eltévelyedés, bűn vagy elfojtott vágy közepette Sarah (Kate Winslet) és Todd (Patrick Wilson) itt talál csak igazán magára. A gyerekeiket sétáltatva, a játszótéren találkoznak, és egymás segítségével hamar újra felfedezik a kamaszkor szenvedélyét, a szokások szigorú hatalma előtti korszak szabadságát és szabadosságát. Igaz, ehhez sok mindent fel kell áldozniuk, amit megfogadtak egymásnak, és sok mindent meg kell engedni maguknak, amitől addig féltek volna. A csendes felszín alatt valami robbanni készül."

Egész jó a leírás, kivéve, hogy a főszereplőknek pont az a bajuk, hogy éppen nem találnak magukra. Annál inkább egymásra. Egész a végéig pedig nem igazán áldoznak fel semmit. Hacsak nem a szex- és társnélküli, magányos létet. A végén pedig, éppenséggel elmarad a robbanás. És pont ez a megdöbbentő lényeg. Valóban készül, tényleg feszül az egész történet, de nincs robbanás. Legalábbis nekem nem volt. Megtörténtek a dolgok, megtudtuk a titkokat. Másnap reggel mindenki felkel és folytatja tovább, amit csinálni szokott. Pedig hullámzik, tényleg. Végig kételkedsz és újra és újra azt hiszed, hogy legalább ők megpróbálták, de végül kiderül, mégsem volt elég erő bennük. És persze kérdéses, hogy egyáltalán jó lett volna-e nekik együtt. És az is hülyeség, hogy meg sem próbálták az életet úgy csinálni, hogy jó legyen nekik. Egymástól várták a megoldást. Sőt... mindenki mástól várta a megoldást. Egyetlen ember próbálta egyedül a saját baját rendezni. Elég brutális módon, ami azt illeti. Hm...

Tehetetlen emberek. Igazán valódiak. Teszett! Értem a szereplőket, a helyzetet. Leginkább természetesen Sara karaktere áll közel hozzám. Bár én nem merném magam ennyire beleélni. Na és vajon van olyan, hogy kis titok, nagy titok? Vagy kis hazugság, nagy hazugság? És tényleg azt gondolja egy okos, gyönyörű nő, hogy ha rászabadítja anyukáját a kapcsolatára, az majd segít? És tényleg van olyan, hogy egy másik okos nő, aki elvágyik addigi életéből, nem beszéli meg a problémáit a férjével és nem használja ki az adandó alkalmat, hogy külön életet kezdjen? Van Olyan viszont nincs, hogy itt befejezzük, ott meg elkezdjük. Főleg nem úgy, hogy innen visszük a partnert. Akkor csak folytatni lehet. Najó, valami nagyformátumú emberpár bizonyára képes lenne rá, de ezek a szereplők, csak emberek. Kicsit esendőbbek, mint a körülöttük élő normálisak. Pont ezért. Olyanok mint én, vagy bárki más.

imdb