Ja, ezt meg ki ne hagyjátok, mert tényleg jó! IMDb-n 8.4, nálam simán 9.

Még mindig zavar, hogy nem tudom hova tűnt. Nincs is kedvem leírni ugyanazt mint tegnap. A film mindenesetre tetszett. Főleg mikor rájöttem, semmi jelentősége annak, hogy a főhős bosszantóan nem veszi, mennyire egyszerű emberek közé került és, hogy mennyire nem bírják érteni. Ő csak a családja jövőjét akarja biztosítani. Meg is teszi. És ennek semmi köze a cucc eladásához. Egyet sajnáltam csak, hogy már a közepénél tudtam mi lesz a PU-239 sorsa. 

Az egész azért van, hogy két rendkívül csavaros elméjű ügynök új, közös életet kezdhessen, mert hatalmasan szerelmesek egymásba. Ezt a szememmel látom, a fülemmel hallom, mert megmagyarázzák, csak éppen egyáltalán nem érzem. Ez baj. Szóval ezek ketten kitervelnek egy rendkívül csavaros átverést. Csakhogy. A film egy tipikusan mindenki átveri egymást alkotás, de sajnos mindenki egyformán fontos, vagy jelentéktelen, ezzel pedig sikerül agyonütni a főszálat. Ez is baj. Bonyolítják, tekergetik a történetet (mert ez egy rendkívül csavaros film), hogy még én is soknak találtam, emiatt túl hosszú. Vagy csak annak tűnik, de ez is baj. Ami viszont egyáltalán nem baj, inkább reményt ad, az a vége. Nem azért mert végre vége, hanem mert akik győznek és átverik azokat akik őket akarták átverni, valamint átverik azokat akik mindenkit át akartak verni, na azok ketten igazi öreg rókák. Szóvaltehát vagyis, jó az öreg a háznál. Kár, hogy pont ebben a filmben.

Tegnap elkezdtünk nézni egy filmet. Helena Bonham Carter és Aaron Eckhart szenvedtek benne. Érdekes film, nem volt rossz nézni. A kép végig kétfelé osztott. Nem is tudom.. keveredik a valóság, a múlt és a vágyak, remények, elképzelések. Tetszett, mert a nézőre bízták a kibogozását, hogy mikor melyiket hol látja. Meg azért is tetszett, mert a végéig nem tudtam meg, hogy mi lesz belőle. HBC-t néha egyszerűen gyönyörűnek láttam. A film egyébként igen lassú, és történet az nincs. Csak egy állapot. Egy éjszaka néhány órája. Dehát kinek nincs az életében néhány olyan óra, mikor a valóság, múlt, vágyak, remények, elképzelések keverednek? Lehet érezni ezt a filmet.

Egyszerűen nincs meg, hiába keresem. Persze valószínűleg én keresem rosszul. Már reggel eszembe jutott az a film, amit még valamikor a télen néztünk. Akarom tudni mi volt a címe és ki játszott benne. Egy lányról szólt, aki rákos lett. Mikor megtudta, hazament, körülnézett, aztán szó szerint kilépett a saját életéből. Hat-nyolc hetet adtak neki. Kibérelt egy szellős, világos lakást és többé ki sem akart mozdulni belőle, az élet mégis eljött hozzá. Igen, a végén elénk ül a hepiend, és igen, mese, amit én nagyon szeretek! Azért is megkeresem...

Érdekes ahogy haladok visszafelé és nézem a filmeket. Egy-egy pillanatra átfut vagy megül rajtam a hangulata azoknak amelyek hatottak rám.  Sok film, sokféle hangulat.

És végre megvan! Nekem nyolc volt: The Guitar

Drágaságom

Ez nálam is megvolt 7. Romantikus könnyed szórakoztató.

1. Véletlenül összeakadtam a jamaikai rummal izesített csokitojásokkal a konyhaszekrényben. Igen, azokkal, akiket március elején még azért vettem, hogy majd beviszem a csajoknak húsvétra.

2. Jaaaj, hát szupi kis alkalmazások vannak az iwiw-en! Csak azt nem tudom, hogy ha én egyiket sem kívánom használni, akkor miért van a nevem mégis játékban? Kapom az értesítést, hogy valaki az ismerőseim közül válaszolt arra, hogy jó-e az én ízlésem. De miért? Ki kérte, hogy erről bárki is nyilatkozzon? És ha én nem akarok ilyet játszani? Vagy ez a csali? Hogy húha, valamit mondott rólam valaki, akkor azt meg kell tudnom, szóval fel kell vennem az alkalmazást... Ha valakinek véleménye van rólam, nyugodtan elmondhatja nekem, akkor is, ha az éppen rossz. Legfeljebb soha többé nem állok szóba vele. :)

3. Atyaég! Ki volt az a balfék, aki egy jujjdeférfi sármos álrosszfiúnak (akit Banderas játszott) engedélyezni bírta a Gaby (Gábi... de ó miért?) nevet? Vagy ez egy vígjáték lett volna? A Thick as Thieves még így is hatost kapott, ami szerintem csak valami tévedés lehet. Pedig színészek is szerepeltek benne. De az egész film unalmas utánérzés volt. Mintha már láttam volna valahol, csak az érdekesebb változatot. Az első kockáknál beugrik, hogy a VörösZsaru is hasonlóan indul, aztán kiderül: öreg róka fiatal naggyonkúl társat újít magának a nagynagynagy akcióhoz. Ezt is láttuk már pár verzióban. Amikor megjelent a szőke maca, mindjárt arra kellett gondolnom, hogy a SeronSzton biztosan pont nem ért rá, a táncparkettes jelenet meg csak ráerősített erre. Sajnos az unalmassága miatt nem tudtam nevetni a halovány poénokon, nem is éltem bele magam, pedig nyilván izgalmasnak hangzik a történet. A végén meg a többfordulatos hipercsavar szinte kötelező elemnek tűnik, nem is váltott ki megdöbbenést, inkább csak tudomásul vettem, hogy ásztámindenit, mindenki borzasztóan átverte itt szegény Banderast, de már jött is szintén elmaradhatatlan hepiend, hogy a szerelem az igaz volt. Nem nézem meg többször.

Mit csináltál a hétvégén? Voltam vastagbélmosáson és volt egy randim is.

Ja, és megnéztük a Beowulf elejét is. Ennek a rajzolt férfinak szebb hátsója van, mint nekem. A csúcs mégis az a néhány - helyenként vicces - megoldás, amivel kitakarták a férfiasságát. :)

Egy kedves fiú valami olyasmit mondott nekem, hogy az a blogoló aki nem blogol, az éppen boldog. :) Hétvégén én sem írtam. Vasárnap késő este jutottam nethez. De úgy látszik van igazság abban a mondatban. Boldog voltam hétvégén. Szombaton egy kényelmes reggeli után É.P. elhúzta a csíkot Nm-hez. Anyukám csatlakozott hozzánk és a kölykökkel meg vele nekiindultunk vásárolni. Halat szerettünk volna a vasárnapi ebédhez, meg a kisnőcinek fehér blúzt. Ezeken kívül mindent kaptunk ami csak kellett. Jól kifáradtunk és délután négy óra múlt mire végre hazaértünk. Elcsigázottan rogytam az ágyra, de sokat nem pihentem, mert ugye még az erkélyen állt a szárító az előző hét termésével. Elindítottam mosómasát is egy adag piros gönccel, aztán már este is lett. Kolbászt sütöttem, s vacsorára megint együtt voltunk. Együtt. :) Este kicsit társasági éltem is. Kedvec Barátnémmal tartottunk kipakolós estet. Remekül sikerült! :) Jócskán kiöntötte nekem a kis szívét, s én nagyon is átéreztem a munkahelyi gondjait. Nálunk sem éppen rózsás a helyzet. Csak remélni merem, a legjobbat. A legjobb pedig az volna, ha békén hagynának bennünket. Hazaérve még beszélgettünk picit É.P.-vel, aztán szó szerint álomba zuhantunk. Reggel sajnos nekem muszáj volt halat szereznem, ezért 7-kor kilopóztam az ágyikómból (bár nem akart engedni) és anyukámmal újra vadászni indultunk. Szerencsére sikerrel jártunk (bár én megmondtam, hogy ha más nem lesz, hát főzök halászlét csirkéből), és a halas embernek ráadásul tetszett a kék hajam. Ezt onnan tudom, hogy hangosan meg is jegyezte. :) É.P. délelőtt anyukámmal és a kölyökkel hazafuvarozta apukámat a szanatóriumból. Végre. Már hihetetlenül unta magát, mi meg nagyon vártuk haza. A főzés és ebéd után egy óra paradicsom következett. Végre csak úgy nyugisan, jól éreztük magunkat. A kávé issteni lett, és volt sütemény is. Igaz, nem házi, de csokis. Belefért még egy rövid anyósapós látogatás, már megint rend van itthon és még a mai napra is előkészültem. VASALTAM! Még most is szédülök tőle. :) Az egyetlen aki nem fért bele, az Kundika. Pénteken beszéltünk telefonon, akkor még őt is beterveztem szombatra. Sajnos nem jött össze.

Most meg épp emberek ugrálnak le egy tetőről. Valami rendkívülien hihetetlenül izgalmas film kezdődik éppen valami horroros. MarkyMark lesz a főszereplő, ahogy elnézem. Épp azt mondja, hogy a jó tudósnak mélységesen tisztelni kell a természetet. Hű, ő az állat jó tanárbácsi. :) Nem tudom még mi lesz, de néhány napja láttuk a Max Payne-t. Nekem az nem tetszett igazán. Na most a filmben megszakadt a kapcsolat. Mindenkivel. Naaaaggyon félelmetes. Most meg egy embert megesznek az oroszlánok. Ja, mert időnként mindenki megáll, aztán megöngyilkolja magát. Már áram sincs. Kezdenek csoportba verődni a túlélők. Ajjajj, szegény Leguziamo a vesztes csapatba került. Soha nem szabad visszamenni, leszakadni, elválni. Hacsak nem a rendező mondja. És akkor mostanra úgy néz ki, összejöttek a reménybeli túlélők. Egy kereszteződés, ahol minden útról menekülők találkoztak. Gócpont. Na most kiderült, hogy a növények írtják az embereket. És jön a szél. Szerintem az hozza a virágpor nagyságú fertőző izéket. Valami méreg az. Sajnos úgy néz ki, hogy a kétmaroknyiból már csak maroknyi marad. Marky Mark mint egy számítógép. Jaja, a növények allergiásak az emberekre. És a szél az viszi. Aszongya MarkyMark: a szél. Kerüljétek a szelet. Na akkor most már úgy néz ki, a szél a mégiscsak a barátunk, mert felhigítja a levegőben a mérget. Na megvolt az első poén a filmben. Jé, minden műanyaggá vált. Ja, ez egy modellház. :) Már a tévé is bemondja. MarkyMark hármasban maradt a nőjével és a barátja kislányával. Tessék, most egy őrült nő ad nekik szállást. Jesszusom. majdnem leugrottam a székről ijedtemben. Két méterről nézem, és ezek a piszokok beleraktak egy tipikus beszaratós jelenetet. Én meg tipikus beszarós mozinéző vagyok. Komolyan, a szívem majd kiugrott a helyéről és persze visítottam is egy nagyot. É.P. röhögött előbb. Aztán én is. De ez félelmetes. Nem is bírom nézni az ilyen filmeket teljes odaadással. Csak így, hogy közben írogatok...  Már a pincébe szorultak vissza. És most, most, most egyik pillanatról a másikra abbamaradt az egész betgség. És persze MarkyMark nője terhes. És a végén ugyanaz elkezdődik Párizsban. Frász jön rám... :)

A metró ajtajánál állva bámultam kifelé. Épp az egyik kedvencemet hallgattam a Szkafander és pillangó zenéi közül. Tom Waits karcolta bele magát újra a hallójárataimba és én tényleg csak kibambultam a kocsiból. Bezáródott az ajtó s közben megláttam. Felfelé lépkedett a lépcsőn. Anyukája kezét fogta és ugyanabban a pillanatban ő is rám nézett. Kétéves lehetett. Kabátka, sapi és még a kapucni is a buksiján felhúzva; igazi kis manó volt ő. A pici gyerekek halálos komolyságával vizsgálta a lépcső melletti korlátot. Nem tudom.. fogalmam sincs, hogy ő kezdett rám mosolyogni, vagy én őrá, de végigjártuk a szemek mosolygásától az elragadtatott örömet sugárzó arcig tartó saját közös lépcsőinket és mikor az utolsó fokra értünk, ő elkezdett integetni. :) Boldogan integettem vissza neki.

Ez meg itt a másik kedvencem a film zenéi közül. Nem bambuláshoz való. :)