Ja iggeen! Akartam még mondani, hogy a héten valmelyik este láttam A matador-t. Nem, nem Almodovar filmjét. Ezt Richard Shepard rendezte három éve. Részemről örültem a magyar szinkronos változatnak, ugyanis Pierce Brosnan hangjától hideg futkos a hátamon, de nem a gyönyörűségtől. Gregg Kinnear volt a másik fő-főszereplő. Ezek ketten két véglet és mégis értik egymást. Mert mindegyikben benne lakozik valahol mélyen a másik természete. Férfiak. Szép. Érdekes film... úgy hagy nyomot, hogy nem is érzed. Csak utána. Nem is érdekel és mégis leköt. (Engem legalábbis.) Vannak ilyen filmek. Olyan, mint a kullancs. Mikor megcsíp nem is érzed, és csak utána jössz rá a turpisságra. A színészek jól játszottak és szeretem a jó szinészkedést. Szerintem ez egyébként nem is igazán vígjáték, bár tartalmaz poénokat, amiken vigyorogtam rendesen. Tetszett! Sokkal de sokkal jobban, mint a

Szekszésnyújjork, aminek alig vártam a végét. Idegesített. Nem beszélve róla, hogy SJP olllyan vékony, hogy rossz ránézni.

Végére hagytam a kedvencemet. Nem mondok róla semmit, mert rajongó vagyok. :) Indiana Jones kalandjai szívemhez nőttek elsőtől az utolsóig. Imádom magam beleélni a mesékbe, imádok izgulni és szorongatni ami a kezem ügyébe kerül, imádom elhinni legalább néhány órára, hogy a jók győznek és soha nem unalmas az életük. :)